Súgópéldány

A politikai pszichiátria intézménye minden volt szocialista államban létezett. Az ötvenes években a Szovjetunióban dolgozták ki, igazán elterjedt a hetvenes-nyolcvanas évekre lett, több százezer embert érintett. Eszerint a másként gondolkodókat, a normálistól eltérőket, azokat, akik nem a hivatalos doktrínák szerint gondolkodtak, és ezt hangosan képviselték – akárcsak egy kocsmai beszélgetésben –, sok esetben kényszergyógykezelésre ítélték. 

A szovjet mintát ugyan nem akkora mértékben, de itthon is átvette a párvezetés. A Kádár-korban a pszichiátria többszörösen is átpolitizált volt, a kezelésekre vonatkozó információkkal való visszaélés, zsarolás vagy fenyegetés a hatalom egyik legfőbb eszközeként működött, ami rendkívül kiszolgáltatottá tette az érintetteket. Minden más szakmához hasonlóan az orvosi szakma vezetőinek többsége be volt csatornázva a pártvezetéshez, mindemellett a titkosszolgálatok használták is a pszichológia módszertanát, az ügynökök beszervezését, a tartótisztek kiképzését is ennek alapján végezték. 

A dokumentumfilmet és podcastokat készítő Papp Bojána rendező elmondta: „Rengeteget kutattam a Kádár-kor pszichiátriáját, hogy elmesélhető történeteket találjak. A téma különösen érzékeny, nehéz volt megszólaló pszichiátert találnunk, rettenetesen nehéz volt bármilyen forrást találni, képeket pedig szinte lehetetlen. Különösen fontos a filmben Laurie Sparham angol fotós Pákh Tiborról titokban készült képe, amelyen Pákh teljesen leszedált állapotban látható. A fotót Haraszti Miklóssal közösen készítették 1982-ben, az OPNI-ban – ez most, ebben a filmben kerül először nyilvánosságra.”

Papp Bojána szerint, a Túlzott igazságérzet legnagyobb tanulsága, hogy a hatalom láthatatlan jelenléte a hétköznapi életben mentálisan rendkívül megterhelte az embereket. A nyolcvanas években ez alattomosabban működött, mint a korábbi nyílt terrorban. Nem csupán a titkosszolgálatok jelenléte miatt, hanem mert az addigra kialakult társadalmi konszenzusban a többség megtalálta a saját számítását. A munkája mellett maszekozott, szert tett egy balatoni nyaralóra, abból kiadott egy szobát az NDK turistáknak, előbb-utóbb autóhoz és telefonhoz is hozzájutott, így a másként gondolkodók, akik ki mertek állni az igazukért, vagy felszólaltak a diktatúra ellen, kívül kerültek a normalitás körén, megbélyegezettek és üldözöttek lettek.

Papp Bojána rendező kiemelte: „A Kádár-korban a pszichiátriai diagnózis stigmát jelentett. Ma már nyíltan beszélünk róla, ha valaki pszichiáterhez vagy pszichológushoz jár, de 40-50 évvel ezelőtt a sárgaházba, vagy a Lipótra kerülni talán rosszabb volt, mint politikai üldözöttnek lenni. A filmbeli beszélgetésekből kiderült, hogy a 2. világháborús traumákat a kommunizmus a négy fal közé száműzte, az 50-es évek terrorja pedig mentálisan még mélyebbre taszította a társadalmat. A mostani – a világháború utáni harmadik – generáció tart ott, hogy felmeri tenni az erre a korszakra vonatkozó kérdéseket.”

 

A beszélgetést Csákvári Géza újságíró, a CineFest művészeti igazgatója, egyben a közönségtalálkozók és sajtóesemények állandó moderátora vezette, a családias hangulatot pedig megalapozta, amikor a Los Angelesből videóhívásban bejelentkező Rév Marcell időt kért a laptoptöltőjének előkerítésére. Az „amerikai kapcsolat” stabilizálását követően Csákvári a művet gazdagító legújabb rétegről, a szinkronról érdeklődött.

Enyedi Ildikó szavaiból hamar kiderült, hogy a magyar verzió rendhagyó módon készült, hiszen amellett, hogy ketten rendezték Báthory Orsolyával, a színészek és a hangmérnök segítségével olyan végeredményre törekedtek, amely „eredeti hangos filmnek tűnik, legfeljebb kicsit furán mozog a szereplők szája”. (Újságírói érdeklődésre később hozzátette, hogy a Füst Milán iránti tisztelet és a magyar készítők miatt is fontosnak tartotta, hogy A feleségem történetéből „legyen egy saját filmünk a saját nyelvünkön”.) Ennek érdekében a karaktereket is újra is kellett fogalmazni, de Kurta Niké például eleve olyan természetesen, a jelenet lényegét megragadva szólalt meg Lizzyként, hogy ez a munka vele könnyű és gördülékeny volt.

Báthory elmondta, hogy miután nemcsak külföldi, de hazai filmeket is rendszeresen (utó)szinkronizált és tudta, utóbbi mennyire érzékeny, konfliktusokkal teli terület (megesik például, hogy valaki ilyenkor próbál még változtatni a már leforgatott jelenetein), két éve megfogadta, hogy többé nem dolgozik magyar rendezővel. Ezt az elhatározását Enyedi kedvéért félretette, de azt már az elején tisztázták, hogy ha bármelyikük úgy érezné, hogy nem értenek szót egymással, nem fogják erőltetni az együttműködést. Ilyesmiről szó sem volt, sőt, először érezte, hogy egy kollégával „ugyanazt hallják és látják”. 

Megjegyezte, hogy hagyományos szinkronnál ritkán történhet meg – már csak az idő rövidsége miatt is –, hogy a színészek ennyire magukévá tesznek egy figurát, amire később Enyedi is visszatért, amikor ezzel kapcsolatban tett felt Kurta Nikének egy „újságírói kérdést”. Arra volt kíváncsi, hogyan tudott „együtt dolgozni” a Lizzyt alakító Léa Seydoux-val. Kurta úgy jellemezte a folyamatot „mintha Bachot kellene játszania, megvan hozzá az ütem és a hangnem, de Seydoux hegedűn zenél, míg ő csellón”, Enyedi pedig vezényel. Hallotta a francia kolléga „dallamát”, és azzal együtt kellett valami mást alkotnia. Volt, hogy úgy érezte, ők ketten „teljesen mást játszanak, de mégis ugyanarra tartanak, csak két különböző úton”. 

Csákvári mindezt szándékosan tovább bonyolította, amikor arról érdeklődött, hogyan lehet egy ilyen speciális helyzetben még Gijs Naberrel és az őt magyarul megszólaltató Hajduk Károllyal is együttműködni, a színésznő pedig nem tagadta, hogy ehhez a folyamatos figyelemhez és az olykor egyszerre többféle verzióban zajló dialógusokhoz néha egy „ötödik agyra” is szüksége volt. 

A – hangulatfokozó elemnek is beillő – apróbb lefagyások ellenére Rév Marcell hangja is eljutott a résztvevőkhöz. Az operatőr számára azért is volt izgalmas a munka Enyedivel, mert az egyetemen ő volt az osztályfőnöke, és bár – a művészeti oktatás sajátosságaiból adódóan – ott sem klasszikus tanár-diák viszony volt köztük, A feleségem története hozta őket össze először kollégákként. Kicsit meg is ijedt a felkéréskor, amit „igyekezett nem mutatni”, de aztán nagyon élvezte a közös munkát, és azt vette észre, hogy Enyedi „jókor hallgatta meg, és jókor engedte el a füle mellett azt, amit mondott”. Ebből élete egyik legjobb forgatása kerekedett, ami alatt rengeteget tanult, és olyan koncentráltan tudott együtt dolgozni a színészekkel, amihez hasonlót más rendező mellett addig nem tapasztalt.

Mécs Mónikát arról kérdezte a moderátor, hogy hogyan sikerült összetartani egy ilyen – három másik ország közreműködésével létrejött – nagyszabású produkciót, amiről a vezető producer korábban úgy nyilatkozott: jobb, hogy előtte nem tudta, milyen kihívásokat jelent. „Kis taposóaknákon” át vezetett az út a kész műig, amely jóval nagyobb falat volt, mint az első Enyedivel közös filmje, az Arany Medve-díjas Testről és lélekről. Végig az vezérelte, hogy megértse a rendező vízióját  és legjobb tudása szerint „tolja ezt a szekeret”. 

Láng Imola látványtervező szerencsés feladatnak érezte ezt a filmet, és nemcsak az volt szép a közös utazásban, hogy Enyedi Ildikóval együtt vehetett részt benne, hanem az is, hogy utólag rájött, „magától is ide utazott volna legszívesebben”. A film megvalósítása egyébként a rendező lakásán indult, ahol Rév Marcellel hármasban beszélgettek az elképzeléseikről, és ott kezdődhetett meg az a vizuális párbeszéd közte és az operatőr között, aminek során „együtt térképezhettek fel egy tájat”. Jó volt látni, hogy ez végül ilyen jól sikerült. Láng a 3D-s látványterv helyett makettet készített, amivel a rendező és az operatőr „hosszú estékre egyedül maradhatott, és asztali lámpa mellett kísérletezgethetett rajta”.

Balázs Ádám zeneszerző viszonylag későn került a produkcióba, aminek okáról Enyedi Ildikó gyorsan le is rántotta a leplet: fájdalmas döntés volt számára, de a koprodukció természetéből adódóan (egyes munkatársakat az adott munkafázis finanszírozását vállaló ország szakemberei közül kell kijelölni) először olasz zeneszerzőt kellett találnia a filmhez, és választott is valakit, majd „nyolc hónap intenzív szenvedés után” felrobbantott egy taposóaknát, és változtatott. Így Balázsnak rekordidő alatt kellett a képekhez zenét komponálnia, miközben megtartották a közös módszerüket, miszerint a filmből inspirálódva ajánlatokat küldött Enyedinek, amelyek aztán „megtalálták az útjukat a filmhez”. (Volt, hogy a zene módosított, vagy akár át is helyezett egy jelenetet.) 

A sajtótájékoztató végére az újságírók kérdései nyomán izgalmas, szerteágazó beszélgetés alakult ki, amiből kiderült, hogy a formanyelvet 20-as évekbeli fotók inspirálták, és egy ponton az is szóba került,  hogy maga a film is fekete-fehér lesz. Utóbbi ötletet végül a hamburgi raktárváros mélyvörös színei és a tenger kékje miatt vetették el. A díszlet is folyamatosan változott, a Láng Imola tervezte lakásbelsőkből többször is „építettek ezt-azt”, ha éppen arra volt szükség. A hazai és külföldi forgatási helyszínek sokszínűsége miatt olyan jelenete is van a filmnek, amely egy hamburgi kapualjban indult, majd a fóti stúdióban ért véget, miután a benne szereplő karakter végigment a Bartók Béla úton. Emlékezetes volt az a tálca is, amellyel három országban, tizenegy helyen kellett szaladgálni, rajta egy olyan kristálypohárral, amiből csak egy volt. Enyedi Ildikó elárulta, hogy a pohár „utolsó fellépését” követően a megkönnyebbült kellékes pezsgőt bontott. Láng örömmel konstatálta, hogy e sok kihívás ellenére a kész filmben végül kevés hibát fedezett fel. 

Rév Marcell számára a szintén több országban forgott égő hajós jelenet volt igazi „rémálom” green screennel, egy máltai pincében átépített gépházzal, és a mindkét oldalról épületekkel szegélyezett  „nyílt tengerrel”. Az operatőr elmondása szerint az adott pillanatban nem mindig volt teljesen tiszta, hogy tulajdonképpen „mi is van leforgatva”.  

Hamarosan azonban ezt már bárki megtudhatja, az embert próbáló munka eredményét ugyanis a hétfői budapesti – Gijs Naber jelenlétében megtartandó – díszbemutatót követően szeptember 23-ától már országszerte is láthatja a moziközönség.

A 17. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál kilenc napja alatt magyar és nemzetközi filmpremierek, és izgalmas szakmai programok követték egymást, neves hazai és külföldi alkotók kísérték el filmjeiket Miskolcra. 

A CineFest díszvendége és a nagyjátékfilmes versenyprogram zsűrijének elnöke idén a világhírű rendező, Tony Gatlif volt, aki a fesztivál Életműdíját a nyitóünnepségen vette át. A CineFest vendége volt idén Daniel Olbrychski lengyel színészóriás is, Jancsó és Wajda emblematikus színésze, akit a fesztivál, a nyitógálán, az Európai mozi nagykövete-díjjal tüntetett ki. Sean Baker rendező és Simon Rex főszereplő a Red Rocket című filmjükkel érkeztek a CineFestre, több napig élvezték a fesztivál és Miskolc vendégszeretetét. 

Az Arany Medve-díjas és Oscar-jelölt rendező, Enyedi Ildikó a stábjával együtt kísérte el A feleségem története című új filmjét Miskolcra, csakúgy, mint az elsőfilmes rendező, Kis Hajni, aki a Külön falka című közönségdíjas alkotásával érkezett a 17. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválra. 

Az idei Zukor Adolf-díjas görög rendező, Christos Nikou is tiszteletét tette Miskolcon, Almák című alkotása elnyerte a Nemzetközi Ökumenikus Zsűri díját is. Chema García Ibarra spanyol rendező közönségtalálkozón is beszélgetett a CineFesten a filmrajongókkal, filmje, A szent lélek a Fipresci (Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége) díját kapta nagyjátékfilm kategóriában. 

Nem lehet elégszer elmondani, hogy a kézírás elhagyása számtalan hátrányos következménnyel jár. Semmi nem tudja olyan kiterjedten aktiválni az agypályákat, mint a kézzel írás. Akár egyetlen szó rögzítése is több milliárdnyi neuront mozgósít, amire a billentyűzgetés alkalmatlan. Gyermekkorban az írásgyakorlásnak nélkülözhetetlen szerepe van a tanulásért felelős pályák kiépülésében, a finommotoros mozgások fejlesztésében, de kedvezően hat a személyiségfejlődésre is. Erősíti a memóriát, a térérzékelést, a kreativitást, kihat az érzelmi intelligencia, sőt az erkölcs fejlődésére is, idősebb korban pedig késlelteti a kognitív funkciók romlását. Jobb a koncentráció, a figyelem, a memória, árnyaltabb a gondolkodás és a kommunikáció azoknál, akik kézzel írnak. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy a kézírás kiiktatása az életünkből az emberiség szellemi katasztrófájához vezetne.

Ajánlott azoknak, akik bizonytalanok a pályaválasztásban, a karrierépítésben. Az íráskép alapján jól kirajzolódnak azok a pályairányok, amelyekhez megvannak az egyéni adottságok, tehetségtartományok, a rejtetten megjelenő motivációk, vonzalmak. Már tízezres nagyságrendben tudtam segíteni a hozzám fordulóknak és a beválási arány is igen magas. De egy ilyen elemzés remek eszköze lehet az az ön- és emberismeretnek is, mivel a kézírás alapján a nem tudatos régiókba is betekinthetünk. Sok esetben a kiaknázatlan képességekre vagy a feldolgozatlanul maradt traumákra is ráláthatunk, ami a tudatos személyiségfejlesztéshez nyújt – más módszerrel szinte megszerezhetetlen – információkat.

A pályaválasztási dilemmák után a leggyakoribbak a kapcsolatokra vonatkozó kérdések. Sok esetben szülők kérnek tanácsot a gyermekneveléshez. Gyakori, hogy évek óta zajló konfliktusok rendezéséhez is igénybe veszik a munkámat. Előfordul az is, hogy az elhunyt hozzátartozóját szeretné valaki megérteni és megismerni, mert lelkiismeret-furdalással éli meg, hogy korábban elhanyagolta vagy félreismerte az illetőt. Különösen nehéz ez öngyilkosság esetén. A halál nemcsak lezárja, de át is fordítja a kapcsolatokat. Számomra is fájdalmas, amikor éppen az elemzésem nyomán döbben rá valaki, hogy az elutasítás, a konfliktus mögött csupán kommunikációs nehézségek voltak, miközben a mélyben erős szeretetkötelékek rejlettek, amelyeket már nem lehet visszahozni.

Az utóbbi. Fontos, hogy különböző időpontokban született írásmintákat kapjak, ami lehetővé teszi az állapotkövetést. Ennek alapján megfigyelhető a személyiségfejlődés folyamata, irányváltásai és lehetőségei. Minél gazdagabb a vizsgálati anyag, annál sokrétűbb az elemzés. Harminc év alatt dolgoztam ki a módszeremet, a tehetségszűrő rendszeremet, aminek alapján hitelesen megrajzolható az egyéni személyiségmintázat. Az elkészült elemzést írásban adom át, vagyis időről időre újból elővehető, átgondolható. Sokszor kaptam visszajelzést arról, hogy a munkám éveken át nyújtott segítséget, hozzájárult a sikereket hozó jó döntésekhez, a tudatossági szint emeléséhez. 

A múlt század második felében a párizsi Salpêtrière klinikán zajlottak le nagyszabású érvényességi vizsgálatok. Több száz embert vontak be azzal a céllal, hogy összevessék a grafológiai elemzések következtetéseit a különböző pszichológiai tesztek és neurológiai vizsgálatok eredményeivel. Ezek igazolták, hogy a kézírásból hiteles személyiségkép készíthető. A könyveimben több vonatkozásban is írtam erről. Nálunk még sajnos nem voltak ilyen nagymérvű kutatások, csak remélni lehet, hogy megindulnak valamikor, ha lesznek vállalkozó szellemű, a belső világot megérteni akaró tudósok.

A kézírás valójában pszichomotoros mozgás, ami az egyéni mozgásmódon és formaalakítási tendenciákon alapul. A mozgásrendszer alapján minden ember esetében meghatározható az általános feszültségi szint. Leegyszerűsítve mondható ez úgy is, hogy az egyéni feszültségi szint meghatározza a személyiségmintázatot. Az állandó feszültséggel elégedetlenség, alkalmazkodási nehézség, negativitás jár együtt, a kiegyensúlyozottsággal optimizmus, derű, hatékony problémamegoldási és együttműködési képesség. Mindezek az íráskép alapján jól behatárolhatók.

Mindenki az „igazit” keresi, ami hosszú távú, akár egy életre szóló harmonikus és boldog kapcsolatot jelent. A „kémia” csalóka lehet, önmagában kevés, gyakran csak rövid távra szól. A kézírás alapján a kémián túli kapcsolati pillérekre tudok rálátni. A párok írásképe alapján feltérképezhető, hogy a felek mely személyiségjellemzőkben illeszkednek, melyekben egészítik ki egymást. Lehet például az egyik fél gyakorlati, a másik elméleti beállítottságú, ami jó kombináció lehet.

De talán a legfontosabb a rejtett „aknák” körvonalazása, mert ezek tudatosításával könnyebb a konfliktusok megelőzése vagy kezelése. Például fontos lehet tudni, hogy kinek milyen sérülései vannak a korábbi évekből, vagy felfedni az alapvető, nem feltétlenül tudatosuló igényeket. Mindezek tisztázása gyógyító hatású. Nászajándékba is lehetne adni párkapcsolati elemzést, amivel megelőzhetők vagy csökkenthetők a viszályok. Nagyon sok szép élményem van arról, hogy milyen hatékony segítséget lehet nyújtani egy induló kapcsolatnál.

József Attila verseit már gyermekkoromban is szerettem, az Altató volt a kedvencem. Magyar szakos tanárként indult a pályám, József Attila személyisége különösen izgatott. Sokszor éreztem, hogy ami a tankönyvekben van, az hiányos és nem egészen hiteles. Ezért is fogtam vallatóra a költő kézírását, ami nemcsak a zsenialitására mutatott rá, hanem arra is, hogy a belső feszültségei a kolerikus és melankolikus temperamentum kettősségéből eredtek. Ehhez járult hozzá a nehéz sorsa, ám példát is adott a mély önismeretre és a tudatos önfejlesztésre. Írásképének változásai többszörös újjászületésről vallanak, ezért is lett a róla szóló könyvem címe A hétszer született költő. Harminckét évesen olyan magasságokba jutott el, amiből a létezés, a teremtett világ törvényeire látott rá.

Egy torzult kép alakult ki róla, de az írásképe semmiféle mentális zavart nem mutat, Sőt, nagyon is egészséges volt! Gyógyszerészként is kimagasló szakembernek számított, társadalomreformerként tisztán látta a problémákat és aktív közéleti emberként segítette a környezetét. Negyvenkét évesen egy misztikus élmény ébresztette rá a küldetésére. Nagy önfegyelemmel és gondosan megtervezve építette fel a pályakorrekciót, és mire festőiskolákba került, már szinte nem is volt mit tanulnia. A festményeit Picasso és Chagall is csodálattal fogadta.

A kézírása látványnak is gyönyörű: rendezett, ritmikus, eredetiséget tükröző formákkal, ami rávilágít hatalmas munkabírására, szorgalmára, akaraterejére és egyéni látásmódjára. A „Napút festőjeként" ránk hagyott szellemi örökségére sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelnie a világnak, de főleg nekünk, magyaroknak. A sorssal nem lehet tréfálni című könyvemben próbáltam közelebbről bemutatni őt, részben kiigazítva a vele kapcsolatos tévedéseket. Bárki, aki Csontváry igazi lényét megismeri, mély inspirációt kap. „Alkotni jöttünk e világra, az alkotásra a képességet a szellem természete adja”– szól üzenete, és ha csak ezt tudnánk követni, vagyis alkotóéletet tudnánk élni mindannyian, boldogabb világot teremthetnénk itt a Földön.

Születésének századik évfordulójára készült a könyv A lélek immuncseppjei címmel. Megdöbbentő volt látni, hogy a kamaszkori kézírásából inkább egy művészember tárult fel, majd ez átfordult, és előlépett belőle a tudós, aki nemcsak a fejével, hanem szívvel-lélekkel művelte a tudományát. Magas szintű érzelmi intelligenciával rendelkezett, nem a profit volt számára a meghatározó, hanem az, hogy gyógyítsa az embereket. Az írásképében látható az az érzékenység, lelkiismeretesség, pedantéria, rend, kitartás, céltudatosság és hűség, amivel a munkáját végezte. Hatalmas erő és hit volt benne, az segítette át minden akadályon, amit eléje torlaszolt a könyörtelen rendszerterror.

A kézírások alapján feltáruló emberkép a szellem, lélek és test hármasa, ami önmagában rejti a spiritualitást. Nemcsak az anyaghoz tartozunk, hanem az anyagon túli világhoz is. A pszichológia vonalán az érzelmi intelligencia az, ami megragadható és összekapcsolható a spiritualitással, merthogy láthatatlan erőket vizsgálunk, akár szeretetről, akár empátiáról van szó. Valódi lényünk túlmutat a számszerűsítéseket követelő tudományos módszerek határain, ilyen értelemben azt gondolom, hogy személyiségvizsgálat nem létezhet spirituális dimenzió nélkül.

Remélem, hogy igen! Aki már megtapasztalta, milyen súlyos következményekkel jár, hogy a gyermeke nem tanulta meg a kézírást, az biztosan küzdeni fog annak megmaradásáért. Az USA negyvennégy államában kivették a tanrendből a hagyományos írástanítást, de hamarosan több állam követelte, hogy vegyék vissza.

Eddig is voltak már nagy fordulatok az emberiség történetében, így nem zárható ki még az sem, hogy divatba jön a kalligráfia. Azt gondolom, hogy a kézírás meg fog maradni a jövőben, legfeljebb valamilyen módon átalakul. Átalakulhatnak az íróeszközök és az íráshordozók is, most még beláthatatlan, hogy mi minden jöhet, de az egyértelmű, hogy a kézzel írás, a rajzolgatás igénye mélyen kódolva van az emberi természetbe.

Az eSzínház Fesztivál egyik jelentős pozitívuma, hogy a színdarabok geográfiai korlátozások nélkül, bármely országból követhetőek és élvezhetőek. A legjobb előadásokat és alakításokat szakmai zsűri díjazza, a kilencnapos fesztivál utolsó napján, élő eredményhirdetés keretében. A zsűri tagjai: Ráckevei Anna színművész, Radnóti Zsuzsa dramaturg, Horváth Csaba rendező-koreográfus, Ujj Mészáros Károly filmrendező és Légrádi Gergely az eSzínház vezetője. A bemutatott darabokat a legjobb digitális adaptáció (azaz a legjobb online vetítésre adaptált előadás), a legjobb női főszereplő, a legjobb férfi főszereplő, a legjobb látványtervezés kategóriájában díjazzák. Emellett a nézők is döntenek: az ő voksaik alapján osztják ki az eSzínház Fesztivál Közönségdíját.

Az Alapítvány a Magyar Színházakért, mint az eSzínház működtetője a nyár folyamán felhívást tett közzé magyarországi és határon túli magyar színházak, független társulatok számára, amelyek három különböző kategóriában nevezhettek 2019 szeptembere óta bemutatott, jogtiszta előadásaikkal. 

A fesztivál célja kettős: egyrészről bemutatni, hogy az online vetítésre (streamre) adaptált előadások miképpen hoznak létre új látásmódot, új megközelítést, így biztosítva egyedi élményt a nézők számára, esetenként a színház és a film határán, másrészről megmutatni a pandémia által sújtott évadok ellenére a színházak értékes alkotásait. Az Alapítvány és az eSzínház azzal támogatja a színházakat, társulatokat és alkotókat, hogy megosztják velük a befolyó jegybevételt. Az eSzínház Fesztivál egy gombnyomással elérhetővé teszi műsorát a külhoni magyarok számára, illetve mindenki másnak, akik számára a személyes színházlátogatás nehézségbe ütközne.  

A nevezési időszak alatt husonegy intézmény és társulat huszonöt alkotással jelentkezett. Ezen darabokat a fesztivál ideje alatt láthatja a közönség. Nevezett a Baltazár Színház, Békéscsabai Jókai Színház, Bóbita Bábszínház Nonprofit Kft., Escargo Hajója Színházi Nevelési Szövetkezet, ESZME és FREESZFE Egyesület, Gólem Színház, Jászai Mari Színház, Katona József Színház, Kolibri Színház, Kőszegi Várszínház, Kövér Béla Bábszínház, KVTársulat, Madách Színház, Móricz Zsigmond Színház, Örkény István Színház, Radnóti Színház, Soltis Lajos Színház, Trafó - Kortárs Művészetek Háza, Vígszínház, Vörösmarty Színház, Weöres Sándor Színház és a Zichy Szín-Műhely.

A fesztivál időtartama alatt összesen öt alkalommal élő, ingyenes szakmai beszélgetéseket is közvetítenek neves színházigazgatók, vezető színészek, rendezők, dramaturgok és színházi szakemberek részvételével. Az élő „kerekasztal” beszélgetések során a nézők is kérdezhetnek.

A fesztivál az eSzínház platformján, az internet virtuális térében zajlik majd, jegy- vagy bérletvásárlás mellett korlátlanul elérhetők lesznek az előadások. További információk az eseményről és a jegyértékesítésről a fesztivál honlapján érhetőek el.

A fesztivál kisfilmje itt tekinthető meg:

Az amerikai Sean Baker imád kísérletezni, filmjei fókuszában a társadalom perifériáján élő karakterek állnak. A Red Rocket főszereplője, Mickey (Simon Rex) Hollywoodból érkezik haza szülőhelyére, Texasba, ahol volt felesége és egy ellenséges környezet várja. Próbál beilleszkedni, de vajmi kevés sikerrel: tisztességes munkát nem kap, mivel hosszú évtizedeken át pornósztárként dolgozott. Marad neki a fűvel való kereskedés, és egy új szerelem, a tizennyolc éves Strawberryval. Az enyhén baljósnak tűnő történet ellenére, a Red Rocket valódi vígjáték, a CineFest egyik leghumorosabb alkotása, önfeledt szórakoztatást is ígér.

Sean Baker neve a fesztiválozók és szerzői művek kedvelői előtt jól ismert a Tangerine és A Florida-projekt kapcsán, de idén került be először a cannes-i versenybe, a tengerentúli indie kultúra képviselőjeként. Baker valódi szerzői filmes, az alkotófolyamatban is a saját szabályai szerint dolgozik: saját maga vágja a filmjeit. A mély és nyomasztó emberi drámákat is humorosan tálalja, az alapból visszataszító figurákat is szerethetőnek mutatja. Baker filmjeiben nincs odamondás, a csoda könnyedén jön. A Red Rocket-ben a Mickey-t alakító Simon Rex a Cannes-i fesztivál egyik legnagyobb színészi alakítását nyújtotta, a rendező vélhetően az ex-modell, rapperre írta a szerepet. A Red Rocket premierje szeptember 17-én, pénteken 20.30-tól lesz a Pressburger teremben, melyet közönségtalálkozó követ. 

További külföldi nagyjátékfilmes alkotók is jelen lesznek műveik magyarországi premierjén. Az Albert Speer Hollywoodba megy című feszültséggel teli alkotás rendezője, Vanessa Lapa és producere Tomer Eliav szeptember 12-én vasárnap 18:15-kor kezdődő vetítés után beszélget a jelenlévőkkel. A Szent lélek című sajátos fantasztikus mozi rendezőjével, Chema Garcia Ibarrával a szeptember 13-án kezdődő gálavetítés után lehet találkozni.  Az Alkalmi kémek című tényfeltáró dokumentumfilm rendezőjét, Oana Giurgit a Fipresci - Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének elnöke, Isabel Danel kérdezi majd szeptember 15-én szerda este 18:00 órakor. Az Almák című görög sci-fi rendezője, Christos Nikou pedig szeptember 16-án 18:30-kor kezdődő gála után várja a nézők kérdéseit.

A Nemzetközi Kritikusok Akadémiája Fuchs Benjámin játékát különösen szuggesztívnek, érzékenynek és hitelesnek értékelte. Indoklásukban hangsúlyozták Fuchs színészi alakításának rendkívüli erejét, mellyel felkelti és megtartja a néző figyelmét a film első pillanatától kezdve az utolsóig. A díjátadón Fabricius Gábor Eltörölni Frankot című filmjére különleges atmoszférájú, fontos és megrázó alkotásként hivatkoztak. 

A korábbi években Starlight-díjat többek között olyan világhírű színészek kaptak, mint Al Pacino, Paz Vega, Giancarlo Giannini, Matteo Garrone, Lina Wertmuller, Malgorzata Szumowska, Alice Rohrwacher vagy Barbora Bobulova.

Az Eltörölni Frankot 1983-ban játszódik, a vasfüggöny mögött. Frank (Fuchs Benjámin), egy underground zenekar frontembere nem tud beilleszkedni a szocializmus orwelli csendjébe. Pszichiátriára kerül, ahol a rendszer az ellenségeit titokban próbálja elhallgattatni. Súlyos trip veszi kezdetét, amely egy társadalom sorsdöntő dilemmáira keresi a választ.

A frissen díjazott Fuchs Benjámin (művésznevén Filo) a magyar underground zene egyik legígéretesebb tehetsége. Fabricius Gábor rendezésében partnerei között megtalálhatjuk a már több nemzetközi elismeréssel díjazott, fiatal erdélyi színésznőt, Blénesi Kincsőt és a Junior Prima díjas Waskovics Andreát is. Az Eltörölni Frankot további szerepeiben olyan ismert színészekkel is találkozhatunk, mint Bánsági Ildikó, Lénárt „Papi” István, akinek ez az utolsó filmje, de feltűnik benne Székely B. Miklós, a koreográfus Frenák Pál, Pajor Tamás, Peer Krisztián és Ladányi Andrea is.

A film világpremierje szeptember 5-én volt, a 78. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. A Critics' Week szekcióban, fekete-fehérben bemutatott alkotást hatalmas tapssal fogadta a nemzetközi közönség. A magyar mozikba a Mozinet forgalmazásában, október 7-én érkezik színes verzióban, de a hazai art mozik fekete-fehérben is vetítik majd. 

Az évnyitó ünnepségen az első évesek hagyományos eskütétele előtt, köszöntőt mond Prof. Dr. Erőss István rektor, majd bemutatkoznak az egyetem új vezetői: Szurcsik József mb. általános rektorhelyettes és Orosz Csaba oktatási rektorhelyettes. A jubileumi évforduló kiváló lehetőség, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem a 150 éves gazdag művészeti és pedagógiai történetét, eredményeit összegezve, szembenézzen a jövő kihívásaival, és új célokat fogalmazzon meg.

Erőss István rektor, a 150. jubileumi évnyitó kapcsán kiemelte:

Az új rektor fontosnak tartja, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetemet, hazai és nemzetközi szinten is, az erőteljes nyitottság, a megújulás, a vitalitás és a dinamizmus jellemezze. Intézményvezetőként azt vallja, hogy a művészet nem önmagáért létezik, a kortárs képzőművészet valamennyi résztvevőjének vágya és feladata, hogy az alkotások valóban eljussanak a széles nagyközönséghez. Célja, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem a jövőben ne egy megközelíthetetlen, szürke vár legyen Budapest és a kortárs magyar képzőművészet szívében, az intézmény kapui minden értelemben megnyíljanak az emberek előtt.

 „Feladatunk, hogy lebontsuk a falakat, és felkorbácsoljuk az eredendő kíváncsiságot. Az érdeklődők jöjjenek be az egyetemre, lássanak bele a falakon belül folyó alkotói folyamatokba, legyenek részesei a mágiának. Emellett az egyetemen létrejövő alkotásokat szeretnénk kivinni a falakon túlra, elengedhetetlen, hogy a hazai és a határon túli kulturális helyszíneken, eseményeken is megjelenjünk.” – tette hozzá a rektor.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem a 150 éves jubileumot az egész tanévet átívelő, nagyszabású eseménysorozattal ünnepli. A novemberben kezdődő MKE150 programjai átfogó képet adnak a nagyközönségnek az egyetemen folyó munkáról, melyet a tradíció és a folyamatos megújulás jellemez.

 Az MKE150 eseménysorozat három tematikára – oktatás, kortárs képzőművészet, kulturális örökség – épülve mutatja be a közönségnek a Magyar Képzőművészeti Egyetemet. Az MKE150 programsorozatot három nagy reprezentatív kiállítás, interaktív tárlatok, látványos installációk, tematikus épületséták, az impozáns egyetemi gyűjteményt bemutató albumok, archív fotókból álló online kalendárium, művészeti időkapuk, hallgatói fesztiválok, konferenciák, előadások, tárlatvezetések gazdagítják.

Szabó T. Anna költő, író a rendezvénysorozat megnyitóján elmondott beszédében felidézte, hogy George Orwell 1984 című regénye volt az egyik könyv, amely megváltoztatta az életét, amikor a romániai diktatúrából kiszabadulva először hozzáférhetett.

A kötetben ábrázolt világot ugyanis Szabó T. Anna Ceausescu Romániájából már jól ismerte: a cenzúrát, öncenzúrát, betiltást, szamizdatot, írógép-ellenőrzést, lehallgatást, a kongó könyvesboltokat, de legjobban a mindent átjáró hamisságot – jegyezte meg. Szabó T. Anna emlékeztetett arra is, hogy 1989-ben aztán elindult a könyvek sokszínű özöne, majd jött a kitágult világ megtapasztalása, és vele a pártállami félelem olvadása.

Az Ünnepi Könyvhéten százötvennél több könyvműhely kínálja portékáját, az alkotások egy része pedig a karantén idejének szülötte, ami bizonyítja, hogy a pandémia idején sem lanyhult az olvasási kedv – mutatott rá az MKKE elnöke.