Súgópéldány

Bár évszázadok óta jelen vannak a komolyzene világában, a hangversenyprogramokban még mindig meglehetősen kevés női zeneszerzővel találkozhatunk. Ezt a hiányt kívánja enyhíteni a Fischer Annie Night két koncertje, melyek közül az elsőn öt ifjú zeneszerzőnő ünnepel ősbemutatót: Persányi Zsófia, Szászi Petra, Várallyay Petra, Mihalicza Csenge és Varga Abigél kompozíciói hangzanak el a Belvárosi Plébániatemplomban, Fischer Annie-ösztöndíjas muzsikusok tolmácsolásában. A programsorozat második koncertjén a Három Holló Kávéházban, Fischer Annie lakását idéző díszletek között, Mona Dániel zenetörténész segítségével ismerkedhetünk meg a fent említett hölgyek más alkotásaival. 

Weöres Sándor és Závada Pál fiktív nőalakjai, Psyché és Jadviga elevenednek meg a Budapest Music Center formabontó koncertjén. A magyar irodalom két meghatározó karakterén keresztül a közelmúlt a régi időkkel, a városi kultúra a folklórral találkozik, míg Bodrogi Éva és Bognár Szilvia zenei világa által a kortárs klasszikus zene és a népi muzsika párbeszédének lehet tanúja a közönség. Palya Bea és Gryllus Samu kifejezetten erre az estre hangszerelt Psyché-dalai mellett először csendülnek fel nyilvánosan Szokolay Dongó Balázs és Bólya Mátyás Jadviga-dalai, az este narrátora pedig maga Závada Pál lesz. 

Komoly és megkerülhetetlen témákat feszeget, egyebek mellett a gyermekbántalmazás traumáját és annak lehetséges következményeit érinti Egressy Zoltán, a legendás Portugál szerzőjének Nem, nem, köszönöm címet viselő monodrámája. A darabot Gubík Ági szuggesztív előadásában láthatják a nézők az utánozhatatlan hangulatú KuglerArt Szalonban, méghozzá a tavaly hatalmas sikert arató #kapucsengő lakásszínházi sorozat keretében. Ugyanezen sorozat egy másik előadásában Ady Endre leghíresebb szerelme és egyben a magyar irodalom egyik legjelentősebb múzsája, Léda alakja rajzolódik ki. A közös évek lenyomataként megszületett versanyag tanúsága szerint Diósyné Brüll Adél személye maradandó nyomot hagyott a magyar irodalom szövetén – ennek jár utána Pokorny Lia és Bárnai Péter a Szederkényi Olga rendezte felolvasószínházi előadásban, amely a költő életének azt a kilenc évét mutatja be, amikor Lédával levelek útján is kapcsolatban álltak. 

A nőkre fókuszál a Gangaray Dance Company AGORA-trilógiájának második, Feltámadás címet viselő bemutatója is a Nemzeti Táncszínházban. Az együttes tagja az a Maday Tímea Kinga is, aki idén, a tánc világnapján vehette át az évad legjobb női táncosának járó díjat modern-kortárs kategóriában. A társulat alapító vezetője, Hámor József koreográfiája a tiszta tánc eszközeivel és formakészletével, a női test sokszínűségét, szívósságát és esendőségét megmutatva teremt különleges világot. 

A fenti programokról további érdekességek ebben a cikkükben olvashatók. A fesztivál többi programjáról a www.cafebudapestfest.hu oldalon találhatók információk, a cafebudapestfest.blog.hu pedig érdekességekkel, kulisszatitkokkal, zenei listákkal és a fesztivál fellépőinek időkapszuláival készül az október 9-én startoló 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválra.

A Jókai utcában majd’ négy éve magántőkéből jött létre és azóta állami támogatás nélkül is teltházas előadásokkal üzemelt Budapest egyik legfiatalabb színháza, a Hatszín Teátrum. Az idei vírushelyzet azonban komoly nehézségek elé állította a fenntartókat. „Nem könnyíti a jelenlegi helyzetet, hogy az elmúlt időszakban a színház vezetője Gálvölgyi Dorka időközben felmondta állását a teátrumnál” – írják a tulajdonosok. „Dorka kreativitásának, kitartásának és munkabírásának köszönhető, hogy ilyen rövid idő alatt megszülethetett ez a sokszínű, színvonalas szórakozást biztosító játszóhely” – teszik hozzá a fenntartók elfogadva színházvezető döntését és megköszönve Gálvölgyi Dorka eddigi kiváló munkáját. A tulajdonosok szándéka továbbra is a színház zavartalan működtetése, a színvonalas színházi produkciók színpadon tartása és újabbak létrehozása a jövőben is, ami a várhatóan hamarosan felálló, megújult menedzsment vezetésével folytatódik tovább.

A történetek mellett az LGT- és Presser-archívum eddig ismeretlen bugyrai is feltárultak, így a kötet lehetséges képanyaga (fényképek, dokumentumok, táviratok, dalvázlatok, szerződések, feljegyzések) is megerősítette a kiadót abban, hogy Presser Gábor életrajza nem fér bele egyetlen kötetbe. 

A várhatóan novemberben érkező első könyv folytatása a tervek szerint egy évvel később, 2021 őszén lát majd napvilágot. A Presser könyve 1. térben és időben is jól elkülöníthető események köré csoportosítva rajzolja majd meg egy páratlan karrier különleges ívét: szó esik benne a sportról, a konzis időkről, az első dalokról, az Omega és az LGT külföldi turnéiról, de a kor zenei életének pezsgésébe, a mindennapok küzdelmeibe is belemerülhet az olvasó. 

A Presser könyvéből a Nyugatiter.blog oldalán olvashatóak részletek, az első rész pedig már előrendelhető az alábbi linken: https://bit.ly/Presser_könyve.

Az előadás elejétől a végéig improvizációkra épül, a színészek adott instrukciók alapján játsszák el a különböző jeleneteket, az este egyedi és megismételhetetlen. Miközben a nézők betekintést nyerhetnek egy hosszú ideje tartó párkapcsolat mélységeibe és magasságaiba, a mű kitalálója és szerzője a közönséggel beszélget. Ez a fajta interaktív játék fesztelen, könnyed hangulatot hozott létre, miközben közvetlen kapcsolatot teremtett a nézőtéren ülők és a színészek között. Az előadás közvetlensége által a néző is a játék részévé vált, és a kimondatlan kérdéseire is választ kapott. 

Úgy formálódott mindenki számára aktuálissá a darab, hogy közben nem az aktualizálás volt az elsődleges szándéka. Még csak görbe tükröt sem akart állítani a nézőnek, mégis az első perctől kezdve magában hordozta azt a rideg valóságot, ami mindenkit érint. A közönség hirtelen szemlélőjévé vált a saját magánéletének, hasonlóságokat, párhuzamokat találva önön kapcsolatai és a színjáték között. Bácskai Juli és a Pszichoszínház mottója; „Nem a te életedet boncolgatjuk, de beletrafálhatunk. Nem a miénket teregetjük, de nagyon ott leszünk!”. Ez a vezérmondat átszövi az előadás teljességét; hangulat- és kapcsolatjavító pszichológiai témákat ültetnek irodalmi köntösbe. A mű olyan korszerű kérdéseket alkalmaz színpadra, mely olyan embereket is foglalkoztat, akik nem feltétlenül színházkedvelők. 

A párkapcsolati kérdések mellett a mű olyan problémákat járt körbe, mint a család, bizalom, individuum és karrier. Az önmegvalósítás kérdése magában hordozza azt a fajta szabadságot, amikor az ember mer a saját útján járni. Megéri-e a magas fizetés azt az áldozatot, hogy belekényszerítsük magunkat egy olyan helyzetbe, ami nem tesz minket boldoggá? De vajon, amikor ott áll mögöttünk egy család, akikért felelősséggel tartozunk, az önmegvalósítás vagy a felelősségtudat a nagyobb mozgatórugó? Valahol a világban mind arra vágyunk, hogy azok legyünk, akik lenni szeretnénk, hogy megbecsüljenek, és azért szeressenek, akik vagyunk. 

Az Egy őrült naptára egy tizenkét éve tartó kapcsolatot mutatott be, a megismerkedéstől egészen addig a pontig, amíg a nő és a férfi (Szamosi Zsófia és Wunderlich József) párterápiára nem kényszerül. A romantikus, érzelmekkel telített jeleneteken át a veszekedésekig, minden a szereplőkre volt bízva. Előre megírt dialógusok, és kidolgozott dramaturgia nélkül, a színészek akkori gondolatai és döntései alakították a jelenetek ritmusát, ívét, a teljes színdarabot, ezáltal a párbeszédek is improvizatívak voltak. Minimális, mindennapi életben használt díszletet és kellékeket alkalmazva (például: kanapé, szék, toll, mobiltelefon), az egyszerű színpad minden szegletét kihasználva játszottak. Fontos hangulatfestő szerepet kapott a zene; az időnkénti behegedülés egy magasztos atmoszférát teremtett a performansz alatt. A hegedű finom megszólalása mellett (amely Bóna János hangszerén és közreműködésével zendült fel) zongoraszólamokat játszottak, nyomatékosítva az emelkedő/felemelő hangulatot, és a jelenet súlyát. 

Az előadás a látszólag rideg valóság megmutatásán túl csordultig van pozitivitással. Rámutat arra, hogy döntéseink nagyban tőlünk függnek, és hogy minden döntés magában hordozza azt az életigazságot, hogy az elhatározásokkal nyerünk és vesztünk is valamit. Az, hogy merre megyünk az úton rajtunk áll, ezek a döntések fogják alakítani a jövőt. Mindemellett az egyik legfontosabb, és egyben legfelemelőbb alapérzése az előadásnak a remény és a hit. Míg élünk bízunk, remélünk a jóban, és igyekszünk önmagunkban is. A függővégű befejezés megadja azt a szabadságot a közönségnek, hogy eldönthesse, hogyan fejezné be a történetet; jobbra, balra, előre, vagy hátra megy-e az úton, és a darab által kínált alapgondolatot magával viszi-e az előadásról. 

Október 1. és 8. között kilencedik alkalommal rendezik meg Budapesten a Svájci Nagykövetség, az Osztrák Kulturális Fórum és a Goethe Intézet közös filmhetét, a Szemrevaló Filmfesztivált. A járványhelyzet miatt a német nyelvterületről összeválogatott alkotásokat a Távmoziban is elérhetővé teszik, a „közönségtalálkozók” pedig online zajlanak majd. A filmek és a hozzájuk kapcsolódó beszélgetések eredeti nyelven, magyar felirattal lesznek láthatóak. 

A fesztivál Művész moziban megrendezendő „offline” szakaszát az idei Berlinale egyik versenyfilmje, Burhan Qurbani rendező Berlin, Alexanderplatz című alkotása nyitja, amely ezúttal 21. századi környezetbe helyezte Alfred Döblin világhírű regényét. (Az 1929-ben megjelent műből korábban Rainer Werner Fassbinder készített nagyszabású tévésorozatot.) Albrecht Schuch a film „főgonosza”, Reinhold megformálásáért és a Kontroll nélkül-beli alakításáért 2020 tavaszán megosztva nyerte el a német Oscar-díjnak is nevezett Lola-díjat. A rendezővel folytatott beszélgetés a vetítést követő napon, a fesztivál Facebook-oldalán tekinthető meg.

Október 2-án a Végzet és kezdetet vetítik, amelyben a szerelmét gyászoló Nora összejön Natannal, és bár előtte soha nem találkoztak, mégis az a furcsa érzése támad, hogy valahonnan már ismeri a férfit. A rendezőnővel, Mariko Minoguchival október 3-án látható interjú a Facebook-oldalon.

A fesztivál harmadik napján az azonos című könyv alapján készült Wolkenbruch különös útja egy siksze karjaiba című csupaszív vígjátékot vetítik, amelyben az ortodox családból származó Motti az egyetemen beleszeret egy nem zsidó lányba, amit édesanyja tragédiaként él meg. A fiú ennek ellenére elindul az önállóság és a függetlenség felé. A másnapi Facebook-közönségtalálkozón Thomas Meyer, a regény írója mesél a filmről, amelynek forgatókönyvét is ő jegyzi. 

A fesztivál hagyományos része a Gipsy Queen című, megrázó erejű alkotással zárul. A film főszereplője Ali, akit apja kislánykorától azért edzett, hogy egyszer világbajnok bokszoló legyen, és kitörhessen romániai nyomorúságos körülményeik közül. A nő immár Hamburgban él két gyermekével, de egy véletlen folytán ismét visszatalál a bokszhoz, ami az egész család életét felforgatja. Egy pillanatra úgy tűnik gyermekeit is elveszítheti. A film férfi főszereplője a Magyarországon is jól ismert Tobias Moretti. Október 5-én, 18 órakor, Hüseyin Tabakot, a film rendezőjét kérdezi a Facebook-oldalon Regina Rusz, az Osztrák Kulturális Fórum igazgatója.

Aki személyesen nem tud, vagy nem szeretne részt venni a filmvetítéseken, október 5. és 8. között mind a négy alkotást megtekintheti online, az egész ország területéről elérhető Távmoziban. Október 2-5. között Debrecenben, október 6-9. között Szegeden, október 14-17. között pedig Pécsett is vetítik majd a filmeket a fesztivál partnermozijaiban. 

A teljes program elérhető a Szemrevaló honlapján, jegyek elővételben már kaphatóak. 

Egy férfi és két nő különös háromszögtörténete bontakozik ki egy tóparti házban. A titokzatos módon eltűnt apáról a fiúra hagyományozott horgásztó távol esik a várostól, egy elszigetelt, varázslatos világ. Halak, madarak, vadállatok békésnek tűnő otthona. A felszín alatt azonban titkok lappanganak, és az évszakok körforgásával együtt a horgásztavat gondozó férfi és két nő baljós története is beteljesedik. Lélektani krimi az elengedésről, az ismétlődő kapcsolatokról, a konfliktusokról és a szembenézés nehézségeiről. 

A Spirál Felméri Cecília kolozsvári rendező (Boldogságpasztilla, Végtelen percek, Mátyás, Mátyás, Kakukk) első nagyjátékfilmje. Korábbi művei több rangos nemzetközi filmfesztiválon vettek részt, Felmérit a CineFest-en „A jövő reménysége díj”-jal, a Magyar Filmszemlén a „Legígéretesebb fiatal tehetség díj”-jal ismerték el. A rendező valamennyi korábbi alkotását is Muhi András producerrel készítette, közös munkájuknak mintegy megkoronázása a mostani játékfilm. 

A Spirál főszereplői az Oscar-jelölt, Arany Medve-díjas Testről és lélekről Európai Filmdíjas színésznője, Borbély Alexandra; a Pororoca című filmbeli alakításáért több rangos nemzetközi filmfesztiválon díjat  nyert Bogdan Dumitrache (Pororoca, Legjobb szándék, Anyai szív) és Kiss Diána Magdolna (A nagy füzet, Fehér Isten, Az Úr hangja). Látványtervezője Cseh Renátó, operatőre Réder György (Brazilok, Lajkó, cigány az űrben), jelmeztervezője Ferencz Zsófi. 

Érdekes lenne egyszer összeszámolni, hány feldolgozás készült a világirodalom legcsodálatosabb szerelmi drámájából, a Rómeó és Júliából. A történet számtalan rendező, koreográfus, zeneszerző fantáziáját megmozgatta már, így valóban komoly kihívás elé nézett a Pesti Magyar Színház társulata, amikor a drámát színpadra állította. Az előadás premierje szeptember 18-án volt. 

A rendező, Eperjes Károly hitvallása szerint, amikor az ember arra veszi a bátorságot, hogy megmondja, mi a jó és mi a rossz, akkor könnyen összekeveredhetnek a humán és az isteni értékek. Ezért alkotótársaival együtt mind az elemző, dramaturgiai munkafolyamatokban, mind a színpadi rendelkező próbákon arra törekedett, hogy pontosan megmutassa, visszaadja, ne pedig újra értelmezze a drámát. Egy Shakespeare mű annyira gazdag, annyira összetett, hogy minden élethelyzetünkben, életkorunkban és állapotunkban új és új részleteket fedezünk fel benne, amelyek akkor is elementáris erővel tudnak hatni, amikor az ember már betéve tudja a történetet. 

Az előadás megmutatja, kikről is szól valójában ez a történet: ártatlan gyerekekről. A címszereplők kiválasztásának legfontosabb szempontja is az volt, hogy minél természetesebb, őszintébb színpadi jelenlétük legyen, hogy őrizzenek még valamit a tiszta rácsodálkozás képességéből, ugyanakkor a sodró, ifjúi szenvedélyt is hitelesen be tudják mutatni. Eperjes Károly megtalálta azokat a fiatal szereplőket, akikről valóban elhisszük, mennyire idegen az a fájdalom, ami életről-halálról szóló döntésüket kíséri. 

A korhű díszletek között, reneszánsz jelmezekben játszott előadás szerelmespárját a 17 éves Kelemen Hanna és a 19 éves Góg Tamás, illetve a másik szereposztásban Kovács Panka és Kocsis Gábor alakítja. 

Kosztolányi Dezső fordításában a darab egyik záró sora így hangzik: „aztán kegyelmezünk és büntetünk”. Ám a Pesti Magyar Színház színpadjáról ugyanez a mondat így szól majd: „aztán kegyelmezünk és bűnhődünk”. Előadásunk a megbocsátás erényét hirdeti, de azt is, hogy nem lehet sértetlenül letenni a bűn nyomasztó terhét.

Dosztojevszkij azt mondaná, újabb alkotás bújt ki Gogol köpönyegéből, mert az A jelentéktelen címet viselő darab nem csupán színpadra állítja, de újra is értelmezi az orosz klasszikust. A bemutató Pass Andrea első rendezése a Narratíva Társulattal, mely négy fiatal színházi alkotó még igen fiatal formációja, ez csupán a negyedik bemutatójuk. Hegymegi Máté, Kovács D. Dániel, Pass Andrea és Szenteczki Zita közös céljukként azt fogalmazzák meg, hogy a kisemberekkel életével, boldogság- és igazságkeresésével foglalkozzanak egy független nézőpontból. 

Ez az alapkoncepció pedig maximálisan érződik az új bemutatón is. Már az alapszöveg megválasztása is szorosan kapcsolódik, hiszen a főhős, Akakij Akakijevics Basmacskin a mindenkori jelentéktelen kisember mintapéldája, aki nem vágyik többre, akit észre sem vesz senki, akinek legnagyobb ellensége a pétervári fagy, és aki még a légynek sem tudna ártani. Ez a gogoli metafora megelevenedik a Jurányi Ház színpadán: egy légy ül ott zöld melegítőben, és nézi, hogyan viseli Akakij a jelentéktelen szerepét. A néző pedig elkezdi sejteni, hogy Pass Andrea ugyan Gogoltól kölcsönzi a főhőst, a történet alapjait, sőt némi humort is, de az előadásnak mégiscsak kicsit más lesz a fókusza, mint a klasszikus elbeszélésnek. 

Példának okáért végtelenül érdekes, ahogy a realizmusáról is méltán híres Gogol-szöveg egy független produkció kereteiben elevenedik meg, ahol elképzelhetetlen az óriási, épített díszlet. A valósághűség helyett a humor lép előtérbe, és az előadás A köpönyeg Szentpétervárát egy szürrealista, nonszensz világgá formálja át. A minimalista díszlet másodpercek alatt alakul át hivatalból szabóműhellyé, Akakij lakásává vagy épp technopartivá. Néhány helyszínt beleng a füst, mások egészen tiszták és egyszerűek, de mindegyiket leginkább a benne mozgó – vagy éppen meg sem mozduló – karakterek határozzák meg, akik rikítóan színes vagy éppen egészen uniformizált jelmezeikkel és elnagyolt személyiségükkel életre keltik Akakij Akakijevics körül Szentpétervár tereit. Még a fény is az emberekre, a karakterekre tereli a figyelmet, hiszen valahogy mindenhol feltűnik egy állólámpa, ami egész közelről világít a szereplők arcába. 

Különös egy ilyen elnagyolt, szinte vicces látványvilágban, egy szürreális Szentpéterváron látni Akakij Akakijevics történetét. A lelkiismeret-légynek ugyanis egy ponton sikerül felcukkolnia Akakijt, hogy ne elégedjen meg jelentéktelenségével, a főhős pedig vesz egy új köpönyeget… És ahogy Gogolnál is, itt kezdődnek a gondok, hiszen az új köpönyeggel az eddig jelentéktelen, lényegtelen, láthatatlan Akakij Akakijevics hirtelen jelentékeny személlyé válik. Amíg korábban gondolatait egy mise hangjai festették alá, most hirtelen egy technopartiba csöppen – a köpönyeg által. 

Azonban az előadás egészen más kérdéseket vet fel ezzel a változással kapcsolatban, mint Gogol – így a történet is kissé megváltozik. Nem érdekes, honnan szedi össze a pénzt ez a kishivatalnok az új köpönyegre. Itt az lesz a kérdés, mi tud kezdeni azzal a jelentéktelen kisember, ha hirtelen keresetté, népszerűvé, észrevehetővé, egyszóval jelentőssé válik. Képes megküzdeni a jelentőséggel járó kihívásokkal? 

Nem nagy meglepetés: nem. Főleg, hogy az előadás kihívásai (amikkel minden mai jelentékeny személy szembe kell nézzen), sokkal összetettebbek, mint egy fizikai támadás, és nehezebb is nekik megfelelni. Itt szóba kerül az átverés, és annak lehetősége, hogy a jelentőséggel maga Akakij Akakijevics is megváltozik: már képes a légynek ártani. 

Nem csoda hát, hogy végül, ahogy Gogolnál is: elbukik, a köpönyeg elvész, és hiába keres fel Akakij jelentékeny személyeket segítséget remélve, első kézből tapasztalja, hogy ő maga újra jelentéktelen lett. Kétségbeesetten üldözi az elvesztett jelentőséget, de a jelentéktelenre senki sem figyel, csak egy kopasz férfi fehér, női csizmában és bundában – a komor és néma pétervári fagy. Akakij halálával pedig az egész szürreális Szentpétervár megszűnik, csak a tiszta, emberi valóság marad, és Akakij szelleme, ahogy még halálába is keresi a köpönyegét 

A színpad kiürül, a lelkiismeret-légy pedig a közönség felé fordul, és kérdez: Önök találkoztak már Akakij Akakijevics Basmacskin szellemével? Lehetséges, hogy az történik majd a mai hatalmasokkal is, ami vele történt? A nézőtéren pedig a sok SzFe-t támogató maszk alatt mindenki elgondolkozik azon, hogy valójában minden jelentékeny személy csak épp aktuálisan jelentékeny. Talán megváltozott a jelentőségtől, talán sikerrel birkózik a kihívásokkal, de egyszer mindenkit átejthetnek, és akkor volt köpönyeg, nincs köpönyeg, volt jelentőség, nincs jelentőség, az ember ismét jelentéktelenné válik, akkor pedig élete végéig, és még azután is üldözheti az elvesztett jelentőséget. Épp, ahogy Akakij Akakijevics Basmacskin.

Vámos Miklós fellépve a pódiumra, nyakában szalaggal (ezzel mutatva szolidaritását az SZFE-vel), a rá jellemző finom, elegáns humorral mesélt új könyvéről, melynek elengedhetetlen része volt az, hogy egy keveset kitérjen gyermek- és fiatalkorára, a szembesülésre maga zsidóságával, az értelmiségi rétegben tapasztalt attitűdre és sok más, mára már történelemmé merevült emlékére. A Dunapest, mint mondta, négy történetszálon fut. Az elsőben férje halála után Magyarországra látogat egy francia nő, Linda, hogy új életet kezdjen, de legalábbis, hogy megismerje férje hazáját, megismerkedik Tóth Julival, a regény második cselekmény szálának főszereplőjével, az egyetemről kibukott fiatal festővel, aki a Pozsonyi út 38., az egykori csillagos ház lakója (maga a ház története a regény harmadik rétege). A házzal összekapcsolható cselekményszál pedig az utolsó, negyedik történeti elem: (a kevésbé ismert) Carl Lutz és Raoul Wallenberg barátságának története, akik a II. világháború alatt segítették, menekítették a megsemmisítésre ítélt (nem csak zsidó) tömegeket. 

Vámos szavai alapján a könyv összeköti a múltat és a jelent, a történelmet az emlékekkel (amely, gondoljunk bele igen fontos különbségtétel), a „fiction és a non-fiction szeszélyes gubanca” áll a könyv ajánlásában. 

A könyvbemutatót rögtönzött színházi egyfelvonásos zárta, a meghívott előadóművésszel, Koltai Róberttel olvastak össze egy hosszabb regény-részletet, Lutz és Wallenberg egy dialógusát.