Súgópéldány

Megtartotta évadismertető sajtótájékoztatóját a Szegedi Nemzeti Színház. Barnák László főigazgató összegezte az idei évad célkitűzéseit és eredményeit, valamint ismertette a 2019/20-as műsorkínálatot, melyet az eddigi visszajelzések alapján, a nézők igényeihez igazodva, szakmai szempontok figyelembevételével, országosan, sőt világszerte elismert alkotók közreműködésével állítottak össze.

„Az idei évad kiemelt céljai közé tartozott a nézőszám növelése és a nagyobb szakmai figyelem generálása. Ennek feltétele volt a magas szakmai színvonalú előadások létrehozása, az új utak megnyitása a fiatalok felé – beleértve az ifjúsági bérletkonstrukciókat, színházpedagógiai programokat -, a fokozottabb jelenlét a városi rendezvényeken vagy az online térben, ahol jelentősen megerősödött a követőbázisunk.” – fogalmazott Barnák László főigazgató.

Az idei évadban 14 bemutatót (3 opera, 2 balett, 1 musical, 2 mesejáték, 1 kortárs magyar és 1 kortárs orosz ősbemutató, 2 világirodalmi klasszikus, 1 magyar és 1 külföldi vígjáték) állított színpadra a teátrum a HétFü (Hétfői Függetlenek) és az Imre Zoltán Program előadásai, a filharmóniai koncertek és a vendégelőadások mellett, valamint újrapozícionálta a REKAMIÉ Fesztivált, melyen határon túli színházak magyar szerzők műveiből készült produkcióit láthatta a szegedi publikum. A jövő évad is hasonlóan tartalmasnak ígérkezik, 14 bemutatóval – köztük ősbemutatókkal – ismét izgalmas és változatos év elé néz a színház és közönsége többek között a szakmailag számos elismeréssel kitüntetett Mohácsi fivérek és az Oscar-díjas Szabó István közreműködésével.

Gyüdi Sándor zeneigazgató szerint a Szegedi Nemzeti Színház és a Szegedi Szimfonikus Zenekar nagy dolgokat hoznak létre együtt, hiszen az előadásokon sokkal nagyobb számban találkoznak a nézők a zenekarral, mint a koncerteken, így a színház a szegediek számára az elsődleges fóruma a komolyzenével való találkozásnak.

Az évad egyik legkülönlegesebb ősbemutatója George Orwell 1984 című regénye alapján készült színműve lesz. Horgas Ádám főrendező, a darab rendezője az egyetlen a világon, aki az Orwell-örökösöktől megkapta a jogokat saját adaptációjának színpadra állítására. Az eredeti angol változaton kívül világszerte kizárólag Horgas Ádám feldolgozását játszhatják, melyet először Szegeden láthat a közönség.

Pataki András, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója elmondta, az idei évad bizonyítja, hogy töretlen az együttműködés az együttes és a színház között, sőt ki is egészült egy újabb műfaji együttműködéssel, az IZP-vel, melynek keretében kezdő koreográfusok pályájának elindulását segítik, ezáltal bemutatják a jövő alkotóit és bővítik a jövő táncközösségét. Mivel a színháznak is fő céljai között szerepel a diákokat célzó közösségépítés, a 2019/20-as évadban táncszínházi nevelési programmal is bővül az együttműködés.

A Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője, Juronics Tamás mesés évadként aposztrofálta a jövő évadot, a társulat ugyanis a Hamupipőkét és a Coppeliát tűzi műsorra. A Hamupipőke című mesebalettel kifejezetten a gyerekeket szólítják meg, a Coppélia azonban egyértelműen felnőtteknek szól, izgalmas pszichológiai szál mentén épül fel.

A Mágnás Miska rendezője, Peller Károly érdekességként elárulta a darabról, hogy a nagymama szerepében Oszvald Marikát láthatja a közönség, aki 45 éve Szegeden, ugyanebben az operettben Marcsaként kezdte pályafutását.

Az idei évad tapasztalatai és a sokszínű műsor alapján fokozott érdeklődésre számít az intézmény, ezért a nézőknek érdemes bérlettváltással biztosítani a helyüket az előadásokra. A május 13-tól június 14-ig tartó bérletmegújítási, illetve előbérletezési időszakban 10% kedvezménnyel válthatók meg a bérletek, valamint nyereményjátékban is részt vehetnek a vásárlók.

Nyeremények:

Zsebők Tamás, a Zseppelin Utazási Iroda vezetője elmondta, hatalmas öröm és megtiszteltetés számukra együttműködni a Szegedi Nemzeti Színházzal, hiszen a kultúra és az élmények közös pontok a két intézmény működésében, gondolkodásában, ezért bízik abban, hogy a nyereményjáték kapcsán felajánlott olaszországi körutazás egy hosszútávú együttműködés alapját képezheti.

A bérletezéssel kapcsolatban pontos információk a színház megújult honlapján érhetők el.

Egy város, két városrész és huszonhárom kerület, legalább kétmillió lakos és naponta több millió élmény – Budapest mára igazi nagyvárossá vált, ahol minden percben, mindenhol történik valami. A képeslapok és a prospektusok leírásai mögött mi, budapestiek hétköznapi történetek millióit éljük át. Végigsuhanunk biciklivel a rakparton kora reggel, és közben valami boldogságfélét érzünk. Egy félresikerült randevú után kocsmáról kocsmára kóválygunk, és véletlenül éppen abba az emberbe futunk bele, akibe tényleg szerelmesek leszünk. Egy állásinterjúra várva meglepődünk rajta, hogy az újépítésű irodaház ötödik emeletéről a háztetők között látszik a Szabadság-szobor. A Mindspace most ezekre a történetekre kíváncsi: legyen szó örömről vagy bánatról, meglepetésről vagy rutinról.

A feladat elég egyszerű. Legyen egy történeted Budapestről, foglald össze mindössze száz szóban és pályázhatsz akár a 100 szóban Budapest weboldalán, vagy postai úton. A beküldési határidő július 15. A zsűrinek pár hete van, hogy elolvassa és kiválassza a legjobb 12 történetet, amelyekhez kortárs művészek készítenek illusztrációkat. Ezeket a CAFe Budapest Fesztivál keretében rendezett kiállításmegnyitón lehet majd először látni ősszel. A legeslegjobb három író pedig pénzjutalmat is kap! Idén másodszor külön kategóriában indulnak a 18 év alattiak, akiket külön jutalmaznak a szervezők. A legjobb 100 történetből készül majd egy mindenki számára elérhető zsebkönyv is.

Idén a zsűri tagjai a legkülönbözőbb módon kapcsolódnak a szövegekhez és a szövegíráshoz, így teljesen eltérő szemszögből olvassák majd a beküldött történeteket. Székely Kriszta színházrendező változatos életutat tudhat maga mögött: élt már Laoszban, dolgozott az RTL Klubnak, jelenleg pedig tanít. 2017-ben Nóra – karácsony Helmeréknél című darabja elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat a POSZT-on. Jakab Julit leginkább színésznőként ismerjük, olyan filmekből, mint az Oscar-díjas Saul fia, vagy a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, de filmdramaturgként és forgatókönyvíróként is dolgozik. Busa Pista az Irie Maffiában vagy a Zubolyban a ritmus és a szöveg háborítatlan békéjét teremti meg hosszú évek óta. Visszatérő zsűritag Nagy Dániel Viktor színész, aki majdnem mindegyik versenyt figyelemmel kísérte és azóta is nagyon lelkesen vállalja a felkérést, és saját zenés feldolgozásokat is készít kedvenc történeteiből.

Utolsó alkalmához érkezett a PanoDráma Rákparák című, tabufeszegető beszélgetéssorozata: május 26-án 16 órakor a rákkutatás állásáról és a rákgyógyítás jövőjéről lesz szó többek között dr. Peták Istvánnal, a molekuláris diagnosztika hazai vezetőjével a Katona József Színház előterében. Május 13-án 19.30-kor pedig Megmondta professzorasszonyom címen a Magvető Caféban tartja új, szó szerinti bemutatóját az egyetlen hazai dokumentumszínház egy fiatal, leukémiás nővel készített interjúkból szerkesztett monodráma formájában. Színpadon Kőszegi Mari, rendezte György Zoltán Dávid.

A Rákparák záró beszélgetése érdekes témákat feszeget – elsősorban a nem hagyományos megoldásokat, a jelen és a jövő lehetőségeit veszi górcső alá. A PanoDráma így vall a rákhoz való viszonyról: „Célunk a rákhoz kapcsolódó stigmától való megszabadulás, annak a félreértésnek a feloldása, hogy a rákdiagnózis – fajtától, stádiumtól, a beteg korától és általános fizikai és pszichés állapotától függetlenül – egyenlő volna a halálos ítélettel (az időben felfedezett mellrák például szinte teljes biztonsággal gyógyítható), az érintettek (betegek és hozzátartozók) szorongásának oldása és a felvilágosítás.

Merjünk kérdezni. Tudjunk felelősen tájékozódni. Tanuljuk meg magunkat képviselni. Ebben is segít beszélgetéssorozatunk.”

A beszélgetésre a belépés ingyenes, a témáról és sorozatról a PanoDráma Facebook oldalán és blogján bővebben is lehet tájékozódni.

A Megmondta professzorasszonyom igaz történeten alapul. A verbatim dokumentumdrámáiról ismert PanoDráma történetében először egy fiatal alkotópáros kereste meg a színházat egy már nagyrészt kész interjúanyaggal és elég határozott elképzeléssel. Kőszegi Mari és az egyébként szintén színészként ismert György Zoltán Dávid hét rákos nővel beszélgetett és további tíztől kért írásos válaszokat ugyanazokra a kérdésekre, s ebből az anyagból szerettek volna verbatimdrámát csinálni.

A színház boldogan vette fel idei műsorára a témájában és formájában is teljesen a PanoDráma koncepciójába vágó projektet. A várhatóan majd több fejezetből álló munka első állomása gyanánt monodráma készült az egyik legfiatalabb interjúalany, a színésznővel egyidős lány történetéből. Az előadás május 13-án és május 31-én látható a Magvető Caféban, melyre 2500 forintért válthatók jegyek a Jegy.hu-n.

A rák témájával egyébként először 2016-ban foglalkozott a PanoDráma Nincs sírás, nincs semmi című felolvasóestjén a Radnóti Színházban, ahol életvégi döntésekről, gyógyulásról és orvoskommunikációról is volt szó. 2017 elején a PanoDráma vezetőjénél lágyrész-szarkómát diagnosztizáltak, azóta a csapat kiemelten fontosnak tartja a betegséghez kapcsolódó stigmától való megszabadulást.

A vendégek szakmájuk legjobbjai: sebészek, onkológusok, radiológusok, pszichológusok, de ápolók, gyógyult betegek és hozzátartozók is. Szó volt már a szűrések fontosságáról és arról, hogy melyikre kinek és mikor van szüksége, a betegek jogairól és arról, hogy tudunk legjobban kiállni érdekeinkért, végigvették a hagyományos kezeléstípusokat hátrányaikkal és előnyeikkel. 

Szabadegyetem – Konfliktuskezelés a színházban

Vajon meghatároz minket az, ahol születtünk? Az, ahonnan jövünk? Az, amilyen nyelvet beszélünk? Megítélhetünk-e bárkit ezen külsőségek alapján? Tény, hogy a kultúránk alapját adja, de egy ember nem szimplán ezen jegyek összességéből tevődik össze. Egy embert a tettei határoznak meg, nem más. Nem a származása, nem az anyanyelve és még csak nem is a körülményei. Szimplán csak az élethez való felfogása. Az ahogyan más emberekhez (és magához az élethez) viszonyul, hiszen a DNS-ek alapján csak 0,4%-ban különbözünk egymástól.... legyen ez a különbség a bőr- vagy hajszínünk, a magasságunk vagy testalkatunk, illetve tágabb értelemben véve az anyanyelvünk, a habitusunk és a vallásunk. 99,6%-ban egyformák vagyunk. Miért nem inkább erre koncentrálunk ahelyett, hogy folyton-folyvást egymásban keressük a hibát?!

A meghirdetett esemény alapján teljesen másra számítottam, de nem csalódtam. Egyszerűen csak mást kaptam, mint amit elképzeltem. De talán nem is baj, hiszen ezen váratlan fordulat hatására még inkább elgondolkoztató az, hogy bizonyos szavak, mondatok, mondatösszetételek hány féleképpen értelmezhetők. Az, hogy hiába beszélünk egy és ugyan azon nyelven, ha egy esemény leírásából is képesek vagyunk más-más lényegre koncentrálni. Ebből kifolyólag nem feltétlenül gondolom, hogy a szavak olyan kommunikációs eszközként szolgálnának, melyek nélkül nem lehet élni. Azonban, ha belegondolunk, hogy a zenével, a testbeszéddel és olykor a néma csenddel sokkalta jobban ki tudjuk fejezni érzéseinket, gondolatainkat, akkor értelmet nyer az előbbi állításom. Olyan is van, hogy a hallgatás beszédesebb ezer szónál.

Ezen gondolatmenetet alátámasztva az est házigazdája, Herczog Noémi példaként a Double Bind (Kincses Réka és Alina Nelega rendezésében) dokumentum színházi előadásról tesz említést. Ez tulajdonképpen egy magyar-román színészi kollaboráció eredménye/története. A produkció különlegessége, hogy a szereplők saját élményeiből dolgoznak. Feltették nekik a kérdést: – Mit jelent számotokra a hazátok? – A válasz megfontolt hallgatás volt, majd pedig lassú és elővigyázatos feleletként, olyan mondatok hangoztak el, mint például: – „Itt született a gyermekem”. A színdarab felszínre hozza a kisebbségi és többségi, kimondott és kimondatlan problémákat, valamint az együttélés kudarcát is. Eszméje szerint minden, amit kimondunk, erejét veszti, ’mint az ördög napkelte után’.

A Stúdió K Színház, mely teret ad ezen események megrendezésére, alapvető adottságaiból fakadóan is, magától megteremti azt a fajta bensőséges, családias közeget, ami a szabadegyetemes előadásokra jellemző, és majdhogynem elengedhetetlen is egy kerekasztalbeszélgetés során. Jelen program esetében Kricsfalusi Beatrixhoz, Czajlik Józsefhez, Olasz Renátóhoz, Urbán Andráshoz és tapasztalati meglátásaik megvitatásához/kitárgyalásához volt szerencsénk.

Úgy gondolom, hogy a problémafelvetés abszolút helytálló. Sajnos évezredek óta a génjeinkbe ivódott a megkülönböztetés fogalma és gyakorlata. A színház feladata tulajdonképpen az lenne, hogy tudatosan ne megerősítse azokat, amiket alapvetően kritikailag érint, hanem változtassa meg azokat a sematikus dolgokat, ahogyan erről alapvetően gondolkoznánk. 

„A dialogikus emlékezetet úgy értelmezem egészen pragmatikusan, mint az áldozati és tettes szempontok kölcsönös elismerését a közös erőszakos történelemmel kapcsolatban. A másik fél traumatikus emlékeinek a saját emlékezetében való integritása révén felbomlanak a nemzeteken belül létrejött egységes emlékezetkonstrukciók határai.”

Létezhet-e részvételi demokrácia – színházban? Lehetséges-e a kollektív alkotói folyamat a színházban? Lehet-e úgy létrehozni egy előadást, hogy mindenkinek egyformán legyen benne szava? – Hangzanak el a felmerülő kérdések, melyekről úgy vélem, hogy létjogosultsága nem csak a színpadon, hanem sokkal inkább magában a való életben van. Tehát, hogy létezhet-e részvételi demokrácia? Lehetséges-e a kollektív empátia/tolerancia? Létezhet-e egy olyan világ, ahol mindenki egyforma, vagy legalábbis egyenrangú?

A konfliktuskezelés a színházban témájú előadás kapcsán számos olyan színdarab került szóba, melyek a fentebb említett kérdésekre reflektálnak. Noémi ezen produkciók kivesézése mellett több idézetet is felolvasott, melyek még inkább elmélyítették a felvetett problémák kérdéseit a nézőkben. Bennem legalábbis mindenképpen.

A szabadegyetem következő programjára április 25-én kerül sor Experimentális színház címmel. Az esemény ingyenes, regisztrálni a szinhaziszabadegyetem@gmail.com-on lehet.

Írta: Paál Krisztina

A Szegedi Nemzeti Színház és a Somogyi-könyvtár közös közönségtalálkozót tart a színház legújabb bemutatója, a Virágot Algernonnak kapcsán. A Daniel Keyes regénye alapján készülő művet Szervét Tibor írta színpadra, a találkozón az alkotókkal találkozhatnak az érdeklődők.

A közönségtalálkozó, amin a darab főbb szereplői, Balog József, Borovics Tamás, Fekete Gizi és Menczel Andrea, valamint az előadás rendezője Horgas Ádám vesznek részt, április 24-én 16:30-kor lesz a Somogy-könyvtárban (Dóm tér 1-4.). A beszélgetés moderátora Almádi Róbert, a Návay Lajos Szakgimnázium magyar és kommunikáció szakos tanára.

2019. április 26-án 20 órától látható a TÁP Színház legújabb előadása, Anonyma-Nő a háborúban címmel. A monodráma főszereplője Törőcsik Franciska, rendezője Papp Bojána. A darabot Európában először láthatja a közönség színpadi mű formájában a Jurányi Inkubátorházban.

Az előadást Anonyma: Egy nő Berlinben című történelmi monográfia ihlette,  amely egy harmincas évei elején lévő értelmiségi nő naplójegyzeteiből áll össze. A névtelenségbe burkolózó író szikáran, önsajnálat nélkül, sőt, humorral, megdöbbentően modern nyelven, a háborús hétköznapokra fókuszálva meséli el az 1945. április 20. és július 22. között történt berlini eseményeket, amikor a Vörös Hadsereg tömegével erőszakolta meg a városban maradt német nőket. Ez a gyakorlat szerte Európában, így Magyarországon is elterjedt volt, s nemcsak a Vörös Hadsereg, de minden harcoló fél kivette belőle a részét, s erről nagyon kevés fennmaradt tanúvallomás, adat, emlékezés maradt fent. A regény első és második németországi megjelenése között ötven év telt el, de míg az első megjelenés hatalmas társadalmi felzúdulást váltott ki, és a könyv betiltásra került, addig a kétezres évek elején 19 hétig vezette a német sikerlistákat.

„Anonyma szövege nemcsak azért érdekes, mert egyike azon ritka kordokumentumoknak, amelyek az Európa-szerte működő második világháborús gyakorlatról adnak tanúvallomást, hanem azért is, mert olyan tabukkal szembesíti az olvasót, amelyek ma is érvényesek. A második világháború okozta lelki sebeket a háború után született sokadik generációnak még mindig gyógyítania kell, a háborús nemi erőszak pedig ma is létező hadviselési eszköz, most éppen nem Európában.” - mondja Papp Bojána, a darab rendezője. 

Mit lehet kezdeni saját terheinkkel? Hogyan lehetséges együtt élni egy ekkora traumával? Hogyan mutathat túl a szöveg és a kollektív emlékezet az áldozatiság horizontján? Mennyiben konkrét és általános érvényű Anonyma traumája? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a TÁP színház előadása.

Az Utas és Holdvilág egyik főszerepét játszó Törőcsik Franciska fogja képviselni a színpadon nem csak Anonymát, hanem minden nőt, akit háborús eszközként használtak és használnak, visszaélve kiszolgáltatott helyzetükkel. Az előadás különlegességét az is adja, hogy Papp Bojána, akit eddig dokumentumfilmjei révén ismerhettünk meg (Börtönrap, Generáció L, A tévé és én), ezzel az előadással debütál, mint színházi rendező. 

A Magyar Állami Operaház hagyományaihoz híven a nagyhéten és húsvétkor az ünnepkörhöz kötődő előadásokkal várja közönségét az Erkel Színházban és a próbaüzemben működő Eiffel Műhelyházban.

Fékezhetetlen szenvedélyek, házasságtörés, féltékenység és halálos bosszú egy szicíliai faluban húsvét vasárnapján. Pietro Mascagni a verismo egyik fő művét alkotta meg Parasztbecsület című egyfelvonásosával, amelynek váratlan sikerét később egyetlen művével sem tudta túlszárnyalni. Az Operaházban 2014-ben Georges Delnon rendezésében bemutatott előadás főszerepeit a Nagycsütörtökön kezdődő sorozatban Kamen Chanev (Turiddu), Komlósi Ildikó (Santuzza), Szegedi Csaba (Alfio), Kálnay Zsófia (Lola), valamint Balatoni Éva (Lucia) alakítja.

A Parasztbecsület legnépszerűbb párdarabja a New York-i MET 1893-as összeállítása óta a Bajazzók, amely ugyanarra a pályázatra készült, ahol Mascagni darabja nyerte el az első díjat. A Leoncavallo által is személyesen megtapasztalt, megtörtént eseményeket feldolgozó mű Nagyboldogasszony ünnepén játszódik, és egy falusi vándortársulat soraiban az előadás közben gyilkosságba torkolló féltékenységi drámát dolgoz fel. Az ugyancsak a Hamburgi Opera művészeti igazgatója által színre vitt darab főszerepeit Kamen Chanev és Marcelo Álvarez (Canio), Létay Kiss Gabriella (Nedda), Alexandru Agache (Tonio), Szappanos Tibor és Balczó Péter (Peppe), valamint Haja Zsolt (Silvio) éneklik. Az Opera Zenekart az április 18-án, 25-én, 27-én és 28-án látható előadásokon Kesselyák Gergely vezényli.

Nagypénteken az Opera újkeletű hagyományaként az Erkel Színház ismét rövid időre mozivá alakul, és a Bernáth Büfében 21 órai kezdettel vetíti Mel Gibson színész-rendező nagyszabású A passió alkotását. A 2004-ben bemutatott film Jim Caviezel, Maia Morgenstern, Monica Bellucci, Hristo Jivkov és Rosina Celetnano főszereplésével látható.

Nagyszombaton és Húsvéthétfőn Bach Máté-passiója Félix-Mendelssohn-Bartholdy átiratában idézi fel a keresztutat a Kőbányai úti Eiffel Műhelyházban. Az M. Tóth Géza rendező 2013-ban bemutatott látványos animációjával kísért oratórium szólista szerepeit Szigetvárid Dávid, Kovács István, Fodor Gabriella, Schöck Atala, Megyesi Zoltán és Bakonyi Marcell éneklik. A Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát Csiki Gábor karigazgató dirigálja.

A Húsvétvasárnap hagyományosan Mascagni műveinek jegyében telik az Operában. A koncertszerű Parasztbecsületből, valamint a Messa di Gloriából álló műsort ismét Kesselyák Gergely vezényli, míg az opera szólista szerepeit László Boldizsár, Komlósi Ildikó, Kelemen Zoltán Kálnay Zsófia és Balatoni Éva éneklik. Az Eiffel Műhelyház előadásaira ingyenes regisztrációs jegyek a jegy@opera.hu e-mail címen válthatók.

Fotók: Csibi Szilvia, Pályi Zsófia

Az Operaház idei második premierje Ponchielli Gioconda című operája volt, melyet 2019. február 22-én mutattak be. A Victor Hugo drámája nyomán átdolgozott darabot 20 éve játszotta utoljára az Operaház, most pedig Almási-Tóth András művészeti igazgató rendezésében került a közönség elé. A Gioconda vetélytársát, Laurát alakító Gál Erika operaénekesnővel beszélgettem az előadásról.

Enzo és Laura szerelméről nem sokat tudunk meg az operában. Bár lett húzva a darabból, de ezzel kapcsolatban benne maradt minden?

Laura részéből nem húztak semmit. Enzo és Laura szerelmének kezdete a Victor Hugo-drámában van benne és onnan lehet tudni, hogy ők egy pár voltak, aztán Laura kényszerházasságra lépett Alvise-zal, Enzot pedig kitiltották Velencéből. Barnaba barcalorája ki lett húzva, és néhány kórusszám, de a mi kapcsolatunkról szóló részből semmi. De nem volt hiányérzetem, azok alapján, amit a rendező mondott, aki a drámát is alapul vette, hitelesen tudtuk eljátszani a jeleneteinket. Nekem erről a Don Carlos Erzsébetje jutott eszembe, hiszen ott is megvolt a nagy szerelem, aztán jöttek a társadalmi elvárások, csak Erzsébet nem ment ezekkel szembe, tehát más lett a végkifejlet. Bizonyos szempontból hozzá hasonlóan képzelem el Laurát is.

A rendező hogy vezette fel a darabot, hogyan helyezte el? Elsősorban a színpadon megjelenő vízre gondolok itt. 

Almási-Tóth András azt mondta, hogy gyakorlatilag a víz azért van, hogy elválassza a szereplőket. Abban a korban Velencében mindenki besúgó volt, nem bízhatott az ember senkiben, mindenki félt mindenkitől. Az emberek közötti közlekedés nehéz volt és ezt próbálja szimbolizálni a víz is, ami elválaszt, tehát nem lehet egyszerűen odasétálni a másik emberhez, hanem hidakon, kerülőutakon, vízen keresztül kell átgázolni, hogy elérjünk egymáshoz.

A vízen kívül más érdekesebb, szokatlanabb dolog is van a darabban, például Alvisét belógatják egy gondolában, míg a vakasszonyt és Laurát is szobával együtt a színpad fölé emelik.

Ez a szoba egy intim helyet jelképez a darabon belül. Az első felvonásban egy kápolna, majd a harmadik felvonásban Laura és Alvise szobája, míg végül Gioconda szobája. Ez egy zártabb tér, ahol az intimebb jelenetek játszódnak. Például a ravatalomnál, amikor felmegy a szoba, az pusztán praktikus okból van, hogy nekem ne kelljen ott mozdulatlanul körülbelül fél órát feküdni, köhögés és minden nélkül. Hiszen közben lemegy az Órák tánca, a harmadik felvonás fináléja, Gioconda ária és Gioconda-Enzo duett is.

Mennyire stabil ez a szoba?

Már megszoktam. Az első próbán megijedtem egy kicsit, mert ingatag, nem szabad rajta mozogni. Tehát amikor felmegyek, akkor nem tudok róla leszállni, végig ott vagyok az ágyon – habár most már fel merek ülni és nem fekszem végig. De mivel nincs hely, ezért ott lógok a zsinórpadláson. Mivel nincs kikötve, ezért ha nagyobbat mozdulnék, akkor belengene, így jó, ha az ember nem mozog rajta, amíg a levegőben van.

Giocondát, a címszereplőt nem szereti viszont az a férfi, akiért ő azonban odavan. Ez általában nem így van az operákban.

Igen, ez a darab pont arról szól, hogy senki nem abba szerelmes, akibe szerelmesnek kellene lennie. Gioconda szerelmes Enzoba, de Enzo Laurát szereti. Szerintem Alvise szerelmes Laurába, de ez viszont már nem érvényes. Barnaba pedig szerelmes Giocondába. A rendező mondta is, hogy társadalmi rang alapján egyébként úgy kerülnének párba, hogy Gioconda Barnabával, hiszen mindketten utcai énekesek, így ők összeillenek. Én mint Laura passzolok Alvisével és Enzoval is, de csak Enzoval kölcsönös a szerelem. Sőt, a darabban van arra való utalás is, hogy Gioconda Alvise ágyasa volt, és a szolgáltatás elmaradt díját ki is fizeti a nőnek az első felvonásban. A drámában ez jobban felszínre kerül, az operában kicsit furcsán veszi ki magát ez, hiszen Gioconda nem sokkal előtte mutatkozott be Alvisének. 

Ön most egy olyan szerepben van, ami nagyon pozitív, tekintve néhány másikat, ami nem feltétlenül az. Például a Sábában, a Don Carlosban, az Aidában, az nő, aki csak akarja a férfit, de őt nem akarják. Itt viszont a címszereplő, Gioconda az, akit mellőznek ebből a szerelemből. 

Mindig jó pozitív figurának lenni. Emlékszem, a Rigolettoban nagyon sokáig énekeltem Maddaléna szerepét. Akárhogy énekelhettem, az emberek nem szerették a figurát, mert mindenkinek Gilda volt a kedvence. Szegény Gilda, én pedig milyen gonosz vagyok, hogy elbánok vele. Sok idő volt, mire rájöttem, hogy függetlenítsem a művészi teljesítményt a figura jellemétől. Az emberek nyilván vonzódnak valamilyen karakterhez és drukkolnak neki, de ez általában nem én voltam. Szóval jó érzés végre, hogy szeretik az embert és jó pozitív személyiségnek lenni. A másik ilyen karakter, akit nagyon szeretek, az a Nabuccoból Fenéna, habár az egy jóval kisebb szerep a Laurához képest. 

Az előadás végét tekinthetjük egy nyitott befejezésnek, hiszen nem tudjuk meg pontosan Gioconda megissza-e a mérget.

Mindenkire rá van bízva, hogy mit gondol. Az eredeti kotta fordításában, amelyben a zeneszerzői utasítások is benne vannak, az van írva, hogy Gioconda tőrrel szíven szúrja magát, és Barnaba nem hal meg, tehát ezt is rendezése válogatja. 

Egy interjúban azt mondta, hogy nehéz ez a szerep. Pontosan mit ért ezalatt?

Azt gondolom, hogy ez egy csúcsszerep, egy álomszerep lehet, nem egyszerű. Olyan technikai tudás kell hozzá, hogy ezzel nem lehet pályát kezdeni. A Gioconda, az Enzo szerep is nagyon nehezek. A Barnabát nem tudom megítélni, mert szerintem Alexnek (Alexandru Agache – a szerk.) már semmi sem nehéz. Szeretek benne lenni nagyon, mert énekelni is szeretek. Ráadásul szép dolgokat énekelni és pozitív hőst alakítani, ez mind jó. Minden szerepben van azonban kihívás. Talán a Sába volt az utolsó olyan szerep, amitől kicsit tartottam és most ez. A Sábában az ember felskálázik és fent végigénekli a szerepet. Itt azonban lent-fent-középen is szólni kell, nagyon erősen és a zenekar is nagy alattunk, tehát ez egy technikás szerep. Számomra az Alvise-duett a legnehezebb, mert egy nagy massza, és nagy a zenekar a közép lágé alatt. Ráadásul mindezt bírni kell fizikailag és idegileg is.

Amikor a ruhában, a vízből szedi össze a virágokat és ruhadarabokat, amiket Alvise kidobált, az egy mozgalmasabb cselekvéssor, ahol még énekelnie is kell. Az egész darabra jellemző ez az aktívabb mozgás, amely viszont nem minden operára érvényes.

Ez kihívás, de azt gondolom, hogy jó. Tudom, hogy felgyorsult a világ, hogy mások az elvárások, hogy egy musicalben vagy egy operettben milyen színvonalon kell a szereplőknek táncolni és játszani, mondjuk más énekesi kvalitást is igényel az az előadás. De amíg nem megy az éneklés rovására, addig szerintem izgalmas és jó kipróbálni különböző dolgokat, nem énekes ellenes a rendezés. Nem volt könnyű, főleg a víz, a lépcsők és a nagy ruhák miatt, hiszen meg kellett szokni az új dolgokat és ügyesen kezelni, de nem rossz. Ez nem egy kiforgatott, megerőszakolt rendezés. Én ilyen téren elég konzervatív vagyok, de szerintem a rendezés, a színpadkép, a jelmezek mind gyönyörűek. Úgy gondolom, hogy a szép és a látványos kell az embereknek, ezért jönnek, erre van szükségük. A mostani előadást nem tartom modernnek, nem öncélú, nem rendezőcentrikus, arról szól, amiről a darab.

Készítette: Kovács Alexandra

Fotók: Berecz Valter / opera

Különleges előadás érkezik május 6-án és 7-én a Szegedi Nemzeti Színház színpadára. Pokorny Lia, akivel a rendező, Horgas Ádám már dolgozott együtt a Pillanatfelvételben, ezúttal egy egészen más szerepben mutatkozik be.

Az amerikai mintára készülő előadás különlegessége, hogy a néző is az előadás részévé válik, ugyanis a színpadon álló színész a nézővel közvetlen párbeszédet folytat, a jelenetek pedig nem nélkülözik a rögtönzéseket.

„Van egy listám, amit megosztanék veled. Hétéves voltam, amikor elkezdtem. Összegyűjtöttem a dolgokat, amikért érdemes élni. Bár anyukám ezekkel nem feltétlenül értett egyet… És te?”