Súgópéldány

Szeptember 18-án ismét fesztiválhelyszínné változik Tállya: megnyílnak a pincék és az udvarok, estére pedig egymást követik a koncertek. A Kerekdomb egyik sajátossága, hogy két program között nem feltétlenül kell messzire barangolnunk: egyik helyszínről a másikra sétálva egészen különböző zenei világokba csöppenhetünk.

A Pincemustra keretében a Tállyai Történelmi Borút Egyesület számos pincészete egész nap borkóstolókkal, több helyen házias ételekkel várja az érkezőket. A Borútlevéllel pedig a fesztivál ideje alatt a részt vevő pincészetek egy-egy, a műsorfüzetben megjelölt prémium borát lehet megkóstolni.

Estére a pincék mellé felzárkóznak a színpadok is. A Vincellér Ház Nagyszínpadán 19:00-kor a Parno Graszt, 22:00-kor a Bohemian Betyars koncertezik. Közben a kisebb tállyai helyszíneken is beindul a buli: 20:30-kor Kale Lulugyi, 21:00-kor Lenkke_, 23:30-kor pedig Bongor lép színpadra.

Aki két koncert között inkább színházra váltana, 21:00-kor Lackfi János Medveles című előadását is megnézheti.

A második napon nem csak a színpadok felé érdemes elindulni: Tállya és Tokaj-Hegyalja környéke is felfedezésre csábít. A Colas bányalátogatás során a Kopasz-hegyi kőbánya működésébe pillanthatunk be, emellett dűlőtúrák, e-bike-os programok, településismereti séták és az Aggteleki Nemzeti Park vezetett túrái kínálnak lehetőséget a vidék felfedezésére. Aki inkább vízre szállna, evezés közben a Bodrog élővilágát is megismerheti.

A színházkedvelőknek sem kell estig várniuk: 11:00-kor Für Anikó és Hrutka Róbert GÉZA’80 című zenés színházi előadása, 14:30-kor Márfi Márk Lassan című darabja, este 20:00-kor pedig Udvaros Dorottya Csend–Törékeny–Üres című estje szerepel a programban.

Estére a zene kerül előtérbe: 17:30-tól Kollár-Klemencz László dalköltő estje, 19:00-kor a Blahalouisiana, 20:30-kor Ferenczi György és a Rackajam, 22:00-kor pedig a Quimby lép színpadra, 23:30-tól a Lóci Játszik koncertjén a bátrabbak tánctudásukat is megvillanthatják.

Egyetlen szombatba így színház, túra vagy akár bányalátogatás, több koncert és egy késő esti buli is belefér – már csak azt kell eldönteni, melyikkel kezdődjön a nap.

Vasárnap sincs megállás

Reggel 9:00-kor mozgással indul a nap: 5, 10 és 15 kilométeres távokon indul a Tállya futás, így ki-ki edzettségéhez és vasárnap reggeli lendületéhez igazíthatja a kihívást. A legkisebbek sem maradnak ki a rajtból: 11:30-kor az ingyenes, 1 kilométeres Ludas Matyi Gyermekfutamon a 3–13 éveseké lesz a pálya. A nap során jóga, zenés és kézműves foglalkozások, játszóház és játékudvar is várja a gyerkőcöket.

Aki pedig a reggelt inkább villával kezdené, mint futócipőben, 9:00-tól pezsgős villásreggelivel indíthatja a napot.

A vasárnap egyik kiemelt kulturális eseménye Csuja Imre és Hámori Gabriella Hiszek 1 – Párbeszéd Istennel című előadása, amely 11:00-kor kezdődik. A két színész többek között Babits Mihály, Pilinszky János, Lackfi János és József Attila művein keresztül járja körül a hit, az ima és az ember Istennel folytatott párbeszédének kérdéseit. 13:00-kor a Momentán Társulat RögvEst című interaktív improvizációs előadása gazdagítja a színházi programot.

A Kerekdombra nem csak estére érdemes érkezni: a programok már reggel elkezdődnek, a koncertek és esti események hajnal 1-ig is tarthatnak. Három nap alatt koncertből színházba, pincéből túrára, futócipőből akár evezős programra is válthatunk.

2026. szeptember 18- 20. között útjára indítjuk a 11. Kerekdomb Fesztivált Tállyán, amely ismét közös kulturális térré változtatja Tokaj-Hegyalja egyik legszebb települését. A háromnapos fesztivál ideje alatt a borászatok udvarai koncerttermekké változnak, a történelmi falak között színházi előadások kelnek életre, az evangélikus templom boltozatai alatt klasszikus zene szól, a dűlők ösvényein pedig túrázók indulnak felfedezni a tájat és annak történeteit.

Könnyűzene – dalok, amelyek összekötnek. A Kerekdomb koncertjein a közös zenei élmény teremti meg azt a felszabadult, közvetlen hangulatot, amely a fesztivál egyik meghatározó sajátossága. A nagyszínpadon és a tállyai portákon többek között a Quimby, a Blahalouisiana, a Bohemian Betyars, a Parno Graszt, Ferenczi György és a Rackajam, a Lóci Játszik, a Góbé, Barabás Lőrinc, Boggie, Bongor, a Cimbaliband Trió és a Lázár tesók koncertjei várják a közönséget. A nagyobb produkciók mellett a bensőségesebb hangulatú koncertek, dalköltő estek, világ- és népzenei programok, valamint új hangok teszik teljessé a hétvégét.

Komolyzene – elcsendesedés a fesztivál forgatagában. A tállyai evangélikus templom különleges akusztikája és atmoszférája ezúttal is méltó teret ad a klasszikus zenei programoknak. A BenOla Guitar Duo reneszánsz és barokk estje, a Bartók Béla Zeneművészeti Kar cselló tanszakának Bach-estje, a Canticum cordis, valamint az Ezüst és Ében fuvolaegyüttes műsora a fesztivál elmélyültebb pillanatait kínálja.

Színház – emberi történetek egészen közelről. Humor, zene, irodalom és személyes történetek költöznek Tállya különleges tereibe. A színházi kínálatban többek között Für Anikó és Hrutka Róbert GÉZA’80 című zenés előadása, Lackfi János Medveles című estje, Udvaros Dorottya Csend–Törékeny: Üres című felolvasószínházi produkciója, Peller Károly Latabár Kálmán szerepében, a Hair, valamint Márfi Márk Lassan című darabja is helyet kap. Vasárnap Csuja Imre és Hámori Gabriella Hiszek 1 – Párbeszéd Istennel című előadása teremt különleges találkozást színészek, gondolatok és nézők között.

Irodalom – amikor a kimondott szó személyessé válik. Az irodalmi programok a történetek, versek és dalok közös terébe hívják a látogatókat. Kollár-Klemencz László dalköltő estje, a Lázár tesók műsora, valamint Varró Dániel és Molnár György zenés-irodalmi programja más-más hangon mesél arról, hogyan válhatnak személyes történeteink szavakká és dallamokká.

Bor, természet, család és kiállítások – élmények egy helyen. A Kerekdombon Tállya ízei is főszerepet kapnak: portakonyhák, estebédek, pezsgős villásreggelik és dűlőtúrák várják a vendégeket, a Borútlevéllel pedig mindenki saját útvonalán fedezheti fel a helyi pincészeteket és borokat. Bányalátogatás, evezés a Bodrogon, kerekezés, futóverseny, vezetett túrák, a családokat pedig gyerekkoncertek, gyerekjóga, kézműves-foglalkozások, játszóházak, mesterségbemutatók, néptánc és játékudvar várja.

A település galériái és különleges terei eközben kiállításoknak adnak otthont, köztük a Tállyai Művésztelep Belső tájak és közös valóság című tárlatának, Körös Gábor fotókiállításának, a Hello Wood Építészmustra TÁLLYOLÓ installációjának, valamint a Tállya 4D – Tállya térben és időben kiállításnak.

A Kerekdomb Fesztivál nem ígéri, hogy a nyár örökké tart – csak ad még három napot mindazoknak, akik nem csupán programokat keresnek, hanem történeteket, felfedezéseket és egy hétvégét, amely még sokáig velük marad.

Mint az idei válogatásról Muszatics Péter, a CineClassics megálmodója elmondta: „tizenhat éve mutatunk be válogatott klasszikusokat, élvezzük a kristálytiszta, felújított képeket. A miskolci születésű Pressburger Imre Michael Powell-lel forgatott színes Technicolor-filmjei nagyvásznon az igaziak. Itt az alkalom, most hármat is láthat a közönség. És aki látta Nolan Odüsszeiáját, ne hagyja ki A fáraót, ugyanolyan lenyűgöző”.

A CineClassics 2026-os programja Emeric Pressburger rendező és állandó alkotótársa, Michael Powell munkássága előtt tiszteleg az alkotópáros munkamódszerét és közép-európai gyökereit elemző konferenciával, és három gyönyörűen restaurált film vetítésével. Pressburger és Powell párosát olyan rendezőóriások tekintik példaképnek, mint Brian De Palma, Francis Ford Coppola, Sally Potter, Terry Gilliam. Sőt, Martin Scorsese A vörös cipellők című filmjüket minden idők egyik legjobbjának tartja. A világhírű kortárs rendezők hódolata a káprázatos képi világnak, a színes nyersanyag eredeti használatának, a feszes párbeszédeknek, a páratlan színészi alakításoknak szól. Az író-rendező-producer Pressburger-Powell páros felülmúlhatatlan eleganciával, brit magabiztossággal és osztrák-magyar életbölcsességgel készítette jobbnál jobb filmjeit. Nemcsak A vörös cipellők vált a filmtörténet megkerülhetetlen részévé, hanem a Blimp ezredes élete és halála (1943), a Canterbury mese (1944), a Fekete nárcisz (1947) és más remekek is. E konferencia pedig aktuálisabb aligha lehetne: Miskolcon éppen zajlik Pressburger szülőházának felújítása és nyitott kulturális központtá alakítása.

A Miskolctól Londonig: Konferencia Emeric Pressburger és Michael Powell művészetéről programja szeptember 10-én, csütörtökön a Béke teremben:

Közvetlenül a beszélgetés után, ugyanebben a teremben 17.00-tól látható a rendezőpáros egyik legismertebb filmje, a Fekete nárcisz (1947) Deborah Kerr és Sabu főszereplésével. A film hősei apácák a Himalájában, akik egy bordélyházból akarják kialakítani a rendházukat. Erős alaphelyzet, lélegzetelállító Technicolor szín- és díszletorgia – nem véletlen, hogy Jack Cardiff operatőr és Alfred Junge díszlettervező Oscar-díjat kaptak munkájukért. A mélyben pedig ott van az erotika, az apácák fantáziái, a világ és Isten vívódása. Mélyen angol film a test és a hit hatalmáról, és a régi Indiáról.

21.15-kor a Béke teremben a Canterbury mese (1944) kezdődik. A cím Geoffrey Chaucertől való, de a téma csak lazán kapcsolódik a legendás középkori Canterbury mesékhez. A brit kisrealizmus keveredik Erwin Hillier kamerája előtt a német expresszionizmus formai elemeivel, a múlt a jövővel, a kegyetlenség a banalitással. Háborúban született, modern és időtlen film a bűnről, a megváltás lehetőségéről, Amerika és Anglia közös gyökereiről, az örökség őrzéséről és megvédésének módjairól.

Szeptember 11-én, pénteken 17.00-kor látható a Béke teremben a Blimp ezredes élete és halála (1943). Blimp ezredes karakterét egy új-zélandi karikaturista, David Low alkotta meg – magyar-angol alkotópárosunk azonban sokdimenziós alakká rajzolta. Káprázatos Technicolorban, a régi Berlin és London megidézésével. Ami propagandafilmnek indult, az angol-német kapcsolatok egyik legmélyebb és legösszetettebb ábrázolása lett.

Tavaly hatalmas sikert aratott az Ennio Morricone műveit megidéző koncert a Miskolci Szimfonikus Zenekar előadásában. Idén a zenekar Werner Gábor vezényletével szeptember 10-én, csütörtökön és 13-án, vasárnap 18.00 órakor a Művészetek Háza Pressburger termében John Williams legnagyobb sikereit adja elő. Williams karrierje során rekordmennyiségű, ötvennégy(!) Oscar-jelölést gyűjtött és ebből ötöt díjra váltott, emellett huszonhét Grammy-, három Emmy- és négy Golden Globe-díj tulajdonosa. Legzseniálisabb, korszakalkotó remekművei közé tartozik A cápa (1975), a Csillagok háborúja (1977) és folytatásai, a Harmadik típusú találkozások (1977), a Superman (1978), az E.T. – A földönkívüli (1982), az Indiana Jones-filmek, a Schindler listája (1993), a Jurassic Park (1993) és a Harry Potter-sorozat zenéje. Pályájának csúcspontját a Steven Spielberggel és George Lucasszal való évtizedes együttműködései jelentik. Williams egyedülálló zsenialitásával újjáélesztette a késő romantikus, nagyzenekari hollywoodi filmzenét, hosszú időre meghatározva a mozi hangzásvilágát.

A legendás John Williams koncerthez kapcsolódva szeptember 10-én, 17 órától a Grabovszky udvarban Werner Gábor karmester, Muszatics Péter filmtörténész és Kolozsi László írókritikus beszélgetnek a zeneszerző munkásságáról és jelentőségéről.

A fesztivál idei Életműdíjasa, Gáspár Sándor tiszteletére két emlékezetes filmje is vetítésre kerül a CineClassics program részeként.

A színész látható Tímár Péter – a fesztivál tavalyi Életműdíjasa – egyik legjobb és legnépszerűbb filmjében, az 1990-ben készült Csapd le, csacsi!-ban. A facsart-csavart képsorok, a szállóigévé vált, zseniális szövegek minden politikai elemzésnél többet mondanak egy korszakról, a rendszerváltás minden kínjáról, abszurditásáról és ellentmondásáról. Gáspár Sándor mellett Pap Vera és Koltai Róbert remekel a szeptember 11-én, pénteken 20-kor a Béke teremben látható filmben.

Az Üvegtigris-trilógia első, idén éppen 25. évfordulóját ünneplő részének szereplői a „magyar valóság” parodisztikus, elnagyolt karakterei. Rájuk ismerünk, viccesek és szerethetők. Talán ez a titkuk. Ilyen Zsíros Ferenc, azaz Róka is, Gáspár Sándor egyik legnépszerűbb karaktere. A filmen egy egész generáció nőtt fel és fújja szállóigévé vált mondatait – például azt, hogy „Ízirájder, öcsém!”. Most azok is mozivásznon láthatják szeptember 12-én, szombaton 16.30-kor a Béke teremben azok, akiknek erre korábban nem volt lehetősége – vagy éppen csak nosztalgiáznának egy jót.

Az 1926-ban született és 2015-ben elhunyt Tadeusz Konwicki a huszadik századi lengyel kultúra egyik legmeghatározóbb, legsúlyosabb alakja volt. Idén lenne százéves, de valószínűleg most is csak legyintene a felhajtásra, és beülne a kávézójába. Nem csinált nagy ügyet abból, hogy a cenzúrát megkerülve megírta a Kis apokalipszist, a létező szocializmus legkeményebb bírálatát (1979), vagy hogy néhány rendezésével és forgatókönyvével finoman újradefiniálta a lengyel filmművészetet. Első rendezése az új hullám nagyon korai, eredeti darabja, A nyár utolsó napja 1958-ban a velencei Nemzetközi Dokumentum- és Rövidfilmfesztiválon Nagydíjat nyert, a máig friss Salto (1965) a mítoszok kegyetlen paródiája (emlékezzünk a táncjelenetre), de ő írta a legendás Máter Johanna (1961) és a nem kevésbé híres A fáraó (1966) forgatókönyvét is Jerzy Kawalerowicz számára, és regényéből készült Wajda remeke, Szerelmi krónika (1986). Kellemetlenül pontosan látta a diktatúra abszurditását és az egyén gyarlóságát. Nem akart nemzeti próféta lenni, csupán zseniálisan asszisztált a kollektív túléléshez.

A fáraó vetítésével a CineClassics rá emlékezik. Az idén hatvanéves film gyönyörű, felújított kópián látható a Lengyel Intézet támogatásával szeptember 9-én, szerdán 19.00-kor a Béke teremben. A film az 1960-as évek Odüsszeiája. Színes, szélesvásznú szuperprodukció, ami veszi a bátorságot, hogy megidézze az ókori Egyiptomot. Bolesław Prus regénye alapján ugyanakkor időtlen mese született politikáról, becsvágyról, hatalomról – és ez a sűrítés nagyrészt a forgatókönyvírónak, Tadeusz Konwickinak köszönhető. Hatott Martin Scorsesére, Coppolára, de George Lucasra és a Csillagok háborújára is. A filmet 1967-ben Oscar-díjra jelölték, és rendre felbukkan a világ legjobb filmjeinek listáin.

A 22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivált 2026. szeptember 4. és 12. között rendezik meg. Az elővételes jegyvásárlás már elindult a https://jegy.cinefest.hu oldalon.

A fesztiválhoz ezen a napon a Judafest is kapcsolódik: a Sálom utca délelőtti programjai után délután a Judafest veszi át a terepet, így a két rendezvény együtt egy egész napos kulturális programot kínál a látogatóknak.

Az Európai Zsidó Kultúra Napját 1999 óta minden évben szeptember első vasárnapján ünneplik Európa-szerte. A Sálom utca ehhez a kezdeményezéshez kapcsolódva immár negyedik alkalommal hívja közös ünneplésre a zsidó és nem zsidó közönséget. A fesztivál szervezői szerint az idei, „Szeretet/Szerelem” témánál keresve sem lehetett volna aktuálisabbat választani: a programok a szerelem, a család, a közösség, a kapcsolódás és az együttélés sokféle formáját járják körül.

A Sálom utca különlegessége, hogy nem egyetlen intézmény fesztiválja. Az eseményt az Erzsébetvárosi Önkormányzat, a KULT7, a MAZS Alapítvány, a Csányi5 és a Gólem Központ közösen szervezi, civil és kulturális szervezetek, művészek és közösségek szélesebb körének együttműködésével. A szervezők számára ez az összefogás önmagában is fontos üzenet: a közös jövőhöz közös gondolkodásra és közös cselekvésre van szükség, ezért a fesztivál a közös értékek és a közös élmények megmutatására helyezi a hangsúlyt.

„Egyedül nem megy!” – olvasható a fesztivál mottója is. A Sálom utca szervezői fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy a rendezvény közös ügy: zsidók és nem zsidók, civilek és intézmények, külsősök és belsősök együtt hozzák létre a fesztivált. Idén pedig a Judafesttel karöltve válik teljessé ez a nap.

A szeptember 6-i programban a kortárs zsidó kultúra és művészet számos területe mellett a gasztronómia is megjelenik. A Gólem Terasz Gasztroszínpadán a látogatók többek között a babka, a flódni és a maceszgombócleves titkaiba is betekinthetnek, délután pedig kóser borkóstolón vehetnek részt. A Sálom utcát a Glück Lányok koncertje zárja.

A Csányi5-ben kiállítás-megnyitó, zongorahangverseny és Veiszer Alinda Vircsaft című színházkibeszélő sorozata várja a közönséget Szinetár Dóra színművésszel. Az Irodalmi Szalon egész nap lehetőséget kínál arra, hogy a fesztivál forgatagából kiszakadva könyvek és felolvasások között pihenjenek meg a látogatók. Itt a Gólem Színház idei évadának 3 bemutatójából lehet meghallgatni majd egy-egy részletet.

A fesztivál egyik különleges helyszíne az Utcajesiva, ahol az érdeklődők bepillanthatnak a vallásos zsidó oktatás világába a Lauder tanárainak köszönhetően. A tanórák témai között szerepel többek között héberóra, zsidó misztika vagy a gólem története.

A szeretet és szerelem témájához kapcsolódva a fesztiválon bárki elkészítheti saját ketubáját, azaz zsidó házassági szerződését, a SzerelemFalnál pedig száz keret vár arra, hogy a látogatók belerajzolják, hogy kit szeretnek a legjobban. A Hüpe alatt ráadásul hat óráig érvényes, játékos zsidó „házasságkötésre” is lehetőség nyílik.

A családok számára Gyerekkert, kézműves programok, csocsó, biliárd és pingpong, a játékos kedvű látogatóknak pedig A Mázlista kvíz kínál kikapcsolódást. A Jaffe Zsidó Családi és Közösségi Pont programjai között művészetterápiás közös festés, képzőművészeti közösségi alkotás, henna, kívánságfa és barátság- vagy szerelemkarkötő-készítés is szerepel.

A MAZS Alapítvány 60+ programjai a nyugdíjas évekre való tudatos felkészülést járják körül: szó lesz többek között pénzügyi tudatosságról, életmódról és identitásról, valamint digitális jóllétről és az online világ biztonságos használatáról. A ManzArt programjai pedig az alkotás iránt érdeklődőket várják: az AHAVA workshopokon héber betűkből és a gránátalma szimbolikájából készülhetnek képeslapok, emellett Chagall ihlette élményfestés és Urban Sketching is szerepel a programban.

A szervezők célja, hogy a Sálom utca ne csupán egy napra szóló kulturális rendezvény legyen, hanem annak a sokszínű, kortárs zsidó kultúrának a megmutatása, amelynek természetes része a művészet, az irodalom, a zene, a gasztronómia, a tanulás, a játék és mindenekelőtt a közösség. Ahogy a fesztivál szervezői fogalmaznak: a közös értékek és a közös jövő bemutatása lehet az együttélés egyik legerősebb formája.

Sálom utca – kortárs zsidó kulturális és művészeti fesztivál

2026. szeptember 6., vasárnap, 10:00–16:30

Helyszín: Budapest VII. kerület, Csányi utca

A részletes program a www.salomutca.hu oldalon érhető el.

A filmfesztiválok egyik alapvető feladata az új hangok keresése, a bátor kezdeményezések felkarolása és a kortárs kérdések középpontba állítása. A Fantazma nevű új versenyprogram azokat a meglepő, zavarba ejtő, formailag vagy gondolatilag merész filmeket fogja csokorba, amelyek kimozdítják a nézőt a megszokott filmes komfortzónájából. E szekció a fordulatokkal teli, meglepő, esetenként misztikumot, sci-fi vagy horror elemeket sem nélkülöző történeteké. A nem túl távoli jövőben játszódik a legendás japán alkotó, Hirokazu Kore-eda új filmje, A bárány, akit akarsz. A házaspár Otone és Kenszuke úgy döntenek, egy humanoid robotot a saját fiukként nevelnek fel. A film Saint-Exupéry A kis herceg című művének bárányára utal, és ahogy azt Kore-edától megszokhattuk (Anyátlanok, Bolti tolvajok, Szörnyeteg), ezúttal is szociálisan rendkívül érzékeny, valódi könnyfakasztó történet vár ránk, amely nemrég a Cannes-i versenyprogram nézőit ríkatta meg.

A görög-spanyol-holland-angol Az ünnepelt története a hetvenes évek végén, valahol a Földközi-tenger térségében játszódik. Marcos Timoleon hajómágnás – a kiváló Willem Dafoe alakításában – fényűző és pazarló születésnapi ünnepséget rendez exkluzív magánszigetén egyetlen örökösének, a lányának, Sofiának. Marcos ahhoz szokott, hogy irányítson mindent és mindenkit maga körül, és úgy érzi, a lánya jövőjéről is dönthet. Ahogy érkeznek a vendégek és leszáll az éj, apa és lánya hatalmi harca elkerülhetetlen tragédia felé sodródik. A film alapjául szolgáló regényt Arisztotelész Onasszisz családi története inspirálta.

Nicolas Winding Refn visszatért a Cannes-i Filmfesztiválra Neonpokol című, tőle megszokott módon gyönyörűen fényképezett, ugyanakkor rendkívül megosztó filmjével. A beszámolók szerint a közönség egyik fele hosszú perceken át tapsviharban részesítette a vetítés végén a látottakat, a másik fele viszont már a film közben elhagyta a termet. A Drive – Gázt!, a Csak Isten bocsáthat meg és a Neon démon kultfilmek rendezője ezúttal egy futurisztikus metropoliszba kalauzol. Elle (Sophie Thatcher) eltűnt apja nyomába ered a rejtélyes ködbe burkolózó városban. Útja összefonódik egy amerikai katonáéval (Charles Melton), aki pedig a lányát igyekszik megtalálni.

A francia Pierre Salvadori rendezése, a Szikrázó csók 1928-ba, Párizsba repít. Az ünnepelt festő, Antoine alkotói válságba kerül. Hogy előrelendítse pályáját, kétségbeesett műkereskedője felbérel egy mutatványosnőt, aki médiumnak adva ki magát kapcsolatot teremt a festő és elhunyt felesége között. A kegyesnek szánt csalás azonban váratlan fordulatot vesz, amikor a két idegen között valódi érzelmek szövődnek. Hogy az idei Cannes-i Filmfesztivál nyitófilmje miért is került a Fantazma programba? Ez legyen olyan meglepetés, amit a film nézői fejthetnek meg.

A finn Hanna Bergholm már A keltetés című munkájával bizonyosságot tett a tehetségéről, és angol nyelven forgatott új rendezése, Az éjszaka szülötte biztosan nem okoz csalódást a műfaj rajongóinak. A tökéletes családi idill reményében a finn Saga és brit férje, Jon visszatérnek a nő gyerekkori otthonába, egy eldugott házba az erdő mélyén. Miután gyermekük születik, Saga a környezete megnyugtatása ellenére is érzi, hogy valami nagyon nincs rendben a csecsemővel, és a baljós jelek egyre inkább szaporodnak. A férfi főszerepet a rég látott Rupert Grint alakítja, akit az egész világ megkedvelt a Harry Potter-filmek Weasley-jeként.

A Fantazma képzelőerő-szellemiségéhez kapcsolódó mini-szekció a Hidden Gems, amely kevés pénzből készült forradalmi műveket, elfelejtett kultfilmeket és/vagy bűnösen szórakoztató mozikat kínál. A válogatásnál fontos szempont, hogy a bemutatott alkotások tematikájukban kapcsolódjanak a ma nagy dilemmáihoz. Idén a CineFest az 1980-as évekből mutat be három sci-fit, amelyek a mesterséges intelligenciával és a robotikával foglalkoznak: vajon hogyan képzelték el a jövőt negyven évvel ezelőtt? Olyan filmeket láthatunk végre-valahára nagyvásznon, amelyek legjobb esetben is a narrátoros VHS-ek korszakából ismerhetünk. Közülük a legnagyobb karriert Paul Verhoeven Robotzsaruja futotta be: a félig ember, félig gép detroiti rendőr története számos folytatást megélt, volt belőle tévé- és rajzfilmsorozat, képregény, videójáték és újrafeldolgozás is. De természetesen a folytatások nem érhetnek a később az Elemi ösztönt, Showgirlst és a Csillagközi inváziót jegyző Verhoeven jövőre negyvenéves eredetijének nyomába, amely még akkor is megér egy újbóli mozis megtekintést, ha rengetegszer láttuk már.

Michael Crichton-t a legtöbben a Jurassic Park (1993), a Gyilkos nap (1993), a Kongó (1995), a Zaklatás (1995), a Twister (1996) és A gömb (1998) írójaként ismerik, valamint a Vészhelyzet sorozat (1994) szellemi atyjaként. Pedig rendezői munkássága említésre méltó: a Michael Douglas főszereplésével készült Kóma (1978) és később a Westwood tévésorozat alapjául szolgáló Feltámad a vadnyugat (1973) mellett ő jegyzi a Gyilkos robotok (1984) című sci-fi akciót, amiben mindenki Magnumjának, azaz Tom Selleck-nek ezúttal a címszereplő gépekkel gyűlik meg a baja a nem is oly távoli jövőben. Ha pedig ez még nem lenne elég, a filmben Gene Simmons, azaz a KISS rockzenekar magyar származású frontembere is fontos szerephez jut – természetesen ki mást, mint a fő antagonistát alakítja.

Simon Wincer csak a legelvetemültebb filmrajongóknak csenghet ismerősen: olyan elfeledett iparos ő, akinek a neve a Harley Davidson és a Marlboro Man (1991), Szabadítsátok ki Willy-t! (1993), Jack, a villám (1994), a Dumbo hadművelet (1995) és A fantom (1996) stáblistáján olvasható rendezőként. Míg ezeken a filmeken egy generáció nőtt fel, addig a D.A.R.Y.L. – A múlt nélküli fiú (1985) című családi sci-fit biztos, hogy itthon aránytalanul kevesen látták. A gyerektelen Richardson házaspár örökbe fogadja az erdőben talált, magára hagyott kisfiút. Daryl csak a nevére emlékszik a korábbi életéből, ám rendkívüli szellemi képességével mindenkit ámulatba ejt. Beláthatatlan fordulatokhoz vezet, amikor Daryl fotója megjelenik a helyi lapban.

A CineKids igyekszik a mozizás örömét megismertetni a család legfiatalabb tagjaival. Dargay Attila generációk számára emlékezetes klasszikusa, a Vuk örök és megunhatatlan sláger marad, amit most nagyvásznon láthatnak a nézők. A hasonló című Fekete István regényt az idén elhunyt Henrik Irén adta férje kezébe egy tengerparti nyaralás előtt – a többi már filmtörténet. Az életrevaló rókakölyök vidám kalandjait több mint kétmillióan látták a magyar mozikban bemutatása után, Vuk, Karak, Csele, Vahúr és a többiek népszerűsége évtizedek óta töretlen. A film vetítésével egyben Henrik Irénre emlékezünk, aki a magyar animáció legígéretesebb fiatal alkotójának odaítélt Dargay Attila-díj megálmodójaként, zsűrijének elnökeként haláláig aktív résztvevője és meghatározó alakja volt a fesztiválnak.

A CineKids egy igazi különlegességet is tartogat, ugyanis a Csibefutam és a Wallace és Gromit készítői, a többszörös Oscar-díjas Aardman stop-motion animációs stúdió legújabb filmjének világpremierje a CineFesten lesz. A Shaun-sorozat legújabb mozifilmje, a Shaun, a bárány és Moszatvég szörnye hősei izgatottan készülnek Halloweenre, ám egy szerencsétlen balesetben a gazda véletlenül tönkreteszi a titokban nevelgetett tökföldet. Hogy megmentse az ünnepet, Shaun veszélyes kísérletbe kezd. Kisvártatva a gazda rejtélyes körülmények között eltűnik, és egy különös, csupaszőr vadállat jelenik meg a kertben. Shaunra és a nyájra minden eddiginél nagyobb kaland vár a farm és a Halloween megmentéséért. Az Aardmantól megszokott utánozhatatlan humort és kreativitást hozza el a kedvelt gyapjas hősök új, kacagtató és izgalmakkal teli mozis kalandja, amely a sorozattól megszokott módon beszéd nélküli, ugyanakkor a számos filmklasszikusra történő kikacsintás miatt a megszállott filmrajongókat – korosztálytól függetlenül – sem hagyja cserben. Bár az új film önálló történet, ha jobban meg szeretnénk ismerkedni Shaun világával, vagy felidézni a korábbi eseményeket, akkor jó hír, hogy a programban látható lesz a sorozat előző, Shaun, a bárány és a farmonkívüli című, 2019-es mozifilmje is. A CineKids retrospektív előadásai – tehát a Vuk és a Shaun, a bárány és a farmonkívüli – a terem befogadóképességéig ingyenesen látogathatók.

A fesztivál zárófilmje, a francia-belga-amerikai De Gaulle – Az ellenállás hajnala tovább erősíti azt a népszerű második világháborús filmes vonalat, amit a versenyszekcióból Az oslói csata képvisel. 1940 júniusában Franciaország fegyverszünetet kötött a náci Németországgal. Az akkor még szinte ismeretlen tábornok, Charles de Gaulle Londonba menekült, hadsereg és politikai támogatás nélkül is megpróbálta meggyőzni a világot arról, hogy még nem veszítették el a háborút. A nagyszabású, két részesre tervezett film első felvonása de Gaulle és a köré szerveződő Szabad Francia Erők történetén keresztül mutatja be, miként született meg a francia ellenállás. Antonin Baudry rendezése nem csak az év, hanem minden idők legnagyobb költségvetésű francia filmje – a két rész együtt 74 millió eurót emésztett fel.

A 22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivált 2026. szeptember 4. és 12. között rendezik meg. Az elővételes jegyvásárlás már elindult a https://jegy.cinefest.hu oldalon.

Az idei Szigeten ezekre a kérdésekre egészen különleges történetekben találtuk meg a választ. Az önkéntesek között ugyanis nemcsak fiatal kalandorokat, hanem palacsintát sütő nyugdíjasokat, több országból érkező bringásokat és olyan embereket is találhattunk, akik számára a Sziget jóval többet jelent egy zenei fesztiválnál.

A Fesztivál Önkéntes Központ több, mint 15 éve szervezi a Sziget önkéntes programját, amely évről évre egyre sokszínűbb közösséget vonz. Az idei történetek pedig különösen jól mutatják, hogy az önkéntesség nem csupán segítségnyújtás, hanem közösségi élmény, kaland és sokszor életre szóló kapcsolat is.

A Sziget önkéntes csapata nem ismer földrajzi határokat, amit a legjobban egy olasz és egy francia páros hihetetlen utazása bizonyít. A történet évekkel ezelőtt kezdődött a Balaton Soundon, ahol a fiatalok önkéntesként találtak egymásra. A barátság tartósnak bizonyult: a tavalyi Szigeten újra találkoztak, és a fesztivál semmihez sem fogható hangulatától megihletve elhatározták, hogy a következő évben szintet lépnek, és egy igazán kalandos formában térnek vissza.

Amikor 2025 novemberében megkapták az önkéntes szerződéseiket, eldöntötték, hogy júliusban elindulnak, és két keréken fogják megtenni az utat. Az olasz Giuseppe és társa Olaszországból vágott neki a távnak hagyományos kerékpárral, míg a francia Mathis és barátnője a dél-franciaországi Toulouse-ból indult el egy tandem biciklivel. Az olaszok 14 napon keresztül, míg a franciák 28 napig haladtak a cél felé. Útjuk Bolzanóban keresztezte egymást, ahol egyesítették erőiket, és innen már együtt tekertek tovább egészen Budapestig, több mint 1000 kilométert hagyva maguk mögött.

A csaknem egy hónapos túra során számos akadállyal – többek között kilyukadt gumikkal és még gyalogosan is nehezen átkelhető útszakaszokkal – kellett megküzdeniük, de a motivációjuk mindvégig töretlen maradt. Még érdekesebbé teszi a történetet, hogy a csapatot nem is az aktuális fellépők névsora vonzotta: azért választották a Szigetet, mert az önkéntes csapatba történő jelentkezési folyamat egyszerű és gördülékeny volt, a közösségbe könnyen be tudtak illeszkedni, és sok pozitív tapasztalatot szereztek az elmúlt években is önkéntesként. Megérkezésüket követően munkába is álltak: a négyfős társaságból hárman a Vándor Vurstli forgatagában segédkeztek, míg Giuseppe a Walkabouts önkéntes csapatát erősítette.

Az önkéntesség iránti lelkesedés azonban nem ismer korhatárt. Erre tökéletes példa az a kézzel írt levél, amely egy egyszerű papírcetlin érkezett Gerendai Károlyhoz.

A levelet egy 60 év feletti hölgyekből álló társaság írta, akik felajánlották a segítségüket a fesztiválon. Azt is megemlítették, hogy korábban már több helyen önkénteskedtek, és – ami talán a legfontosabb – mesterien tudnak palacsintát sütni.

A szervezők örömmel fogadták a rendhagyó jelentkezést, így végül három néni és egy bácsi is csatlakozott az önkéntesek közösségéhez. Bár hivatalosan mindössze egy napot töltöttek a Szigeten, munkájuk felejthetetlen nyomot hagyott: fáradhatatlanul sütötték a palacsintákat a fesztivál háttérmunkásainak, bebizonyítva, hogy a segíteni akarás valóban nem kor kérdése.

Azt, hogy mekkora belső motiváció hajtja az önkénteseket, egy másik különleges történet is jól mutatja.

Csaba, az idei Sziget egyik önkéntese a születésnapjára egy heti bérletet kapott a Sziget Fesztiválra, ráadásul SkyVIP kiegészítéssel. Amikor azonban az egyik ismerősénél látta, hogy ott lesz a Szigeten önkéntesként, felébredt a kíváncsisága: mindig is érdekelte, hogyan dolgoznak az önkéntesek egy ekkora rendezvényen, így megérdeklődte, hogyan működik a program. Annyira megtetszett neki, hogy végül annak ellenére, hogy már rendelkezett – nem is akármilyen – belépőjeggyel, nem a felhőtlen szórakozást választotta, hanem az önkéntességet és segítségnyújtást.

Az akciócsapat tagjaként a fesztivál egyik legdinamikusabb részlegében dolgozott: ott segített, ahol éppen a legnagyobb szükség volt rá, és a legkülönfélébb feladatokban vett részt, aminek köszönhetően sosem volt két ugyanolyan napja. Elmondása szerint a munka végeztével jutott ideje arra is, hogy kikapcsolódjon, meglátogassa barátait, és új kapcsolatokat tudjon építeni. Kifejezetten tetszett neki az a légkör és hangulat, ami napról napra fogadta az önkéntes bázison, és a fesztivál végére az a gondolat fogalmazódott meg benne, hogy az önkéntesek bázissátora bizony sosem alszik.

Az önkéntesek munkája sokszor észrevétlen marad a látogatók számára, pedig a fesztivál szinte minden pontján jelen vannak. A Sziget több száz fős önkéntes csapata nap mint nap azon dolgozik, hogy minden gördülékenyen működjön a rendezvényen.

A Stewardok például folyamatosan figyelik a fesztivál területét, és szükség esetén azonnal jelzik, ha valahol segítségre van szükség. A Binfluenszerek a szelektív hulladékgyűjtést segítik, mások tolmácsként vagy tömegirányítóként dolgoznak, míg az akciócsapat tagjai ott avatkoznak be, ahol éppen a legnagyobb szükség van rájuk.

A tandemes bringások, a palacsintát sütő nyugdíjasok és a már megvásárolt jegye ellenére is önkénteskedő Csaba történetei jól mutatják, hogy a Sziget sokkal több, mint egy zenei fesztivál. A színpadok és a koncertek mögött egy olyan közösség működik, amelyet a segíteni akarás, az összetartozás és a közös élmények kötnek össze.

A szervezők MTI-hez elküldött közleménye szerint az esemény témájának fókuszába azt a köztes állapotot állítja, amikor egy korábbi rendszer már megrendült, de az új még nem alakult ki.

A programban négy külföldi művész budapesti adaptációját mutatják be hazai közreműködőkkel. Mehdi Dahkan marokkói és magyar táncosokkal közösen létrehozott KMs of Resistance című koreográfiája és hangperformansza a légzést az ellenállás és a kollektív cselekvés eszközeként vizsgálja. Wojciech Rybicki Fordított partitúrák című munkája csepeli lakókkal folytatott beszélgetésekből kiindulva tárja fel a városi terek rejtett történeteit és a kollektív emlékezetet.

Elisabetta Consonni (Un)real estate agency című részvételi performansza egy képzeletbeli ingatlanirodán keresztül azt vizsgálja, hogyan válik az otthon egyre inkább pénzügyi eszközzé. Marcos Krivocapich Unreal State című városi sétája pedig a megfigyelési rendszerek és digitális technológiák mindennapi életre gyakorolt hatására reflektál.

A Művész mint Kurátor programban idén a Fuzzy Earth kollektíva meghívására Irene Lucas napenergia-laboratóriuma és közösségi konyhája, a Pop Up Cantina Solar érkezik Budapestre.

A fesztivál Sensing the City programsorozata idén is a városi térbe illesztett művészeti akciókkal foglalkozik. Jody Wood Mobility Garden című interaktív, hordozható kertje az élelmiszer-ellátással kapcsolatos tudás és a közösségi gondoskodás kérdéseit vizsgálja.

Móró Zsófi ERŐ-MŰ (From Red to Green) című projektje az 1988-as Bős–Nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozások emlékét kapcsolja össze a Duna jelenlegi ökopolitikai kérdéseivel. Szabó Kristóf Ecological Backup System című, napenergiával működő köztéri akciója pedig a városi ökológia sérülékenységére és a természet lehetséges jövőjére hívja fel a figyelmet.

A szervezők szerint a fesztivál elsősorban azt vizsgálja, hogyan lehet együtt élni a változással. A programok arra ösztönzik a közönséget, hogy ne csupán szemlélője, hanem alakítója is legyen a körülötte zajló társadalmi és környezeti átalakulásoknak.

Mivel ezúttal jóval korábban érkeztünk, bőven jutott időnk felfedezni azokat a részeket, amelyekre kedden nem maradt energiánk. Megnéztük a kempingezésre kijelölt területeket, körbejártuk a kisebb-nagyobb színpadokat, benéztünk különböző közösségi sátrakba, és természetesen az ezerféle standot sem hagytuk ki. Az árak fesztiválmércével talán érthetők voltak, a pénztárcánk azonban aligha értett velük egyet.

Az első, és tulajdonképpen az egész napot meghatározó koncertünk a négy órakor kezdődő Sisi-show volt. Miatta választottam augusztus 15-ét. Addig azonban még akadt közel két óránk, amelyet valahogy el kellett tölteni. Így keveredtünk a The Cypher aprócska színpadához, ahol egy férfi rövid beszélgetés után gyakorlatilag becsábított minket egy, mozgássérült emberek által bemutatott breakdance workshopra.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire különleges élményben lesz részünk. Inspiráló volt látni, ahogy műlábbal, kerekesszékben vagy éppen sétabottal is ugyanolyan lelkesedéssel és örömmel csinálják azt, amit szeretnek. A bevezető után az apró színpadot hamarosan ellepték a vállalkozó kedvű fesztiválozók, akik megtanulhatták a breakdance alapjait. Akadtak ügyesebbek és kevésbé ügyesek is, de végül mindenki ugyanazért volt ott: hogy jól érezze magát. És azt is megtudtam, hogy papucsban meglepően jól lehet táncolni.

A workshop végét nem vártuk meg. Közeledett Sisi fellépésének ideje, én pedig szerettem volna jó helyet találni a Nagyszínpad előtt. Ezúttal szándékosan nem álltunk előre. Attól tartottam, hogy a tömeg miatt úgysem lesz könnyű dolgunk, ehhez képest meglepődve és szomorúan tapasztaltam, hogy a nézőtérnek még a fele sem telt meg

Pedig Sisi megérdemelte volna.

Kevés hozzá hasonlóan közvetlen előadó színesíti a hazai zenei életet. Lejött a közönség közé, ölelkezett, puszilkodott, személyes relikviákat osztogatott, és szinte vissza sem akart térni a színpadra. Az egész fellépésből olyan természetesség áradt, amelyet ritkán látni ekkora rendezvényen. Ráadásul több, számomra addig ismeretlen dallal is meglepett, amelyek feltehetően a közelgő Queendom című albumot vezették fel.

A koncert végére egy dologban már biztos voltam: nagyon jól tettem, hogy miatta választottam ezt a napot.

Aztán maradtunk a következő kiemelt fellépőre is, hogy kiderítsük, mit tud Bbno$. A fogadtatás alapján úgy tűnt, mintha a Sziget teljes közönsége erre a pillanatra várt volna. A nézőtér megtelt, az emberek pedig önfeledten tomboltak. Nekem azonban a zenei élmény jóval kevésbé működött. Egy-két szám kifejezetten rendben volt, de összességében nem találtam meg benne azt, amit kerestem.

Fél hét után átrohantunk a VisaLive Dropyardhoz, ahol két órán keresztül hip-hop és rap szólt. Ez már sokkal inkább az én világom volt. A Killakikitt, a HKS és Mikee Mykanic szolgáltatta a szókimondó szövegeket és az underground hangulatot. Mikee hozta a tőle megszokott színvonalat, a másik két fellépő azonban sajnos jóval alulmúlta a várakozásaimat.

Kilenc után már a lábunk is jelezte, hogy ideje pihenőt tartani. Leültünk, beszélgettünk, majd a Revolut Stage felé vettük az irányt, hogy kiderítsem, miért rajong annyira a húgom az Elefántért. Ők sem kerültek be a személyes kedvenceim közé, de a közönség szeretete irántuk teljesen magával ragadott. Néha talán nem is az a legfontosabb, hogy valami nekünk szól-e, hanem hogy látjuk, mennyit jelent másoknak.

Éjfél körül aztán úgy döntöttünk, ideje hazafelé indulni.

Legalábbis ezt terveztük.

A Sziget záró műsora után még leültünk beszélgetni, majd tettünk egy utolsó, nagy sétát a lassan elcsendesedő fesztiválon. Ahol néhány órával korábban még hömpölygött a tömeg, ott most egyre több üres tér maradt mögöttünk. A „közel járunk az éjfélhez” végül valahogy majdnem hajnali öt órává változott. Mire tényleg elhagytuk a Hajógyári-szigetet, már nemcsak a lábunk fájt: egy kicsit mindketten azt éreztük, hogy valamit ott kell hagynunk.

A keddi első nap után azt írtam, hogy egyetlen éjszakára szabadok voltunk. Szombaton már nem a félelem legyőzése volt a tét. Egyszerűen élveztem mindazt, amit a Sziget adhat. És talán ez lett a két nap legfontosabb tanulsága.

Képes vagyok újra úgy szórakozni, ahogy régen. Képes vagyok levetkőzni a félelmeimet, nyitottabbá válni, és befogadni a külvilágot, miközben nem érzem magam elveszettnek benne. A keddi nap megmutatta, hogy képes vagyok rá. A szombati pedig bebizonyította, hogy nem egyszeri véletlen volt.

Két nap alatt rengeteg koncertet, embert, hangot és történetet kaptam. De talán a legfontosabbat nem a színpadokon találtam meg, hanem valahol a tömegben, a hangzavarban és a hajnalig tartó bolyongásban.

A Sziget régen álmom volt.

Most abban reménykedem, hogy nem kell újabb tíz évet várnom a következőre.

A programsorozat augusztus 16-án a Dzsungel könyve című musicallel indul a Földi Teri Színház előadásában. Augusztus 17-én a Budapest Jazz Orchestra mutatja be Forever Queen Jazz című koncertjét Wolf Kati, Király Viktor és Kocsis Tibor közreműködésével, augusztus 18-án pedig a Melody Maker Show idézi fel a kilencvenes évek slágereit Bebe, Moór Bernadett (Bedhy) és Gajdos Attila (Julian) fellépésével.

Augusztus 19-én koncertet ad a 30Y, augusztus 20-án Simply the Best – Tina Turner-emlékkoncertet rendeznek Koós Réka, Király Linda, Szirota Jennifer, Szabó András és az Abrakazabra zenekar közreműködésével, amelyet ünnepi tűzijáték követ.

A fesztivál kiemelt eseménye lesz augusztus 21-én a Kossuth-díjas Csík Zenekar, valamint augusztus 22-én a balkáni zene világhírű együttese, a Boban Marković Orkestar koncertje. A programsorozat augusztus 23-án Pély Barna koncertjével zárul.

Iváncsics Zsolt, Balatonszemes polgármestere a közlemény szerint kiemelte, hogy a rendezvény három év alatt a település egyik legfontosabb kulturális eseményévé vált. „Célunk, hogy a magas színvonalú programokkal egyszerre erősítsük a helyi közösséget és a Balaton térségének turisztikai vonzerejét” – idézi a szervezők közleménye a polgármestert.

A legtöbb program ingyenesen látogatható. A rendezvény helyszíne a balatonszemesi focipálya.

A jubileumi karnevál kísérőrendezvényekén már hétfőn megnyílt a Vas Vármegyei Levéltárban a Savaria Karnevál történetéből 1961-2025 című kiállítás, amely fényképeket, dokumentumokat, filmfelvételeket, plakátokat és tárgyakat mutat be az elmúlt karneválokról - olvasható a karnevál hivatalos honlapján.

A tájékoztatás szerint a karneválnyitó ceremónia egy keretjáték formájában csütörtökön 18 óra 45 perckor kezdődik a Fórum színpadon, a kétezer éves város főterén. Ezt követi a vasi kötődésű Anima Sound System és a Savaria Szimfonikus Zenekar közös koncertje; a Történelmi Témaparkban este fél tíztől veszi kezdetét az elmaradhatatlan tüzes játék.

A programajánló szerint idén is lesz Karneválszínház a megyeháza udvarán, ahol Székely Csaba: Bányavirág című tragikomédiáját mutatja be négy egymást követő este a Miskolci Nemzeti Színház társulata.

A Történelmi témaparkban csütörtök reggeltől folyamatosan zajlanak a hagyományőrző csapatok bemutatói, időről-időre összecsapnak a barbárok a római katonákkal, Ugyanitt pénteken lovasbemutatót tart tanítványaival Kassai Lajos lovasíjász. Várja majd a karneválozókat a Zsidó udvar, ahol a meghirdetett program szerint csütörtök délután Gregor Bernadett és Zucker Immánuel előadásában jiddis slágereket hallgathatnak.

A Gayer parkban lévő Kalandvárban napközben a gyermekes családokat várják hagyományőrző kézműves foglalkozásokkal, bábszínházi előadásokkal, a Mesebolt Bábszínház művészei mellett vasárnap a Kaláka Együttes is színpadra lép.

A karnevál napjaiban újra kézműves bemutatókkal várja a látogatókat a Művészetek utcája, vezetett tárlatokat kínálnak a város múzeumai, a történelmi belvárosban több helyen feltűnhetnek utcazenészek, ismét kinyit a Borok utcája, várja a vendégeit a Keleti udvar, ahol hastáncbemutatókkal színesítik a programot, illetve a Sörtér, ahol esténként könnyűzenei programok kínálnak szórakozást.

Gergely Balázs főszervező, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke elmondta: a mottónak két okból is „többletértéke van”. Egyrészt a város eredeti címerében három nyitott kaputorony szerepel, ami arra utal, hogy Kolozsvár egy nyitott szellemiségű város, ahol a vándorok, a kereskedők, „a szabad gondolatok” áramlottak ki és be, oda és vissza. Kolozsváron alapítása óta igyekeztek nem kizárni az idegent, az érdeklődőt, hanem beengedni.

Ennek szellemében a „kincses Kolozsvárként” emlegetett település „kincsesládáját” sem zárják el zsugori módon, hanem kinyitják és értékeit közkinccsé teszik. Ilyen módon nyer értelmet Kolozsvár gazdagsága, melyekre lakói méltán lehetnek büszkék – mondta.

A mottó arra is utal, hogy már kezdetben számos kolozsvári kulturális, oktatási és egyházi intézmény, civil szervezet nyitotta meg a kapuit a rendezvénysorozat előtt, biztosított teret a lebonyolításához. De a többségi románság is úgy fogadta, „ahogy illik, ahogy azt a kolozsvári magyar közösség megérdemli” – tette hozzá. Ez a fogadtatás pár évtizeddel korábban nem lett volna ennyire egyértelmű – mondta Gergely Balázs a Funar-korszakra utalva. Gheorghe Funar 1992-2004 között volt kolozsvári polgármester.

„Nagyon örülök, hogy a Kolozsvári Magyar Napok is a kinyitott kapuival hozzájárulhatott ahhoz, hogy a város szellemisége, a közviszonyok, a román-magyar kapcsolatok jelentős mértékben javulhattak, sokkal nagyobb bizalommal fordulunk egymás iránt” – fogalmazott a főszervező.

Szabó Lilla programigazgató elmondta: mintegy 600 programmal készülnek, melyből közel 100 családos és gyermekprogram. Továbbá 37 koncert, 36 kiállítás, 41 filmvetítés is lesz. Városismereti és tematikus séták, színházi miniévad, irodalmi és sportprogramok, örömfőzés várja az érdeklődőket.

A KMN két társrendezvénye – a Szent István Napi Néptánctalálkozó és a 3. Magyar Egyházzenei Biennálé pénteken kezdődik és jövő hét közepén ér véget.

A főtéri nagyszínpadon a 28. Szent István-napi Néptánctalálkozó nemzetközi gáláját tartják kedden. Fellép még az Erdélyi Dudás Rend, a ValMar, a Heaven Street Seven, a Lóci játszik, a Magna Cum Laude, a Magashegyi Underground és a Republic. Augusztus 20-án magyar nóta és operettest lesz, vasárnap a Kolozsvári Magyar Opera Valahol Európában című musicaljével zárul a rendezvénysorozat.

Szerdán nyílik a Borutca, a kézműves és könyvvásár és a múzeumok sétány, ahol 19 erdélyi és magyarországi múzeum mutatkozik be. A hagyományos helyszínek is maradnak: a Bánffy-udvar Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának udvarán (Főtér23), a Refo-udvar, a Folkudvar és Mátyás király udvara (Szentegyház utca 4.).

A nyitógálát hétfőn tartják a magyar színházban. Hétvégén több előrendezvény is lesz: szombaton a Kolozsvári Magyar Szalon részeként megnyílik az Orosz-emlékszoba, mely az öt úszóbajnokot adó Orosz-dinasztiának a Maier-Orosz Judith által megőrzött családi hagyatékát mutatja be.

Szombat délután bemutatják a Kincses Kolozsvár Kalendáriumot. A Bánffy-palotában megnyílik a Györkös Mányi Albert- és a Cseh Gusztáv-emlékkiállítás, az Egyetem utcában a Marslakók – Magyar tudósok és Nobel-díjasok című tárlat.

Vasárnap a Gergely Balázs és Bense Jenő gyűjteményéből összeállított Kolozsvár – terek, tornyok, tegnapok. A kincses város 130 éve képeslapokon című kiállítás és az Erdélyi Helikon százéves örökségét bemutató tárlat nyílik a Bánffy-palotában.

Vasárnap a Szent Mihály-templomban szentmisét mutatnak be Márton Áron erdélyi katolikus püspök boldoggá avatásáért, és három kiállítás nyílik róla.

A Makovecz Imre tervezte törökvágási református templomban az ökumenikus istentisztelet után a neves építész örökségéből nyílik kiállítás. Tárlat emlékeztet a 100 éve született Kallós Zoltán néprajzkutatóra is Ádám Gyula fotói révén.

Oláh Emese alpolgármester elmondta: az önkormányzat a nehéz gazdasági helyzet ellenére 900 ezer lejjel (62,6 millió forint) támogatja a KMN-t. Hangsúlyozta: a rendezvény nemcsak hidat képez a városlakók között, de az elvándoroltakat is hazavonzza, Kolozsvárt Erdély élő fővárosává teszi. Ezért az önkormányzat kiemelt partnerként kezeli a szervezőket, segíti a zökkenőmentes lebonyolítást.

Gergely Balázs hozzátette: a KMN legnagyobb támogatója a mindenkori magyar kormány, melynek képviselői idén több napig jelen lesznek a rendezvénysorozaton.

Kiemelte a kolozsvári üzletemberek, polgárok adományait is. Az MTI kérdésére elmondta: egyéni támogatóként is lehet segíteni a rendezvénysorozatot, mivel az idei év különösen nehéz anyagi szempontból. A „magyarnapozóktól” évente 4500-5000 eurónak megfelelő lej gyűlik össze, ami segíti a jövő évi szervezést.

Igaz Krisztina, a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ szakmai vezetője jelezte, hogy a népszerű királyi óriásbáboknak két új tagja van, Nagy Lajos és Károly Róbert, így most már 25 báb vonul fel a belvárosban.

Belényesi Károly, a Civitas Regia 2038 Nonprofit Kft. ügyvezetője közölte, hogy idei tudományos konferenciájukat Elérte, hogy a magyarok világszerte elterjedő híre-neve a csillagokig érjen címmel rendezik meg, és az előadásokban Nagy Lajosra és az Anjou-korra tekintenek vissza.

Szikora János, a Hűség és árulás című előadás, valamint a szertartásjáték rendezője elmondta, hogy idén külön mutatják meg a koronázási szertartás rítusát és I. Lajos király élettörténetét: előbbi félórás előadás lesz a Nemzeti Emlékhelyen, utóbbi dokumentum dráma formájában színi előadásként idézi fel Nagy Lajos királyságának első éveit.

A sajtóanyag szerint a fogadalmi szentmise és körmenet nyitja a Szent István ünnepe köré szervezett programsorozatot, és még ezen a napon elindul a Királyi Napok Nemzetközi Néptáncfesztivál is, ahol Bulgária, Szlovénia, Chile és Mexikó csoportjait láthatja a közönség, de a Magyar Nemzeti Táncegyüttes produkcióit szintén láthatják a nézők.

Az eseménysorozat elmaradhatatlan rendezvényei a fúvószenekari koncertek: a Fehérvári Fúvós Fesztiválon a Székesfehérvári Fúvószenekar és a Bicskei Koncertfúvós Zenekar ad koncertet, valamint a XII. Fricsay Richárd Regionális Katonazenekari Fesztivál keretében a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar mellett Budapest, Hódmezővásárhely és Tata katonazenészei várják a közönséget.

A Koronázási Ünnepi Játékok négy napja a középkorba repíti majd a látogatókat augusztus 20-23. között, amikor a hagyományőrző csapatok a Zichy ligetben ütnek tábort, az Országzászló tér mesetérré, a Városház tér pedig piactérré változik.

A programhoz kapcsolódóan két napon át várja az érdeklődőket a Lovagok Napja, ahol a IV. Szent István Torna győztese elnyeri Fehérvár Kardját.

A fesztivál utolsó napjain a könnyűzene kerül előtérbe, hiszen előbb a TNT, majd A Grund – vígszínházi fiúzenekar és Dés László lép fel a Zichy-színpadon. Új helyszín a Szent II. János Pál pápa tér, ahol a Janoska Ensemble és a Vintage Dolls ad koncertet.

A Székesfehérvári Királyi Napok augusztus 23-án zárógálával búcsúzik a közönségtől. Az Együtt a Koronáért című összművészeti produkciót a Vörösmarty Színház szervezésében, Dolhai Attila rendezésében mutatják be a Zichy-színpadon a Vörösmarty Színház, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, a Székesfehérvári Balett Színház és az Alba Regia Táncegyüttes közreműködésével.

Második nap reggel az iszonyatos hőségre ébredt Kapolcs minden fesztiválozója. A szerencsés légkondis lakóautósok egyáltalán nem érezhették át, amit a sátorozók tapasztaltak reggel, amikor elkezdett tűzni a nap az árnyéktalan campingekben.

A meleg ellenére is az első út a Sparba vezetett. A Visa támogatásával voltak elérhető biciklis kocsik, amik a tömegen átszlalomozva szívesen elvitték a fesztiválozókat a campingig, lángosig, egy udvarig vagy a Sparhoz. Nagyon jól esett, hogy nem kellett a dombon lesétálni és egy kedves biciklis-taxis menőn átkacskaringózott velünk a boltig.

A szükséges bevásárlás után visszatértünk az előző napról jól ismert Momentán udvar hangulatába. Ezúttal a babzsákokért folytatott harcot elvesztettük, és székekről néztük végig az előadást, de a lelkesedés cseppet sem csillapodott. A közönség már nagyon várta az Éjjel-nappal Momentán sorozat következő epizódját, ami nem is okozott csalódást. Az impro színészek szívüket, lelküket beleadva szőtték tovább az egyre bonyolultabb történetet, nevetések és tapsok között. Kétségkívül a legjobb kora-délutáni program volt művvölgyön.

A campingbe visszafele többfajta hő elleni stratégiát is megtapasztalhattunk. Visszafele a járdán sétálva egyszer csak hideg víz repült felénk, lelocsolva a ruhánkat és hajunkat. Két kisfiú önként vállalta a fesztiválozók megsegítését és a kerítés mögül lövöldöztek vízipisztollyal, jó pár nevetést és hálás köszönetet kicsalva az arra járó, lassan hőgutát kapó sétálóktól. De a személyes kedvenc megoldásom az volt, amikor úgy döntöttek, hogy tartanak egy „patak átúszást” a kapolcsi patakban. Ez nagyjából azt jelentette, hogy elhasaltak a bokáig érő vízben a kövek között, ezzel hűtve le magukat.

A délután maradék része pihenéssel telt, főleg a hőség miatt. De miután mindenki megette a Sparos instant tésztát, újult erővel indultunk el a Lőtérre, a színpadhoz, a Kolibri koncertre. Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend között Csigabuszok vitték át a koncertekre a tömeget, szóval mi is felszálltunk a Csigabuszra, egy koncertnyi emberrel együtt. A jó hangulata a fesztiválnak még akkor sem hagyott alább, amikor száz ember nyomorgott egy 40 személyes befülledt buszon Vigántpetend felé, összepréselődve és összeizzadva.

Amikor végre leszálltunk a Lőtéren, még volt egy óra a koncert kezdetéig. A közönség szépen lassan összegyűlt, de addig is körökben ültek a földön, mindenki különböző módon foglalva el magát. A legtöbben beszélgettek, ismerkedtek vagy kártyáztak, de a koncert kezdetére már mindenki legalább egy henna festéssel gazdagodott.

Este nyolckor elkezdődött a Kolibri koncert, amit mindenki hatalmas élvezettel várt. Én egyáltalán nem ismertem a számaikat, de a sok táncolás, könnyen megjegyezhető szövegek és szuper hangulat után nagyon megszerettem őket, azóta hallgatom a zenéiket. Természetesen a koncert vibe-ot nem tudja visszaadni semmi, igazán maradandó élmény volt és mindig mosolyogva gondolok vissza, amikor hallom az egyik számot.

Mire vége lett, már teljesen besötétedett és mindenki, aki a Lőtéren élvezte a Kolibri stílusát, egyszerre indult vissza a Csigabusz megállójába. A Panoráma színpad felé zakatolva, a még az odafele útnál is jobban megtelt busz hangosan zengett a fesztiválozók közös éneklésétől. Mindenki együtt bulizott tovább, hiába volt kevés hely és levegő, a mosolyok mindenki arcán fényesen csillogtak.

A főkoncert este 11-kor kezdődött a Panoráma színpadon. A Parno Graszt együttes népzenéi töltötték be a teret. Mindenhol táncoltak, volt, aki egyedül, voltak, akik ketten, de nagyobb tánckörök is alakultak, ahol a zenéhez illő néptánc, vagy néptánc-szerű közös ugrálások még szórakoztatóbbá és életteltelivé tették a koncertet.

A Parno Graszt felénél mi leváltunk a bulizókról, hogy másik helyszínt és előadást is megnézhessünk. A Jazz udvarban fellépett a Pankastic zenekar, ami merőben más volt, mint a hangulat a Panorámán. Itt nagybőgő, zongora, cimbalom és ének töltötte be a teret. Kezdetben mindenki csak ülve hallgatta a zenét, de nagyon hamar az első sorok előtt kialakult a tánctér is, ami bárkit befogadott, aki szívesen élvezte a jazz magávalragadó hangulatát. Órákat tudtam volna táncolni a zenére, amit Pálmai Panna gyönyörűen énekelt.

Mire a harmadik koncertnek is vége volt, már rendesen elfáradtunk a sok ugrálásban. A logikus megoldás az lett volna, ha elmegyünk pihenni, de természetesen mi nem ezt választottuk. A következő, és utolsó, megállója az estének a Kender kert volt, ahol jobb zenét adtak, mint előző nap, szóval egyértelmű volt, hogy a program itt is a táncolás lesz.

Egész éjszaka hihetetlen hangulat volt a fesztivál teljes területén, hajnali 3-kor sem csökkent a lelkesedés, ugyanolyan élvezettel táncolt mindenki, mint még a legelső koncerten. Én éreztem a kimerültséget, az adrenalin mégis vitt és vitt előre mindenkivel együtt az éjszakába. Viszont amint visszatértünk a lakóautóba lefeküdni, egy perc alatt elaludtunk mind, várva a következő nap élményeit.

A versenyprogramban a vajdasági Novem Színházi Szervezet, a Zentai Magyar Kamaraszínház és a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely közös produkciója, a Tolnai Ottó és Petrik Pál motívumaiból építkező Élőhomok; a Nagyváradi Szigligeti Színház A revizor; a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Szakadás; valamint a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Az öngyilkos című előadása szerepel. A találkozó egyik formabontó produkciója az Aradi Kamaraszínház és a Békéscsabai Jókai Színház közös produkciója, a Néma lakodalom ősbemutatója lesz. A versenyprogramot az Aradi Kamaraszínház többszörös fesztiválgyőztes előadása, a Kean, a színész zárja.

A zsűrij tagja Alexandru Grecu rendező, a Moldovai Nemzeti Színház igazgatója; Balog József színész, a THEALTER Nemzetközi Színházi Fesztivál alapítója, valamint Kozma András dramaturg, műfordító, fesztiválszervező. A fesztivál számos kísérőrendezvényt, szakmai beszélgetést, workshopot, valamint irodalmi és képzőművészeti programot is kínál. Szeptember 10-én, a Jókai Színház előtti téren szabadtéri színházi koncerttel kezdődik, és ünnepélyes díjkiosztóval ér véget.

A Nexus Fesztivál a Jókai Színház szeptemberben kezdődő új évadának nyitóeseménye, egyúttal a teátrum nemzetközi kapcsolatépítésének következő állomása. A fesztivál gondolata már Herczeg T. Tamás igazgatói pályázatában megjelent. A Tege Antal főrendezővel közösen kialakított program a hazai és határon túli színházakkal létrejövő koprodukciókra, vendégjátékokra, fesztiválokra, szakmai fórumokra és nemzetközi pályázati együttműködésekre épül. A Nexus ennek a koncepciónak az első nagyszabású megvalósulása.

„Békéscsaba határ menti helyzete nem perifériát, hanem kapcsolódási lehetőséget jelent. Már az igazgatói pályázatban megfogalmaztuk, hogy a földrajzi közelségre és a meglévő szakmai kapcsolatokra építve rendszeres találkozási pontot szeretnénk teremteni a magyarországi és határon túli színházi műhelyek számára. A Nexus Fesztivál ennek a hosszú távú építkezésnek az első jelentős állomása” – fogalmazott Herczeg T. Tamás, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója.