Cigányok a Katonában

A Katona József Színházban 2015. november 15-én a Cigányok című előadást néztem meg, amelynek alapja Tersánszky Józsi Jenő népszínműve, Grecsó Krisztián pedig az átiratot készítette számos kiegészítéssel, Máté Gábor rendező kérésére.

Az első felvonás nagy része szórakoztató, komikus – később is vannak benne ilyen elemek, de ritkábban és talán tragikusabban is. A zenélő cigányokkal és a kocsmaképpel kezdődik a darab, ahol
Kukac úrral (Rajkai Zoltán) és a már említett cigányokkal ismerkedünk meg. Kukac úr részeg, énekel és próbálja a vendéglős „Kisasszony” (Pálos Hanna) szívét megnyerni magának, aki azonban az egyik cigány fiúért, Daniért (Keresztes Tamás) van oda.

Keresztes Tamás és Pálos Hanna
Amikor a másik kocsmából megérkezik Harkocsány (Szacsvay László), majd az egész családja, kiderül, hogy szerelmi többszögről van szó. Harkocsány lánya, Szidike (Pálmai Anna) elvileg a mostohatestvérébe, Áskárába (Kovács Lehel) szerelmes, a fiú pedig a lányba. Azonban Harkocsány és a felesége (Szirtes Ági) mindenáron Danival szeretné Szidikét összeadni. Dani pedig, kelletlenül, a Kisasszonyt „elhagyva” belemegy a házasságba.

Kovács Lehel
Azonban Dani nem egy mintaférj, visszajáró vendég a Kisasszonyhoz a kocsmába; Áskárá pedig mindenképpen be akarja bizonyítani, hogy Szidikét rosszul adták férjhez, ő jobb lett volna.

A felvonás vége egy tragédiával végződik; szinte már a színpad is teljesen sötét, megtelik füsttel és egy géppisztolyos ember a nézőtérről felmegy, és megöli, mint kiderül később, Harkocsányt.

A második felvonás a „nyomozásról” szól. Azonban már az elején kiderül, hogy a hatóságok nem fektetnek nagy hangsúlyt arra, hogy valóban kiderítsék ki volt Harkocsány gyilkosa. A tűzoltó (Lengyel Ferenc) elektromos tűzzel próbálja eltusolni a dolgot, a részeges orvos (Bán János) pedig fél a cigányoktól, ahogy a helyi rendőrök is. A Pestről érkezett nyomozó az egyedüli (Fekete Tibor), aki, úgy tűnik, hogy valóban az igazat szeretné kideríteni, de a társa miatt (Kovács Ádám) ő is arra kényszerül, hogy a cigányok úgy állítsa be, mint holmi gonosztevőket.

Eközben a Harkocsány család búcsúztatja halottját. Mindenki megrendült a gyilkosság kapcsán, egyedül Dani az, akit nem érint mélyen a dolog, hiszen nem igazán szerette apósát, aki rendre elszedte tőle a megkeresett pénzét. Ráadásul kiderül, hogy Dani és Szidike házassága érdekből történt, mert Szidike az apjától terhes, Dani egy „álcának” kellett…

Végül egy vallomással és átokmondással zárul a darab, amit Harkocsnyné mond. Ugyan kiadta férje holttestét, hogy vizsgálják meg, de egy dolgot kért: ne boncolják fel; ez a cigányok túlvilági elképzelésével kapcsolatos kérés. De még ezt sem teljesítik, így a cigány szokások keretein belül a testet megbecstelenítik, sőt a család is szégyenbe kerül emiatt.


Számomra Áskára volt a legszimpatikusabb és legemberibb karakter, és itt kiemelném Kovács Lehelt, akire mintha rászabták volna ezt a szerepet. Őszintén szereti Szidikét és a mostohaszüleit is (Harkocsányékat), annak ellenére, hogy ők általában lekezelően bánnak vele és Danit rajongják körbe. Nem rosszindulatból akarja Danit bemártani, hogy másik nővel van, nem pedig a feleségével vagy, hogy Daninak elárulja miért is kellett az a házasság olyan gyorsan: egyrészt féltékeny, szerelmes, hiszen elvették tőle a szerelmét, másrészt pedig egyszerűen arról van szó, hogy egyébként sem veszik őt komolyan, nem hisznek neki, csak akkor, amikor már nem lehet semmilyen bizonyítékot felhozni az ellen, amit állít. Ő egy szerelmes fiú, akinek talán szeretethiánya is van, mégis, Harkocsány holttestét védelmezi, olyannyira, hogy még kést is ránt a rendőrökre. Nem utolsó tetteként pedig az újságíró nőt (Kiss Eszter) is megvédi, akire a nyomozó társa támadt rá.

Szirtes Ági
Összességében ad egy képet a cigányokról a darab, rosszabb és jobb oldalukról is. Kést rántanak, az elején Kukac úrtól több pénzt vesznek el, a nőkkel nem mindig bánnak jól – de mindez ugyanúgy bárkire lehet érvényes. Ez beigazolódik a darabban, hiszen szinte az összes többi szereplő korrupt, előítéletes és a kisujját sem mozdítja meg egy jó ügy érdekében, csak a saját kis világával van elfoglalva, hogy abban senki ne zavarja őt.

A darab száz éve, tíz éve, most, és még jó pár év múlva is aktuális lesz; a komikus megjelenítése az eseményeknek egy külső burkot ad a darabnak, azonban a mondanivaló is ott van benne mélyen, komolyan megfogalmazva.

Írta: Kovács Alexandra
Fotók: Katona József Színház

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts