Súgópéldány

A Thália Humorfesztiválon nem csupán a nagyszínpados előadások remekeltek, a stúdiószínpadon és a mikroszínpadon is színvonalasabbnál színvonalasabb produkciókat láthatott a közönség. Az Új Stúdióban Tasnádi István Finitoját mutatták be, amit a Pinceszínház társulata hozott el a fesztiválra.

A kétfelvonásos szatíra egy egészen meghökkentő alapszituációból indul ki, mégpedig abból, hogy Gáspár (Bajomi Nagy György), 44 éves nagyábrándi lakos bezárkózik a vécébe. Nem csupán egyfajta sürgős „mehetnék” ez, a férfi komoly szándékkal érkezik a budiba: feleségétől elhidegülve, a világból kirekesztve elment az életkedve. Ezt persze Vali (Györgyi Anna) nem nézi szótlanul, azonnal a probléma okát kezdi fejtegetni – versben. Győzködése azonban nem ér célt, így tehát Gáspár a helyén marad.

Nem telik bele sok idő, és a falu lakói megneszelik a történteket. Hamar rájönnek, hogy Gáspár halála – melyre immár ő maga is tudatosan készül – mekkora hasznot jelentene nekik. Így tehát mint afféle gyóntatófülkéhez, szépen sorban a volt húsüzemi dolgozó elé járulnak, és elmondják a problémájukat. Szinte 180 fokos fordulattal egyszerre mindenki a régi barát öngyilkosságára apellál, csupán Vali az egyetlen, aki kitartóan ki akarja húzni férjét a… szarból.

Ám miközben mindenki a legfondorlatosabban igyekszik a saját életét Gáspáron keresztül jó irányba terelni, a férfi fejében is grandiózus ötlet fogan: pontosan úgy fogja kihasználni a körülötte élő embereket, ahogy ők teszik vele. Elvégre még Tigris Niki (Balázsovits Edit) is eljött, hogy (marketing)fogást találjon rajta. Így tehát jó pénzért eladja a hulláját, szolgaként ugráltatja a magukat barátjának mondó embereket, és halálát közvetítheti a méltán népszerű Pál Show, melynek házigazdája, meglepő módon Pál (Kedvek Richárd), maga is szép összeget fizet a férfinak.

Hiba csupán az élő show alatt csúszik be, Gáspár ugyanis a „jótét” lelkek hatására mégse akar meghalni. Még szerencse, hogy van egy hű felesége.

Már a falu neve beszédes, előre sejteti, hogy minden, ami történik egyfajta ideológia, Nagyábránd lakói bizony nagyot álmodnak, és Gáspár, a legnagyobb álmodó, hivatott ezt beteljesíteni. Ugyanakkor a darab élesen reflektál a magyar valóságra, a falusi kisemberek sztereotípiákban élő képét tárja elénk. Nem akar szépnek mutatni semmit, a kerti vécé nincs arannyal kikövezve, az asszonyok otthonkában, és a 90-es évekből ránk ragadt cicanadrág+zokni kombinációban feszítenek, a helyszíni tudósító tévére kötött kamerája is ezt az időszakot juttatja eszünkbe. Ugyanúgy a sztereotípiákon kúszik fel Tigris Niki figurája is, a tehetségtelen popsztár, aki a botrányaiból él, akár egy mai tehetségkutatóból is kiléphetett volna. Végtelen szereplési vágya vonzza a figyelmet, amikor a színpadon van, a Pál Showban pedig (ami leginkább az évezred elején sikerrel futó beszélgetős műsorokra hajaz) még a tragikusnak beállított öngyilkossági jelenetnél is „elviszi a show-t”.

De nem csupán a Pál Show és Tigris Niki reflektál a minket körülvevő világra. Nyíltan mer paródia tárgyává tenni olyan elemeket, mint Az utolsó vacsora. A budi előtt felsorakozó család és a barátok mintha csak Leonardo da Vinci híres alkotásának élő megtestesülései lennének, középen Gáspár mint Jézus.

A drámai végkifejlet, mely végül öngyilkosság helyett gyilkosságba csap át, precízen átgondolt, finoman kidolgozott események végkifejlete. Gáspár döntése, mely szerint még élne, olyan lavinát indít el Valiban, hogy törvényszerűvé válik hirtelen kirohanása. A vécé szív alakú nyílásán szétfröccsenő vér pedig meghozza azt a fajta sötét színezetet, amely átfordítja a darabot a szatírából véres drámává. Az eddig görbe tükröt mutató darab szembesíti az embert saját magával, és ugyanakkor felkavarja a nézőben dúló érzelmeket. Ugyanis Vali tette teljes mértékig indokolt, Gáspár iránt csupán pillanatokra vagyunk képesek szimpátiát érezni, ugyanakkor mégis megfogalmazódik az a gondolat, hogy halált mégsem érdemelt. Pedig ha újra és újra átgondoljuk azt, hogy ismerősei elméleteit hogy fordította vissza rájuk a gyakorlatban, egyértelművé válik, hogy ez az egyetlen megoldás lehetséges. Ezek az emberek ugyanis bizonyos mértékig végletesek, és képtelenek kiszakadni saját valóságukból. 

Gáspárnak pedig pontosan ezt kéne megtennie ahhoz, hogy visszaálljon az a béke, ami azelőtt volt. Nem tudna, és nem is élhetne tovább ugyanúgy, mert abban a pillanatban, hogy a kert végi budi becsukódott mögötte, és ő önjelölt gyóntatópapként elkezdte játszani ezt az élet-halál harcot, megpecsételte a saját sorsát.

Írta: Vass Antónia

Fotók: Puskel Zsolt