Testek párbeszéde táncba öntve

Egymásba kapcsolódó testek meséltek férfiről, nőről, szépségről, ezek kapcsolatáról és kultúráról a Nemzeti Táncszínház – MOM Kulturális Központ Kupolában.

Batarita (Magyarország) és PYO Sangman (Dél-Korea) kortárs táncestje a Nemzeti Táncszínházban, kifinomult mozgásszínházi módszerekkel járta körül a Kelet és Nyugat között felmerülő különbözőségeket, amelyek nemcsak a nyelvben, kultúrában, de az egymáshoz való viszonyulásban is folyton felmerülő esetekké válhatnak. Az előadás testelemző felépítéssel járta körül a témát két felvonásban. Az első részben szólókat láthatott a közönség, ahol a magunkra utaltság és a mindennapiság bénító küzdelme egyaránt megmutatkoztak. Az ezt követő második felvonásban együtt fonódott kifejező egységbe a két előadó, amelynek során a duó a két kultúra közti mindennapos kulturális és vallásos egymásba ütköztetett képeket tette tapintható egységgé mozgásán keresztül. A felszabadító energia, amely a két művész testén folyamatos áramlásban ütközött ki a közönségen, olyan élményt kínált, amely által a meg nem tapasztalt is közelivé vált, mintegy érzékelhető tudássá alakulva. A két alkotó testmozgása, az abból kibomló nyelvezet ezáltal láthatóvá a láthatatlant és közvetlenné a távolit, lebontva a két kultúra között felépült határokat. A 2015-ben történő Szöul Improvizációs Fesztiválon való találkozásukkor már kiderült, hogy közös munkájuk fontos irányt jelölhet ki a magyarországi mozgásművészetben, főként az orientalista és kortárs művészet összekötésében. Párosuk aktív szerepet vállalt, mint a tánc, koreográfia, jelmez, mint pedig a darab megírásában.

Batarita szóló munkái mellett mint koreográfus, táncos, rendező, a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakán tanult, és 2001-től kezdődően a több helyen is kamatoztatta a koreografálásból szerzett tudását, mint hazánkban, mint külföldi előadásoknál. A Nemzeti Táncszínházban bemutatott darabban szereplő társa, Pyo Sangman, 2009-ben végezte tanulmányait koreai tradicionális táncszakon, Szöulban. Munkájával a világ több részén is jelen volt már, olyan országokban, mint Korea, Japán, Dél-Afrika, Kína és Németország. Batarita ázsiai kultúra iránt mutatott folyamatos érdeklődése elősegítette találkozásukat, majd a későbbiekben kialakuló közös munkájukat is.


Így, az est nemcsak a test minden rezdülésébe varrt jelentések befogadásáról, de a Kelet és Nyugat természete kapcsolódásáról is szólt, mindez olyan módon, hogy a látás, az érzékelés értéssé válhasson, miközben a művészet mint szócső világon túli térbe helyezte a jelenben létező nézőket. 

Írta: Bereczki Ágota
Fotók: Nemzeti Táncszínház

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts