Hogyan is fér meg egymás mellet a tánc és az opera világa? Ez a kérdés mozgolódott bennem, mielőtt elmentem aznap a Nemzeti Táncszínház előadására. A múltban volt példa az opera és a tánc egyszerre történő alkalmazására. Ez volt az 1840-es években divatos francia nagyopera. Bonyolult történet, irdatlan hossz (nem ritkán 4-5 felvonás is) és szabályos időközönként balett-betétek. No, de egy operát teljes mértékben tánccal előadni, és mindezt élvezhetően, a történetet bemutatva? Lehetséges!
A darab egy sejtelmes képpel kezdődik. Semmi zene, csak sötét és dörgő basszus-hang. Egyfajta feszültségteremtés. Majd a színen feltűnik hat, teljesen fekete alak és Traviata, egyelőre még egy teljesen egyszerű öltözékben. Ez a kép az elején rámutatott a címszereplőnk igazi „foglalkozására”. Majd Traviatara felkerül egy elegáns ruha és átkerül egy másik környezetbe. Ő a társaság középpontja, férfiak hadakoznak érte, mindenki őt akarja. Aztán egy bálba csöppenünk, nyüzsgés, elegancia és pezsgés, és az operából ismert Brindisi. Ezalatt a báljelenet a kezdeti pezsgésből előbb kicsapongásba, majd egy bomlott orgiába csap át. Jól látszik a darab háttértartalma, a felszín mögött megbúvó erkölcstelenség. Ez a sekélyes világ aztán kiüt Traviata szólóin is. Gyötrődő és bizonytalan, érzelmileg labilis, aki igazán szereti a pezsgést, de látja mögötte a fertőt. Ki akar kerülni ebből a világból, de nem tud, mert van, ami odaköti.
A második felvonás kontrasztot alkot az elsővel. A színes, vidám hangulatot felváltja a feketeség és a komorság. Traviata még jobban gyötrődik, még inkább előtérbe kerül a fertő okozta szenvedése, aminek végére lassan, de biztosan felőrlődik a szervezete. Traviata megbetegszik és ágynak dől, esik a hó és Traviata már az utolsókat rúgja. A darab egy haláljelenettel ér véget, akár csak az opera.
Összességében egy jól összerakott és szépen koreografált táncjáték volt, ahol a „klasszikus elemek” jó arányban keverednek a kortárs elemekkel. A történet menetét kiválóan nyomon lehetett követni, és a zene is megfelelően lett összeválogatva. Mindezek mellett a koreográfia sokkal jobban a darab mögöttes tartalmát hangsúlyozta ki, ami szerintem nagyon jó ötlet volt, mert nem mindenki néz egy operát ilyen szemmel.
Írta: Békési Botond
Fotók: tancszinhaz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése