Súgópéldány

Az egy éve működő K11 kulturális központ immár negyedik alkalommal adott helyet Csáki Judit beszélgetéssorozatának, a Színvallásnak, amelynek meghívottjai a VII. kerület színházában játszó színészek. A március 23-i vendég Kováts Kriszta volt, akit talán sokan hajlamosak a musicalszínész skatulyába sorolni, de Csáki a korábbiakhoz hasonló felkészültséggel és odafigyeléssel segít a színésznőnek abban, hogy a művésznő a közönség soraiban ülőkhöz közelebb kerüljön, és azok leszámolhassanak a fenti sztereotípiával.

Kováts Krisztára legtöbben még a 80-as évek elejéről emlékeznek, amikor a nagysikerű Evita címszerepét játszotta, ma pedig a musicalszerető közönség leginkább a Madách színház Mamma Miájának Donnájaként láthatja viszont. Prózai szerepek és látványos közéleti szerepvállalások híján az első benyomás az ismeretlen ismerősé, ezért is jöhetett el kevesebb érdeklődő, mint a sorozat korábbi beszélgetéseire. Szerencsére a társulatalapító, énekes, dalszerző, rendező és kórusszervező művész életéről kezdetben a kérdések, majd később az egyre inkább párbeszéddé alakuló interjú révén rengeteg érdekességet megtudhattak rendezvény résztvevői.

A beszélgetés elején kicsit zavaró volt az a teatralitás, amellyel az esemény házigazdája először a színikritikust, majd ő a színésznőt konferálta fel, de aztán igen gyorsan oldottá, már-már családiassá vált a hangulat, amelyet csak a bejátszások körüli technikai problémák tudtak időnként kizökkenteni.

Krisztáról megtudtuk, hogy a Rádió Gyermekkórusában szerzett tapasztalatok után mennyire célirányosan készült – az egyébként prózainak induló – pályájára, és a döntésekben, amelyek a váltásait vagy újabb oldalainak kibontakozását lehetővé tették, mindig is tetten érhető volt a körülményekhez való alkalmazkodás képessége, és az ezzel párosuló rugalmasság mellett ugyanez tudatosság, ami elengedhetetlen abban a világban, ahol Csáki szerint még a legfelkapottabb színészek is sodródnak. Így tudott eljönni Pécsről, majd Győrből, hogy a Rockszínház társulatának egyik alapítója legyen, és országos hírnévre tegyen szert Eva Perón ellentmondásos karakterének megformálójaként. De ezért tudott onnan is továbblépni a Madách Színházba, hogy végül két saját bemutató nélküli év után szabadúszó legyen.

Nem félt bevallani, hogy amennyire szabad, annyira nehéz ez az út, hiszen a társulathoz tartozás – egzisztenciális értelemben is értendő – biztonsága hiányzik. Mindezek mellett azért összejött jónéhány rendezés, sikerült felépíteni a zenei karriert, amelynek a legstabilabb formációja talán a Kováts Kriszta Kvintett, megnyerte Nádasdy Ádámot a rendkívül izgalmas Budapest Bámészkó projektnek, ráadásul hosszú idő után sikerült újra társulathoz kerülnie: hármas szereposztásban ugyan, de főszerepet játszhat a Madáchban, amelyhez egy olyan meghallgatáson keresztül jutott el, ahol Kocsák Tibor zenei rendező „A Krisztát én szeretném kísérni!” felkiáltással egyszerűen átvette a zongorista helyét. Amikor elnyerte Donna szerepét, saját bevallása szerint is visított az örömtől. Számos vállalkozásában férjével, Fábri Péter íróval dolgozik együtt. Mindezek után maga sem bírta ki nevetés nélkül saját kijelentését, hogy „de azért normális az élet”. 

Kováts Kriszta Eva Perón dalát énekli az Evitából - Miért is siratsz Argentína

„Kriszta utat tör, Krisztánál lehet tudni, hogy mit képvisel, mert kiáll az ügyekért”, hangzik el Csáki Judit szájából, és tényleg: ha részt veszünk a Zsidó Művészeti Napokon, vagy meghallgatjuk a Domján Editről szóló dalt, esetleg a Szabadságkórust, megelevenedik előttünk mindaz, amire a beszélgetés szűkre szabott ideje nem volt elég.

Írta: Hermann György

Fotók: Madách Színház