FESZT-FEST 2016 – „Gyere, mondd el, mi a baj béb’…”

A Magyar Szín-Játékos Szövetség idén tizedik alkalommal rendezte meg a FESZT-FEST-et, melynek keretén belül az idei év díjnyertes előadásait tekinthette meg a nagyérdemű az MU színházban, szeptember második hétvégéjén. A hejőbábai pszichiátriai otthon társulata, a KITÖRÉS Színpad, Schwajda György Himnusz című alkotását állította színpadra, átütő sikerrel. 

Zseniális. Ez a szó jellemzi legjobban a darab szakmai átgondoltságát. A színpadon minden és mindenki pontosan ott volt, ahol kellett, akkor, amikor kellett. 

Senki nem gondolná, hogy egy ilyen keserű komédiához illik a rock-zene, de mégis. A Tankcsapda Örökké tart című számának dallamaira bontakozott ki a kezdőkép, darabonként, ahogy a szereplők egyesével helyezték el a tárgyakat a színpadon. A zene szövege és a szereplők szertartásos mozdulatai teremtették meg az alaphangulatot. 

Az első jelenet végén egy narrátor mesélte el az „epizód előzményeit”, mintha egy folytatásos sorozat legújabb része következne. A sorozat címében megjelenik a darab egyik kulcs szószerkezete – Azok a mások. A háttértörténetet állóképeken keresztül mutatták be a szereplők, egyes helyeken szó szerint megjelenítve a mesélő mondatait, ezzel egy kis komikumot csempészve az amúgy elkeserítő alaptörténetbe.


Az előadás főszereplői Aranka és Józsi, akik szerény, sőt, mondhatni szegényes környezetben élnek egy hat lakásos bérházban, amelyben minden emelethez csak egy mosdó tartozik. Józsi alkoholista és veri a feleségét. Szenved attól, hogy ilyen, rossz embernek vallja magát; a felesége mindig tiltakozik ez ellen a kijelentés ellen.  A darab –véleményem szerint – legösszetettebb figurája a feleség, Aranka. Ahogy Farkas Tünde, az őt alakító színésznő mondta: „félénk, erős és türelmes”. És valóban, ezek a tulajdonságok jellemzik legjobban a nőt, aki mindent megtesz azért, hogy fenntartsa azt a nehéz és fájdalmas rendszert, ami működővé teszi a családját.

A darabban több helyen találkozhatunk rejtett társadalom- és kormánykritikával; például mikor a szereplők „kollektív összefogást” emlegetnek, vagy amikor azon viccelődnek, hogy ami a brigádnaplóban benne van, az csak igaz lehet… A kritika ugyanígy az eredeti Schwajda műben is megfogalmazódik, hiszen milyen társadalom lehet az, amely engedi, hogy egy család eljusson idáig, és nincsenek meg a megfelelő eszközei ahhoz, hogy jól segítsen rajtuk.

Az előadás  akkor éri el a csúcspontját, miután a brigád „elmeséli” Arankának, hogy Mások, hogyan bánnak otthon a feleségükkel és Aranka hálás, hogy az ő férje, habár részeges és veri, nem Más. Összeölelkeznek, és a Legyen köztünk híd dallamaira felvonul melléjük az összes többi szereplő, némán… a darab lezárul.

A KITÖRÉS színpad tehát ismét nagyot alkotott. A darab magával ragadó volt és vérprofi. Legközelebb új előadással jövő tavasszal láthatjuk őket.

„Legszívesebben egy komédiában játszanék, valami vidám darabban” – mondta Farkas Tünde, és kívánsága több mint valószínű, hogy valóra válik. 

Írta: Banka Csilla
Fotó: szinjatekos.org

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts