Örök értékek

Az Újszínház a tavalyi évadhoz hasonlóan idén is műsorára tűzött egy klasszikust, ezúttal Jókai Mór A kőszívű ember fiai című művét. A regény szövegét alapul véve Seregi Zoltán írta a színpadi változatot, aki egyben az előadás rendezője is. A darab 2016. október 14-én, telt házzal debütált a színház nagyszínpadán.


A kőszívű ember fiai Jókai Mór egyik legismertebb regénye. Legtöbbünknél egészen az általános iskoláig nyúlnak vissza az első emlékek a művel kapcsolatban, hiszen általában kötelező olvasmányként szerepel a hetedik osztályos tananyagban. A 19. században játszódó, romantikus történet filmes feldolgozása (1964) is ismerős lehet számunkra, ha máskor nem is, március 15-e körül nagy eséllyel láthattuk már a tévében. Viszont az, hogy A kőszívű ember fiai színházban is megelevenedjen, nem mindennapi élmény.

Az cselekmény Baradlay Kázmér végrendeletével kezdődik, amit egy hangbejátszás révén Major Tamás mond el. Ő alakította több mint 50 éve a filmben a konzervatív családfőt. Baradlayné (Tordai Teri) végighallgatja „kőszívű” ura rendelkezéseit, majd Isten segítségét kéri, hogy mindenben az ellenkezőjét tudja teljesíteni. Tordai Teri játékában érezhető az az elszántság és kitartás, ami abban segíti az özvegyet, hogy mindhárom fiát hazahozza Magyarországra. Ödön (Almási Sándor) a cári Oroszországban diplomata, Richárd (Szarvas Attila) a császár szolgálatában álló katona, Jenő (Jánosi Dávid) pedig bécsi hivatalnok. Három férfi három különböző életpályára szánva. Sorsukat azonban teljesen megváltoztatja édesanyjuk akarata, illetve az időközben kibontakozó forradalmak.


A mű örökérvényű értékekre világít rá, például a hazaszeretetre, a hűségre, a becsületre és a család fontosságára, és ezeket a drámai feldolgozás is jól át tudja adni. A darab cselekménye Jókai regényének legfontosabb momentumaiból épül fel: többek között láthatjuk a Baradlay-házban történő eseményeket, a bécsi Plankenhorst-bált és a forradalom kitörését, aztán ízelítőt kapunk a magyar szabadságharcból, és még Richárd és Palvicz Ottó (Szakács Tibor) párbaját is élőben nézhetjük végig. Nemcsak ők forgatják a kardot, hanem a közkatonák is összecsapnak.

Az előadást tehát vívó- és csatajelenetek teszik élményszerűvé, de ezek mellett a báli keringők és a darab végén megjelenített kivégzések is hatásosak. Utóbbit úgy mutatják be, hogy Haynau (Incze József) a színpad közepén ül az íróasztalánál, papírjaiba temetkezve, miközben a háta mögött folyamatosan agyonlőnek egy-egy foglyot (köztük Baradlay Jenőt is), akik miután összeesnek, körbe-körbeforognak a színpad szélén. Nem sokkal ezután, a darab végén Ödön szerettei körében felolvassa Jenő búcsúlevelét, Baradlayné pedig könnyeivel áztatja azt a hímzett mellényt, amin rajta vannak legkisebb fiának vérnyomai.

A cselekmény alakulásában fontos szerep jut Plankenhorst Alfonsine-nek (Gregor Bernadett), anyjának (Bordán Irén) és unokahúguknak, Editnek (Bátyai Éva) is. Plankenhorsték ugyanis a bécsi vezetésnek kémkednek, de amikor érdekük úgy kívánja, egy kis időre „átállnak” a forradalom pártjára. Edit pedig kihallgatja egyik titkos beszélgetésüket, és ennek köszönhetően tudja megmenteni kedvesét, Richárdot. Különösen Gregor Bernadett alakítása átütő és kimagasló.

A férfi szereplőkről is csak pozitívat lehet mondani. A három, egymástól eltérő habitusú fivér alakja hitelesen kel életre Almási Sándor, Szarvas Attila és Jánosi Dávid játéka által, és még kiemelném Mihályi Győzőt, aki konzervatív, Habsburg-párti nemes úrként, Rideghváry Bence bőrébe bújva lép a színpadra. Ifj. Jászai László alakítása is emlékezetes marad, ő Tallérossy Zebulon szerepében okoz nevető perceket a közönség körében.

A díszlet a reformkor idején jelenlévő romantikát, a 19. századi nemesség életének helyszíneit idézi meg: a magyar kastélyok és az előkelő bécsi báltermek világát. A jelmezek pedig ehhez igazodva kivétel nélkül korhűek. Az előadás lényeges szereplőjeként kell említeni Tolcsvay Bélát is, aki Jókai-versek megzenésített változatát adja elő többször a színre lépve, énekelve és magát gitárral kísérve.

Írta: Tuska Borbála
Fotók: György Zsolt

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts