Shakespeare a zene szárnyán

Különleges előadást láthattunk december 4-én a Müpában: Sok hűhó Shakespeare-ért címen idézte fel Shakespeare korát és vígjátékainak hangulatát az összművészeti előadás. 

A Müpához illő színességet kapták a nézők a színpadon – a Színház-és Filmművészeti Egyetem hallgatói a Budafoki Dohnányi Zenekar kíséretével és Blaskó Péter vezetésével elevenítették fel Shakespeare komédiáinak egy-egy momentumát, tisztelegve a drámafejedelem halálának 400.évfordulója előtt.


Shakespeare műveit már összeszámlálhatatlanul sok módon feldolgozták, többek között a komolyzenében is; ezzel az aspektussal dolgozott Selmeczi György rendező, akinek a Novák Eszterrel közös, harmadéves zenés osztálya vitte a sokszínű előadást a színpadra. Az előadott jeleneteket a Shakespeare-drámákon alapuló komolyzenei részletek kísérték, megadva az alaphangulatot, és lehetőséget a zenés színész osztálynak, hogy kipróbálhassák magukat egy olyan nagyszabású színpadon is, mint a Müpáé.

Az est nyitányaként a Magyarországon még be nem mutatott Das Liebesverbot (Szerelmi tilalom) című Wagner opera nyitányát játszotta el a Budafoki Dohnányi Zenekar, aminek librettója Shakespeare Szeget szeggel című darabján alapszik. A tökéletes akusztikájú Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben felcsendülő operarészlet megteremtette a hangulatot; Hollerung Gábor szenvedélyes vezénylése olyan produkciót igért, amit szívvel-lélekkel tettek össze alkotói.

Blaskó Péter színművész Shakespeare egyik barátjának, egy korabeli színésznek a szerepét vette fel, így kalauzolva a nézőket abba a világba, amelyben a komédiák íródtak. Anekdotái felelevenítették, milyen ember volt Shakespeare, milyen módon dolgozott, vagy épp mi inspirálta a magánéletben. Az író kultuszát kiegészítő elképzelt szituációt mint egyfajta mesét adott elő Blaskó, illetve kissé érthetetlen módon olvasott fel – nem vált ugyanis teljesen egyértelművé, hogy dramaturgiai fogás-e a szövegolvasás, vagy a szövegtudás hiányából fakadó kényszermegoldás. Talán a mesemondói szerep hangsúlyozása lehetett a cél, hiszen a színész az átkötőrészek után a színpadon elhelyezett fotelba telepedett le, „átadva a terepet” a fiatal generációnak.


A harmadéves zenés színész hallgatók egységes farmer-póló jelmezükben felváltva passzolgatták a szerepeket egymás között, hol egyikük volt a hősszerelmes és másikjuk a bajkeverő bolond, hol fordítva, hol pedig teljesen más kiosztásban szólaltak meg általuk a figurák. Néha kicsit követhetetlen is volt, ki kicsoda pontosan – ám ez a kavarodás mintha szándékos lett volna, érzékeltetve a komédiák zűrös világát. Az előadás a jelenetek kiemelésével és a szerepcserékkel kihangsúlyozta a Shakespeare komédiáinak alapjául szolgáló emberi tulajdonságot: a kavarásra, szálak mozgatására való hajlamot. Ám ahogyan az eredeti művekben, úgy itt is megoldódott minden, az összegabalyodott szálak kisimultak, az emberek egymásra találtak, a turpisságok kiderültek és elfelejtődtek. Végül a fináléban Szakács Ildikó, Lehőcz Andrea, Kálmán László és Pintér Dömötör operaénekesek közreműködésével levonták a tanulságot, amelyet 400 éve már Shakespeare is tudott: tutti gabbati, avagy mindenki bolond. 

Bár érződött, hogy a Müpa hatalmas hangversenyterme nem az a méretű színpad, amihez a hallgatók szokva vannak, vagy amire készen állnak, mégsem tűnt annyira testidegennek az előadás, hiszen egy olyan közös alkotói munka áll a hátterében, ahol a fiatal pályakezdőket neves szakemberek tekintették partnereknek. Az így létrejövő zenés fantázia olyan előadás, ahol tapasztalatokat gyűjt a következő generáció; jó látni, hogy ilyen lehetőségeket és támogatást kapnak.

Az előadásban felhasznált vígjátékok:
Sok hűhó semmiért, Szeget szeggel, A makrancos hölgy, Téli rege, A vihar, A windsori víg nők, Szentivánéji álom, Ahogy tetszik, A két veronai nemes, Vízkereszt

Elhangzó művek:

I.felvonás
Wagner: Szerelmi tilalom - nyitány
Berlioz: Beatrice et Bénédicte - nyitány
Korngold: Sok hűhó semmiért
Schubert: An Sylvia
Weber: Oberon - nyitány

II. felvonás
Thomas Morley: It was a lover and his lass
Goldmark: Téli rege II. felvonás előjáték
Sullivan: A vihar - nyitány
Orbán: Come away
Verdi: Falstaff - Finale

Írta: Hirmann Blanka
Fotók: Posztós János

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts