„Asszony segítsége, érintése, ölelése,
főztje nélkül szart se ér a világ –
morogta, amikor kukában talált
szendvics maradékát őrölte szét
fájós fogaival […]”
(Bátyi Zoltán: Hálózsák a felhőn)
21+1 novella a rendszerváltás előttről, utánról és a modern, technikai fejlődéssel dúsított világból. Bátyi Zoltán legújabb novelláskötetében, a Hálózsák a felhőnben olyan hátköznapi szereplőket sorakoztat fel előttünk, akik életét a politikai döntéshozás sorozatából fakadó kihatások alakítják, az egyén teljes kihagyásával.
Van köztük a szegénységből felkapaszkodott gazdag, gazdagból lett szegény, öreg, fiatal, külföldre menekült és itthon maradt. A karakterekben sok közös van. Mindannyian a sors vizén hánykolódnak kiszolgáltatottan, reményvesztetten és szinte mindegyiküket utoléri a halál valamilyen formája.
A rendszerváltás előtti történetekben megtört, középkorú, földművelésből élő emberek megsemmisüléséről olvashatunk. Olyan munkásokról, akiket kifosztott a kormány és kimerülésig dolgoznak (napszámban) egy olyan jövőért, amiben nem is hisznek és megélhetést sem biztosít számukra. Családok, akik feladják a terméketlen földet és egy jobb jövő reményében városi gyárakban dolgozzák magukat rokkanásig, de a keserű, kilátástalan élet és a mókuskerék egyre inkább egy nagyobb rossz, egy szenvedély felé sodorja őket (alkohol), amivel véglegesen elveszítik a saját sorsuk feletti irányítást.
Egyes novellákban képet kapunk a hirtelen jött technikai változásról, és azt a hatalmas fejlettségi szakadékot is megismerhetjük, ami elválasztja a nyugati világot a közép-európaitól. Amikor a kiment fiatalok „jó dolgukban” már nem értik az itt maradt szüleiket, illetve az idősebb, munkában megtört idősebb generáció fel nem tudja fogni azt a „más világot”, amibe gyerekeik kerültek. Egy világot, amit a pénz mozgat, az itthon még gyerekcipőben járó kapitalizmus. Ahol az értékek, erkölcs és családi összetartozást megvehetjük euróban.
Bár mindegyik novella más-más személyiséggel ismeretet meg minket, egy dolog mindegyikben közös: a megjelenő nő. A nő, az anya, a szerető alakja. Ő az, aki megoldja a problémákat, aki reményt ad a megtört férfinak, aki türelemmel viseltetik beteg gyereke iránt, aki kis boldogságot hoz a kemény mindennapokba. A hitves, akinek ölelése és megértése teszi cselekvőképessé a körülötte lévőket. Az asszony, aki csendben tűri az élet megpróbáltatásait és örök pozitivizmussal tekint a jövő elé, mert ennél már csak jobb lehet.
Ezt a nőalakot keresi például Miska is az Aludj el, szép kabát című novellában. A lecsúszott, kemény alkoholista férfi, pénztelenül a kocsma melegében egyetlen vagyonáról, egy meleg télikabátról zeng ódákat, ami az este folyamán a többiek részegségi fokával fordított arányosan veszít értékéből, majd néhány pohár felesért eladósorba kerül. A pohárból eredő melegség csak ideig-óráig elég, kint a hidegben Miska elveszett feleségére gondol és a jó kis csirkepaprikásra, ami akár most is otthon várhatná, ha lenne otthona. De ha már neki nincs is otthona, a jó meleg kabátjának már van új helye, egy képzeletbeli szekrényben. Ezzel a megnyugtató gondolattal száll szembe a hajnali első villamossal, melynek zakatolása egybefonódott felesége kedvenc dalával.
Bátyi megrendítő módon áldoz a női nem oltárán. Novellái leplezetlenül beszélnek a nő és férfi, illetve nő és élet viszonyáról, melyben végig ott lappang a remény egy jobb jövőről. S elhiteti az olvasóval, hogy „gyöngy lesz minden könnycseppből, vigyázzak hát rájuk”.
Bátyi Zoltán: Hálózsák a felhőn
BOOOK Kiadó, 2016, 199 oldal
Írta: Ivicsics Kitti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése