Súgópéldány

Ex – ha meghalljuk ezt a címet, elsőre talán egy volt férjre vagy feleségre asszociálunk. Annál árulkodóbb az Újszínház premierjének színlapja, ahol a rexet olvashatjuk, egy áthúzott r betűvel. Szerb Antal vígjátékának főhőse egy elképzelt ország, Altúria királya, aki szokatlan problémával néz szembe: elege lesz az uralkodásból.

I. Sancho (Fehérvári Péter) motivációi cseppet sem mondhatók tipikusnak. A legtöbb uralkodó azért küzd, hogy megtartsa a hatalmát és mások felett parancsolhasson, neki viszont mindez terhes, ő mást akar elérni. Átlagos, hétköznapi életet szeretne, amiben kedve szerint kipróbálhatja új autóját, elmehet golfozni vagy épp színházba. És hogy otthagyhassa a trónt, forradalmat szervez saját maga ellen.

Hidegen hagyják a közügyek és az ország sorsa, így egy olyan szerződést is megköt, ami előnytelen a népe számára. Ezt használja ki, hogy maga ellen fordítsa az elégedetlenkedők vezetőit. Csakhogy ezek az emberek nem olyan lázadók, mint amilyeneket várnánk. Önszántukból nem is szítanának felkelést uralkodójuk ellen, kifejezetten meg kell győzni őket, hogy a királyt le kell mondatni. A véres kezűnek aposztrofált dr. Alcala (Vass György) például remegő hangon szólal meg a felséges úr előtt, és jámborságát bizonyítja, hogy Sancho távollétében mindennap megeteti Diogenészt, a kanárit. 

A komikus alaphelyzetet a későbbiekben kiteljesedni látjuk. A király lemond a trónról, és bizalmasával, Medina Sidoniával (Szakács Tibor) elhagyja a palotát. Új életet kezd Monte-Carlóban, ahol szélhámoskodásból próbál megélni. Csakhogy ebben sem találja a helyét, így rászorul Saint Germain gróf (Dörner György) segítségére. Nőtársaságban nem szenved hiányt, egy csinos, szókimondó lánnyal, Marcelle-lel (Kiss Emma) él együtt. Mindent eltüntet, ami a régi életére emlékezteti: megváltoztatja a külsejét, az öltözködését, és Oscarnak hívatja magát. 

Jó néhány nevető percet okoz az exkirály kísérlete, ahogy megpróbál beilleszkedni egy számára idegen életmódba. A környezete is nehezen teszi túl magát a változáson: Medina Sidonia nincs kibékülve az új helyzettel, és nem bír leszokni a „felség” megszólításról. Szinte minden mozzanat rejt magában humort. Altúria zászlaja két egymást keresztező szardíniát tartalmaz, ami az emberek fő tevékenységét jelképezi. De komikus helyzetet eredményez a király idős rokona, Emerita hercegnő (Tordai Teri) nagyothallása is.

A darab humora a politika világát sem kíméli, ironikus színezettel mutat be visszásságokat. A miniszterelnök (Beszterczey Attila) és a pénzügyminiszter (Szarvas Attila) eleinte ellenzik Sancho lemondását, de amint megtudják, hogy ez esetben sértetlenül távozhatnak, már lelkesen biztatják a királyt az okirat aláírására. Ide sorolhatjuk Sancho és Harry Steel, az újságíró (ifj. Jászai László) közös jelenetét is, amikor Steel azt javasolja a tanácstalan uralkodónak, hogy legyen az új foglalkozása képviselő, mert annak semmihez sem kell értenie. Az újságírónak egyébként is fontos szerepe van a darabban, mert ő a király révén előre tudomást szerez a kitervelt forradalomról.

Sanchónak a cselekmény során be kell járnia egy utat ahhoz, hogy végül megtalálja a helyét. Tisztában van azzal, hogy – nemzeti költőjük szavaival élve – „a kötelesség nem rózsaágy”, de felébred benne a népe iránti felelősségérzet. Fehérvári Péter hitelesen kelti életre az uralkodót, és játékával jól jeleníti meg az imént említett fordulatot is. Rajta kívül nem emelnék ki más színészi alakítást, mert a darab húzóereje számomra a történetben rejlett, de ennek ellenére nincs bennem hiányérzet sem. Az előadáshoz az élő zene is hozzátett: egy gitáros énekmondó kommentálta időnként a helyzeteket, illetve kísérte a dalra fakadó színészeket.

Írta: Tuska Borbála

Fotók: Újszínház