FACT 2017 – Hey Juliet!

A FACT második napja bővelkedett különleges előadásokban, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a Kaposvári Egyetem színészhallgatóinak Rómeó és Júlia előadása. Különleges élmény ez, két nagy múltú intézmény találkozása. Semmihez sem fogható érzés látni a befektetett munkát, a közös célt, a művészet városokon átívelő összetartó erejét.


A Rómeó és Júlia is valamiképpen ehhez kapcsolható, hiszen a szerelem nem ismer határokat, homályba vesző ellentéteket, csupán a maga egyszerűségében van. Uray Péter osztálya – Benedek Dániel, Dér Mária, Dunai Csenge, Helvaci Ersan Dávid, Herczegh Péter, Horváth Julianna, Kónya Renáta, Mészáros Martin, Nagy Balázs, Nagy Márk, Szabó Nikolett, Szép Domán, Ticz András, Varga Bori – is ebbe a van-ba akarnak beavatni. Nincs könnyű dolguk, alig több mint két óra áll rendelkezésükre és egy kis tér, hogy elmondják mindazt, ami elmondható.

Így tehát a legkézenfekvőbb eszközhöz nyúlnak, amivel a lélekig hatolhatnak: a zenéhez. A The Beatles slágerei tökéletesen alkalmasak arra, hogy megmutassák a szerelmet annak minden szépségével és árnyoldalával. Nem tragédiaként szólnak róla, hanem eufórikus állapotként, melynek kiteljesedésében a Hey Jude örömzenébe megy át. Így válik az előadás közösségi élménnyé, amiben az összetartozás érzése olyan erős, hogy legszívesebben összeölelkeznénk a mellettünk ülő idegennel.

Mindeközben persze hihetetlen koncentráció és odafigyelés van mindebben, a játszókból áradó természetesség, az előadást jellemző dinamizmus, a vélt és valós nyelvi, társadalmi, generációs határok átlépése, valamint a jókor, jó időben tálalt humor mind-mind kemény alkotói munka eredménye.

Ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós a darab újragondolásánál átértelmezték a teret. Ahogy a személyek közötti gátak, úgy a terem falai is szép lassan lebomlanak. Elmosódnak a színpad és a nézőtér határai. Ezt persze egy korlátolt helyiségben sokkal nehezebb megvalósítani, mint például a szabadban, ahol az időjárás, a terepviszonyok és a jobban alakítható játéktér egyszersmind több lehetőséget kínál, azonban ez a színészhallgatókat nem akadályozta meg abban, hogy a közönséget is bevonva közös játékra invitáljanak minket. A néző is vándorol, ez fokozottabb jelenlétet kíván tőlük is.

Szükség is van erre, hiszen ahogy a tér átalakul, úgy cserélődnek az egyes szerepekben a színészek is. Mintha egy jól komponált vizsgaelőadáson ülnénk, mindenki megmutathatja, hogy mi rejtőzik benne, egyszerre mindenki Rómeó és Júlia, Montague és Capulet.

Csak a Dajka örök. Szabó Nikolett kimozdíthatatlan mérföldköve az előadásnak, a forgatagban a biztos pont, és nem véletlenül. Pontos és kidolgozott karakterábrázolást láthatunk tőle, a karakter pedig lehetőséget ad rá, hogy minél több oldalát megmutathassa.

Bár a történet mindenki számára jól ismert, a Kaposváriak mégis meg tudták mutatni, hogy igenis van még mit mondani Rómeó és Júlia történetével, és lehet még belőle érdekes, mindenki számára tanulságos előadást csinálni. Csak egy kis The Beatles kell hozzá.

Írta: Vass Antónia
Fotók: http://gyulaivarszinhaz.hu/

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts