KSZF – A sebzett szarvas

2017. február 3-án kezdetét vette az immár negyedik alkalommal megrendezésre került Keresztény Színházi Fesztivál. A rendezvény abban a szellemben született, hogy egy csokorba gyűjtse azokat a színházi előadásokat, amelyek keresztény értékeket szerepeltetnek a színpadon. A program megálmodója és létrehozója Dörner György, az Új Színház igazgatója idén megváltoztatta a korábbi évek koncepcióját, és határon túli színházak előadásait is műsorra tűzte. A megnyitón a délvidéki Udvari Kamaraszínház előadása, a Fehér szarvas kapott helyet. 


A Fehér szarvas történelmi dráma. A Trianont követő zavaros időszakot dolgozza fel szélsőséges meglátásban, mivel egyértelmű határt húz jók és rosszak között, méghozzá azon szempont szerint, hogy valaki királyhű vagy horthysta. Karakán László (Lénárt László) a főszereplő, egy erdélyi nemes, akit a csőcselék elszakít a feleségétől (Szemerédi Bernadett), házát kifosztják és üldözöttként kell tovább élnie az életét. Mindeközben IV. Károly próbál visszatérni Magyarországra és újra trónra ülni – sikertelenül. A darab kimondott tanulsága, hogy a Király idejött, majd elhagyta Magyarországot, azért, mert tiszta, királyi lelke nem bírta elviselni azt, ami a népéből lett. 

A rendező, Andrási Attila Karakán László személyében tartóoszlopot állított a darabban, erős figurát, aki, akár a cirkuszi sátrat a pózna, alakjával megtartja az előadást. A férfi kimért, hideg arisztokrata karaktere a Békeidők nemesi rétegét képviseli, de gondolkodás nélkül fogadja karjai közé feleségét, akin számtalan erőszaktevő tett gyakorlatot, ennek nyomán gömbölyű hasában ki-tudja-kinek a gyermeke lesz a Karakán örökös. Ellentétes figura, Lénárt László mégis egységet kovácsol ezekből az ellentmondásokból és tartópillére lesz a drámának. 


Az első felvonás Erdélyben játszódik a Karakán birtokon. Húros Annamária díszlete félkör alakú vasoszlopokból áll, melyek ágai egy csillárban forrnak össze. A vázat a második felvonásban is megtartják, habár ott a szín jelenetről jelenetre változik, a vas-félhold viszont kellő keretet ad minden helyszínnek.

A darab két nemesi főszereplője mellett a szolgáló-páros is megjelenik Géza, a komornyik (Széplaky Géza) és Dorottya, a cselédlány (Stelly Zsófia) alakjában, akik nemcsak hogy aljas módon hazudnak gazdáiknak, de az orruk elől lopják az ezüstöt, amint alkalmuk adódik rá. Később is megjelennek, Géza szánandó alakként, aki erőszakot tett Karakán Irmán, de buta nyelvvel még ezt is megpróbálja eltussolni. Az ostoba szolga alakját Széplaky Géza nyeglén ábrázolja, viháncolása szánakozást vált ki, trappolása, ami a komikum forrásaként lett elhelyezve a darabban, egy idő után egysíkúvá válik. Dorottya karakterét viszont sikerült jól elkapni. Stelly Zsófia kellő pimaszsággal és vidámsággal játssza a szerepét, ugyanolyan kulcsfigurát alakítva a cselédlányból a második felvonásra, akár Karakán hideg arisztokratája. Allegorikus figuraként Adél lenne az Erkölcstelenség Karakán tisztasága mellett, mégis ő a darab igazán szerethető figurája. 


Az Ezredes (Krizsik Alfonz), második felvonásra már villanyszerelő, bohókás, de szintén szánandó karaktere is a komikum oltárán áldozza fel magát. A komoly drámaiságot nem sikerült feloldani a vígjátéki jelenetekkel. 

A Fehér szarvas királydráma akar lenni, de híján van a shakespeare-i erőnek. Egy, a magyarságnak nagyon fájó időszakot dolgoz fel, amit ráadásul egy határon túli színház vállal fel, akár egy missziót. Ezúttal azonban a próbálkozás ugyanolyan sikertelen kísérlet maradt, mint IV. Károly visszatérése, annak ellenére, hogy az előadás – ahogy Stelly Zsófia Dorottyájának példája is mutatja – tartogatott emlékezetes és szép pillanatokat.

Írta: Veréb Árnika
Fotók: Udvari Kamaraszínház

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts