Súgópéldány

„A Rózsa egy életfilozófia elsajátítását, a

világ szeretetet hangsúlyozó, misztikus

módú megközelítését szorgalmazza.”

(Géczi János - A rózsa jegye alatt)

Az irodalom egy sokszínű, pulzáló, villogó entitás, ahol helye van kalandnak, szellemnek, eszmének, meggyőződésnek, tudománynak és még számtalan világi és szakrális elemnek. A rózsa jegye alatt című esszékötetben Géczi János úgy kalauzol az irodalomelmélet dzsumbujában – ezen belül is a rózsa szimbólumtörténetében –, ahogy Dantét kísérte Vergilius. Elindulunk a romantikától és meg sem állunk az avantgárdig.

A rózsa mint szimbólum korszakról korszakra folyamatosan átalakuló jelképrendszerben jelenik meg. Géczi első értekezése Goethe Faustjában megjelenő rózsaértelmezést fejti ki. „A rózsa kezdetben testi szerelemjel. Idővel azonban a szellemi szeretet kifejezőjévé válik.” Goethe a rózsának olyan személyiséget ad, akinek fő feladata az élvezetek leírása, ajánlgatása és maga a csábítgatás. De fellelhetünk olyan sorokat is, ahol a rózsa, mint egyértelmű toposz jelenik meg (arc rózsája). Az esszé összegzésében egyértelműen megmagyarázza, hogy a rózsa az Örök Asszonyhoz vezető utat mutatja, s az út végén már elvesznek ezek a földi képek, és egyfajta szakralitásba lépünk, a fénybe. 

A következő tanulmánnyal tovább evezünk a német romantikától a magyar romantika felé, Vörösmarty Mihályhoz. Itt kicsit komplexebben vizsgálja Géczi a témát, mert nem csak egy bizonyos művön keresztül kapunk képet Vörösmarty rózsa szimbólum-használatáról, hanem az egész biográfiáján átívelően. Először a kor állat- és növénytudománnyal kapcsolatos ismereteit mutatja be, melyet Vörösmarty a rózsa szimbolikájával zár. Ezzel párhuzamosan pedig a teljes életművet figyelembe véve mutatja be mind a táj- és természetképét.

Innen vezet tovább minket Géczi a romantika egyik legismertebb alakjához, Kazinczyhoz. A romantikára jellemző archaizálás és a jelenből való folyamatos visszavágyódás a rózsa szimbolikájában is visszaköszön, ám nem hagyható figyelmen kívül a kor jellegzetes szimbólumtartománya sem: „Kazinczynál a rózsa egyszerre művészi, köznapi és természetbölcseleti tartalmat képes kifejezni, s ez a mozzanat már a romantika sajátossága.” 

Az esszékötet nem csak az egyes irodalmi korokon belül használt rózsaszimbolikát mutatja be – érdekes módon – az olvasó számára, hanem a gondos összeállításnak köszönhetően egyfajta lineáris fejlődéstörténetet mutat be. 

Géczi János: A rózsa jegye alatt

Gondolat Kiadó, 2016, 140 oldal

Írta: Ivicsics Kitti