Elnagyolt identitáskeresés

Érdekfeszítőnek ígérkezett a Thália Színház legújabb bemutatója, a Kean, a színész. Egy romantikus történetet helyeztek kilátásba  lányszöktetéssel, párbajjal, öngyilkossági kísérlettel és azzal a fontos kérdéssel, hogy hol találhatók a civil élet és a művészlét határai. Az első kitétel megvalósulni látszott az előadásban, a második viszont hagyott maga után némi kívánnivalót.


A március 4-én bemutatott darabot eredetileg Alexandre Dumas írta, amit később Jean Paul Sartre dolgozott át, a Thália számára pedig Hamvai Kornél készített belőle egy kétfelvonásos változatot. A szöveg nyelvezetét, egységességét és szellemességét illetően nem is támasztanék kifogásokat, viszont azt el tudom képzelni, hogy Edmund Kean, a 19. századi neves angol színész alakjának a bemutatása megsínylette Hamvai rövidítését.

Korabelinek ható, látványos díszlet fogad a színpadon. Bagossy Levente markáns, élénk színeket használva alakította ki a cselekmény helyszíneit: a dán nagykövetséget, Kean öltözőjét és a Drury Lane Színházat. A díszlet könnyen, praktikusan mozgatható a forgószínpadnak köszönhetően, így a három különböző tér közti váltások zökkenőmentesen történnek. A Velich Rita tervezte jelmezek a steampunk stílust képviselik, felhasználva a romantika gazdagságát, merész vonalvezetését és erőteljes színvilágát. Különösen impozánsra sikerültek Elena (Gubás Gabi) ruhakölteményei.


A cselekmény mozgalmassága nem engedi, hogy lankadjon a figyelmünk. Mindegyik szereplő kötődik valahogyan Keanhez (Szervét Tibor), és ez egyfajta dinamizmust kölcsönöz a darab egészének. A velszi herceg (Csányi Sándor) közeli barátja a színésznek, de állandó versenyben is áll vele mind öltözködésben, mind a meghódítandó hölgyeket illetően. Elena és Anna (Szabó Erika) Kean legnagyobb rajongói, akik maguk számára akarják megszerezni a jóvágású férfit. Neville, az elhagyott vőlegény (Bán Bálint) és Koefeld gróf (Pindroch Csaba) pedig üldözőbe veszik őt, hogy visszakaphassák párjaikat. Hazugságok, ferdítések vesznek részt a szereplők közti viszonyok alakulásában, és a nagy kavarodás közepette Kean elindul az identitáskeresés felé.

Felteszi a kérdést, hogy sok színházi szereppel a háta mögött hol rejtőzik az ő igazi személyisége. És itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol van némi hiányérzetem. Hiába hallgathatjuk meg Kean monológjait vagy ahogy együtt elmélkedik Charlotte-tal, hűséges súgójával (Molnár Piroska), a karakter mélységei és motivációi nem kapnak igazán mély ábrázolást. Szervét Tibor tépelődő, önreflektáló eszmefuttatásai kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy egy teljesebb kép rajzolódjon ki az angol sztárszínészről. Az események sodrásában legalábbis csak ide-oda kapkodjuk a fejünket, és elmarad a mélyebb tartalom felszínre törése. Ha pedig felületesebb szinten figyeljük a darabot, szintén találhatunk hiányosságot. Nem tűnik igazán kidolgozottnak például az a szál, hogy ha Kean eredetileg Elenával akar új életet kezdeni, miért fordul olyan könnyen Annához. Egy fiatal lány rajongása, szerelme persze nagyon imponáló lehet, de mintha nem is sajnálná, hogy Elenáról le kell mondania.


Szervét Tibor Keanje tehát nem volt minden ponton meggyőző, de akadtak szép pillanatok is. A Rómeó és Júlia előadás közben történő kiszólásai, illetve a darab megszakítása által teremtett szokatlan szituáció például ezek közé tartozik. Csányi Sándor humorral és találékonysággal töltötte meg a velszi herceg alakját, bár azt kissé nehéz elhinni, hogy egy herceg ennyire engedékeny legyen. Gubás Gabi és Szabó Erika élethűen formálták meg Elenát és Annát, de kimagasló teljesítményt nem éreztem a részükről. Hasonlóan vélekedem Pindroch Csaba és Bán Bálint alakításáról is: mindketten hoztak egy átlagos, jó színvonalat. Molnár Piroska viszont olyan játékot nyújtott mellékszereplőként, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A hetvenegy éves színésznő egy kis időre Júlia bőrébe bújt a híres erkélyjelenetben, és lenyűgöző játékának köszönhetően az ember elhitte neki, hogy ő egy tizenöt éves lány.

A Kean, a színész fordulatokban bővelkedő történetével, kiemelkedő díszletével és jelmezeivel lekötötte a néző figyelmét, és emellett a szórakoztatás terén is sikeres tudott lenni. Ugyanakkor hiányzott a címszereplő karakter személyének mélyebb feltárása, pontosabb jellemrajza. Ennek következtében pedig nem kaptunk olyan útravalót, ami a színházból kilépve továbbgondolkodásra késztetne bennünket.

Írta: Tuska Borbála
Fotók: Csatáry-Nagy Krisztina

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts