SÚGÓ+ – Olvasóvá lenni kaland!

A Pagony Kiadó kerekasztalbeszélgetése egyetlen, de annál fontosabb kérdés köré szerveződött. Hogyan születik az Olvasó? Nagy kezdőbetűvel, hiszen az Olvasó egy allegorikus alak, az eszményi gyerek, aki vad bulik helyett szombat esténként bolyhos takaró alatt Dosztojevszkijt búj. A beszélgetésen részt vett Berg Judit, a Rumini- és a Tökmagok-sorozat írónője, Gévai Csilla, az Amíg kirándulunk! szerzője, Kertész Erzsi, a Panthera-sorozat írónője, Gombos Péter, a Kaposvári Egyetem tanára, aki hazánkba is elhozta a Dobj el mindent és olvass! projektet, illetve Knézics Anikó vezető tanító, a Tanítók Egyesületének elnöke, illetve a Pagony Kiadó Most én olvasok! sorozatának ötletgazdája. 


Knézics Anikó alsó tagozatos gyerekekkel foglalkozik, így testközelből látja, miként válik egy gyermekből Olvasó. Több tényező is segíthet a cél elérésben – habár nem szabad elfelejteni, hogy az olvasás örömforrás, semmiképp nem szabad belőle munkatervet faragni. Legfontosabbnak a hallott mese tűnik, sokkal erősebben befolyásolja egy gyerek olvasás- és gondolkodásigényét, mint bármelyik rajzfilm. Habár a mindennapos felolvasási projekt fárasztó, hisz általában akkor kerül rá sor, amikor a kimerült szülő már csak arra vágyik, hogy a saját ágyában lehessen, és ne huszadszorra kelljen felolvasnia Csipkerózsika egyre hosszabbnak tetsző álmát. A befektetett energia viszont megtérül, hiszen kialakul a gyerekben a történetekre való igény, a kreatív gondolkodás, az összetett mondatalkotás képessége, az ok-okozati összefüggések megértése és használata. 


Amikor a gyerekek már viszonylag megtanultak az iskolában olvasni, könyvet kell a kezükbe adni. De egyáltalán nem mindegy, hogy milyet. Egy harmadikos gyerek koncentrációs képessége kimerül nyolc oldal körül, s ennek a nyolc oldalnak olyan izgalmas problémákkal kell foglalkoznia, amely mind a korosztályát, mind az érdeklődési körét érinti, egyúttal van benne valami igazán különleges, ami leköti a figyelmét. Knézics Anikó ebből a felismerésből indította el a Most én olvasok! tervet a Pagony Kiadónál, amely négy kötetes mesesorozatokból áll. Az első pöttytől a negyedikig más-más szintet céloznak meg, egyre nehezebb mondatokat, egyre hosszabb gondolatmeneteket építenek a szövegekbe. 

Berg Judit, Gévai Csilla és Kertész Erzsi mind egybehangzóan azt mesélték, hogy egy ilyen regény megírása egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. Lebilincselő, izgalmas történetet elmesélni egy tulajdonképpen lebutított nyelven, aminek mégis koherens és igényes szövegként kell működni, egyáltalán nem könnyű. A cél érdekében viszont mindannyian belevetették magukat a feladatba, s így sorra jelennek meg a Tökmagok-könyvek, az Amíg olvasunk! és az Amíg kirándulunk! kötetek. 


A koncepció azt az élményt szeretné megadni a potenciális Olvasóvá növő generációnak, hogy már nyolc-kilenc évesen megtapasztalhassák azt a semmivel össze nem hasonlító érzést, amit egy könyv és annak elolvasása jelent. Nagyon fontos a sikerélmény, amit ezek a rövid, tulajdonképpen cselekményből álló regények meg is tudnak adni. Hiszen mi a gyerekirodalom? Cselekmény. Nem kell feltétlenül tanulságot rágni a szájukba, gyerekekről kell mesélni, akik hősökké válnak az esetleges hátrányaik ellenére, ahogy Kertész Erzsi Kismukkja is. A történetekben benne van a varázs, hogy egy kaland részesei lehetnek akár a szüleik nélkül is, hiszen egy regényt elolvasni alapvetően magányos dolog. Fontos, hogy a gyerekek érezzék ezt a sikert, hogy egyedül jutottak el az utolsó oldalig. Az első könyv élménye után pedig már nincs megállás. Szinte végzetté válik az Olvasói lét. 

Írta: Veréb Árnika
Fotók: Vass Antónia

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts