Talán kevésbé ismert Farkas Ferenc A bűvös szekrény című vígoperája, így külön öröm, hogy az Operaház életre hívta a művet a MagyarFeszt keretében – ennek nevében négy héten keresztül magyar művek hangzanak el mind az Erkelben, mind az Operában.
A művet 1942-ben mutatták be, most pedig két alkalommal (május 9. és 11.) lehetett megtekinteni, egy kicsit sem mindennapi helyszínen: az Erkel Színház KAMRAktárjában (díszletraktár).
Aczél András, a darab rendezője kiválóan választott helyszínt. A raktár ugyan kisebb létszámú közönséget képes befogadni, ugyanakkor sajátos légkört teremt – talán pont ezért.
Minden, ami jelent volt az este során, Keletre csábította az embert. A világítás, a díszlet, a színek, a jelmezek (látványtervező: Lakatos Márk); már csak egy a vízipipa hiányzott. Ebből a hangulatból még az asztalosok által nézegetett IKEA magazinok sem szakították ki a nézőt, pedig ha valami, akkor azok biztosan nem tartoznak az Ezeregyéjszaka világába.
A Strausz Kálmán vezette zenekart azonban a közönség nem láthatta, sőt a művészek sem, hiszen paravánnal el voltak választva a zenészek; tekintve a raktár felépítését, ezt máshogyan nem tudták megoldani, mindenestre az élő zene varázsa így is megmaradt.
A történet érthető, komikusan megjelenített, habár a darab mondanivalója elüt ettől. Zulejka a férjét szeretné kiszabadítani a börtönből, akit ártatlanul ítéltek el. Segítséget kér a káditól, a vezírtől és a muftitól is – cserébe mind ugyanazt akarják: a nőt. Zulejka végül az asztalosmesterhez fordul segítségért, hogy készítsen neki egy három rekeszből álló szekrényt, amiben az ember is elfér. Nehezen, de belemegy a mester, viszont ő is Zulejkát akarja cserébe; a nő mi mást tehetne, igent mond és meginvitálja magához őt is, ám gyorsan hozzáteszi, hogy legyen inkább négy rekeszes az a szekrény.
A férfiak sorra mennek hozzá, a káditól pedig meg is kapja a papírt, amivel a férjét ki tudja szabadítani. Az összes férfit bezárja a bűvös szekrénybe, így elvileg senki nem kéri rajta számon a „tartozást”.
A produkcióban, tekintve, hogy az Énekkari Művészek Minifesztiválja keretében (is) jött lére, énekkari művészek a szólisták.
A Zulejkát alakító Töreky Katalin nem volt számomra ismeretlen, láttam már őt tavaly a Sába királynőjében mint Astaroth, valamint idén a Nabuccoban Annaként. A Sábában nyújtott alakítása magával ragadó volt, a királynő csábító dalát gyönyörűen énekelte. Azonban most megmutatta mind énekesi, mind színészi tehetségét is.
Természetesen a többi művész szereplése is említésre méltó. A Zulejkát akaró férfiak közül nem tudok egy-egy embert kiemelni. Mindegyikük más jellemű karaktert ábrázolt és nem maradtak el egymástól teljesítményben. A kádit Bakó Antal játszotta, ő volt a hivatalnok, aki egy kicsit mesterkélt figurának tűnt. A vezír, Zsigmond Géza egy körhintázó lovon vonult be (tolták be), amely már önmagában is komikusan hatott, urizáló megszólalásai pedig tovább fokozták ezt. A muftit alakító Fenyvesi Attilát egy dézsában fürdették, majd a Korán elé vonult imádkozni, rendes vallásos ember és vezető lévén; sőt, ennek nevében várta Zulejkától a hálát is, ami aztán teljesen szembe megy a hivatásával. Az asztalosmester tűnt a legesetlenebbnek számomra, azonban Csiki Gábor hangja ellensúlyozta a karaktert, így talán egy határozott, mindenesetre nagyon szerelmes, érzelmes figurát láthattunk.
Nem hagyhatom említés nélkül a történetet végig kommentáló és mesélő hölgyeket sem, a három odaliszk szerepébe bújt énekest. Kozári Andrea, Kristóf Szabina és Avedikian Viktória között tökéletes összhang volt, a sok közösen énekelt rész tisztán szólt. A zenei hangok pontosságán túl a beszédhangok érthetősége is nagy szerepet kapott ebben a darabban, ez pedig, tekintve, hogy egy operában nem feltétlenül a szöveg érthetősége kapja a fő hangsúlyt, nagy erény.
A rendkívüli helyszínen játszott darab méltán került előadásra, alkalmazkodva a már két említett programhoz, amelyek keretében megszületett. Remélem, hogy Aczél András a későbbiekben is megmutatja még rendezői tehetségét és további színvonalas produkciókat láthatunk a kezei közül kikerülni.
Írta: Kovács Alexandra.
Fotók: opera.hu, Rákossy Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése