Monte Carloban is csárdást járnak

2017-ben a Budapesti Operettszínház új játszóhelyet nyitott, melynek első előadása egy különleges darab hazai ősbemutatója volt. A Riviera girlt éppen száz éve mutatták be New Yorkban, most pedig Budapestre érkezett, hogy egészen különleges módon szólaltassa meg a Csárdáskirálynő ismert dallamait.


Noha valóban Kálmán Imre leghíresebb operettjének amerikai változatáról van szó, az alkotók már a darab kezdetén tudatosítani akarják: ennek az előadásnak nem sok köze van az eredeti műhöz. A rulett asztallá avanzsáló színpadi tér pillanatok alatt Monte Carlo játéktermeibe repít bennünket, a halk hegedűjátékból pedig egy revü képei elevenednek meg.

Ebben a forgatagban az ember szinte kapkodja a fejét, akárhová nézünk, mindenhol történik valami. A kavalkádból aztán szép lassan kiválik az ünnepelt sztár, Sylva Vareska (Lévai Enikő), aki pillanatok alatt elcsavarja az őt körülvevő férfiak fejét. Ám a nőt csak egyetlen ember érdekli a társaságból, Karl (Barkóczi Sándor), így aztán nem veszi észre az érte vágyakozó titokzatos kaszinóvendéget, Victort (György-Rózsa Sándor). Ha ez a szerelmi háromszög nem lenne elég, belép a képbe egy báró bugyuta lánya, Claire (Kardffy Aisha), hogy aztán az álházasság és szerelmi csatározások után a szálak kibogozódjanak, és ahogy egy jó operettben szokás, mindenki megtalálja a hozzá passzoló partnert.


Noha a képlet egyszerű, Kerényi Miklós Gábor KERO, a darab rendezője csavar egyet a történeten, így egyszerre két táncos-komikus páros is megelevenedik, egy fiatalabb és egy – bár nem jó szó rá – idősebb. Barkóczi Sándor és Kerényi Miklós Máté magabiztos alappillérei az általuk képviselt vonalnak, míg Kardffy Aisha és Szendi Szilvi számára Claire és Birdie karaktere jutalomjáték.

Aisha egy kedvesen bugyuta lányként igazi energiabomba, aki azon túl, hogy kedvesen elcseveg és a saját kis magának kreált világán keresztül próbálja értelmezni az egészen más irányba tartó eseményeket, megmutatja, hogy ha táncról és szórakozásról van szó, bizony nem ejtették a feje tetejére.

Szendi Szilvi is játszi könnyedséggel hozza a főként szójátékokkal operáló Birdie-t, aki nem rest saját magát is kifigurázni. Szilvi láthatóan élvezi, hogy nem kell megküzdeni egy tinilány karakterével, hanem végre testhez álló szerepet kapott. Egy érett nő szarkasztikus humorával remekül egészíti ki Kerényi Miklós Máté túlmozgásos Samjét. Olykor a nézőre is kikacsint, egy-egy kiszólásában saját korát is a humor tárgyává teszi, például amikor vállrándítva megjegyzi, hogy újra húszévesnek érzi magát.

Szintén üde színfoltja a darabnak a primadonna és a bonviván, akik ebben a felfogásban nem unalmas áriákat éneklő, a komikus vonal ellenpólusaként funkcionáló figurák. Ugyanolyan élettel teli karakterek, mint a többiek. Lévai Enikő egyszerűen, tisztán hozza Sylvát, aki a csillogás mögött érző ember, és nem lehet csak úgy ide-oda dobálni a férfiak között. Erős, akaratos, karizmatikus díva, aki megtestesíti a 21. századi nőképet.

György-Rózsa Sándor hamvából feléledt főnixként tért vissza a Budapesti Operettszínházba, és habár régóta nem lehetett hallani felőle Budapesten, hiszen vidéken vagy a főváros kisebb színházaiban játszott, ez a kis „pihenő” látszólag jó hatással volt rá. Nyugodt, finom úriembert kapunk Victor személyében, akit már nem fűt a kamaszos vágy, hanem érett férfiként indul harcba szíve választottjáért.

A színészi alakításokhoz természetesen nagyban hozzájárultak Závada Péter szövegei, amik ezúttal is bravúros nyelvi fordulatokban gazdag szövegkönyvet eredményeztek. Amiért mégis lehet bennünk hiányérzet, az a megvalósításban keresendő. KERO stílusa és gondolatvilága, valamint a közeg, amit a Teátrumba álmodott, nem simulnak hozzá eléggé a Závada-szövegekhez, ezáltal a melódiák olykor énekelhetetlenek, vagy legalábbis annak hatnak. Még a dramaturgiai próbálkozások sem tudják ezt a diszharmóniát kiküszöbölni, így hiába a szép karakterformálások, az ötletes játéktér, a jó alapanyag, nem áll össze homogén előadássá.

További képek az előadásról ITT

Írta és a fényképeket készítette: Vass Antónia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése