Székelyfonó a Bakáts Feszten

Az idei Bakáts Fesztivál augusztus 24. és 27. között került megrendezésre, a 225 éves Ferencvárosban – nem meglepő módon a Bakáts téren. Szombaton, a harmadik napon a Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola kórusa lépett fel, őket követte a Székelyfonó című Kodály Zoltán-mű különleges előadása.


Az említett általános iskolát Deák Kristóf Oscar-díjas Mindenki című rövidfilmje tette híressé, hiszen az iskola kórusa énekelt benne. A Bodzavirág eléneklése szinte kötelező volt, de ezenkívül még jó pár számot előadtak. A muzsika hangjából is hallhattunk részletet és a Macska duett is színre került, valamint a Vigyázz a madárra Révész Sándor-szám is. 

A Székelyfonó a Kodály-emlékév kapcsán került műsorra, ráadásul az előző napi pécsi premier után a Bakáts téren lehetett megtekinteni Budapesten először. Az előadás különlegessége, hogy a darab alatt kivetítőn nézhettük, ahogy Cakó Ferenc élőben készített homokanimációs filmet a daljátékhoz. Habár önmagában is lenyűgöző a Székelyfonó, mégis, ezzel az ötlettel és megvalósítással még nagyszerűbb előadássá tette. Bámulatos, ahogy Cakó Ferenc egy-egy formából létrehozott valami teljesen új figurát, helyzetet. A történettel szorosan összefüggött a homokanimáció, így még dinamikusabbá vált a megjelenítés, hiszen több síkon is láttuk az eseményeket.


Másrészt az este szólistái is kiemelkedő művészek voltak. Gál Erika, aki a Háziasszonyt énekelte, már az Operaházban is debütált ősszel ebben a szerepben és méltán lépett fel ebben a produkcióban is. Igaz, az általa énekelt szerepek mind kiemelkedőek, hiszen maximális teljesítményt nyújt egy-egy előadás során.

Kriszta Kinga és Horváth István a fiatal leányt illetve legényt alakították; nekik talán nem is jelentett nagy kihívást az érzelmeket megjeleníteni, hiszen az életben házasok, így izzott a levegő a szerelemtől. Wiedemann Bernadett is énekelte már a Szomszédasszonyt az Operában, ahogy ott, úgy itt is mindenben pontos és színvonalas volt. Cseh Antal Kérő alakítását is kiemelném; annak ellenére, hogy az ő kihangosítása kapcsán adódtak problémák, ügyet sem vetve erre, folytatta tovább az éneket minden hiba nélkül.

Sárkály Kázmér szövegét azonban, aki a Bolhát énekelte, sajnos nem mindig lehetett érteni. Persze ez benne van a pakliban, itt pedig nem volt feliratozva a darab – még szerencse, hogy ismerem a művet és tudtam mit mond.


Az itt bemutatott Székelyfonót Romvári Gergely rendezte. Bár nem komplett rendezésről van szó, de mégis érteni lehetett a koncepciót. Az operaházi rendezéstől eltérően, ahol egy múlt-jelen, földi-túlvilági történetet kaptunk, itt kicsit hagyományosabb kép tárult elénk. Az asszonyok körben ültek, és ki-ki a maga gondját, örömét mesélte el, közben pedig kötögettek.

A darabban megjelenő dalok többsége egyébként ismert, hiszen külön-külön is híressé váltak. Ilyen A csitári hegyek alatt (Kriszta Kinga, Horváth István) vagy az Én elmentem a vásárba (Gál Erika). Így ezek egy műben való megjelenése különleges hatást kelt, ráadásul elég lazán kötődnek egymáshoz, tehát az adott rendezőnek lehetősége nyílik sokfajta értelmezésre.

A zenés részeket a Misina Néptáncegyüttes táncbetétjei töltötték ki – a táncosok egyébként néma szereplők voltak. A Honvéd Férfikar és a MÁV Szimfonikus Zenekart az Operaház főzeneigazgatója, Kocsár Balázs vezényelte. A kórus- és zenekari részek hatalmas erővel szóltak, az embert a hideg rázta ki Kodály Zoltán hangszerelése és dalválasztásai miatt, amik a falusi, vidéki életbe kalauzoltak el minket.

Írta: Kovács Alexandra
Fotók: ferencvaros.hu

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts