SÚGÓ+ – Miért olvassuk A boldog herceget karácsonykor?

Néha észre sem vesszük, hogy mennyien szeretnek. Néha elfelejtjük észrevenni a körülöttünk élőkben rejtőző kincseket. Karácsonykor az a csoda is megtörténhet, hogy a boldog herceg zafírszemén keresztül észrevegyük, mennyire gazdagok vagyunk. A Libri ünnepi kiadásban, a karácsonyfa alá ajánlva jelentette meg Oscar Wilde meséit,  A boldog herceg és más mesék címmel, amely kilenc történetet tartalmaz. 

Általános tény, hogy a mesék világában a jó győz, és a rossz elnyeri méltó büntetését, de mind tudjuk, hogy a valóságban nem mindig így történik. Néha még mi magunk sem vesszük észre a körülöttünk élő jó embereket, nem vesszük észre, hogy milyen értékesek lehetnének számunkra, megfosztjuk magunkat egy csodától, pedig végig ott van a szemünk előtt, nézzük, de nem látjuk. És vannak, akik nemcsak nem veszik észre, hanem el is pusztítják akarattal vagy akaratuk ellenére. Megesik, hogy nem is látjuk, hogy mennyire szeretnek minket. Oscar Wilde meséi pontosan erről szólnak, megpróbálják átalakítani a világlátásunkat, hogy felfedezzük a körülöttünk élő emberekben az értéket. A szomorú, de szép történetek meglágyítják még a legkeményebb szíveket is, a jóra törekvő szereplők elvesztése, és az utánuk maradt hiány bevési a történeteket az olvasóba. 

A Libri tavaly Charles Dickens Karácsonyi énekét ajánlotta karácsonyra, és külön kiadványt készített az ünnepre. Idén Oscar Wilde meseválogatásából adtak ki A boldog herceg címmel egy elegáns könyvet. Ahogy a tavalyi mű is egy meseszerű, de komoly, szívet melengető történet volt, az idei kötet is ugyanezt kínálja. Wilde szecessziós díszes meséi olyanok, mintha az ünnepi kivilágításba öltöztetett utcákon sétálnánk, ugyanakkor szívig hatoló tartalmat fogalmaznak meg. Azt mondják, a karácsony a csodák ideje, de ezek a csodák nem is igazán kívül, hanem inkább bennünk történnek. Oscar Wilde meséi segítenek, hogy megtörténhessenek, de mindenkiben máshogy, mert a fantáziadús képek mögött mindenki a saját valóságát, a saját csodájának beteljesíthetőségét látja majd. 

A könyv borítóján repkedő fecskék nem repülnek el Afrikába, télen is velünk maradnak, hogy elhozzák nekünk a mesékben rejtőző kincseket. Ahogy a boldog herceg is odaajándékozta mindenét, úgy Oscar Wilde is átadja zafírszemét az olvasónak, hogy gazdagabbá tegye. 

Az önző óriás csak egyféleképpen mentheti meg a fagyba borult kertjét, segít megoldást találni, hogyan mentsük meg saját növényeinket is a jégtől, hogy újra kivirágozhassanak. A kismadár élete árán is segíteni akar egy reménytelenül szerelmes diáknak, aki nem is sejti, mit tett érte. Talán néha nem is vesszük észre mi sem, hogy mennyien szeretnek. 

A világunk nem teljesen tökéletes, de mindig lesznek előttünk értékek, amikért érdemes élnünk. Csupán észre kell vennünk. Oscar Wilde meséi által megdöbbentő felismerésélményt kapunk, amely után máshogy szemléljük majd a világot. Szomorú és egyben szép történetek ezek. Történetek arról, mennyi érték rejlik körülöttünk, mennyi értéket fedezhetünk fel magunkban, és mennyit pusztíthatunk el a vakságunkkal, az önzéssel. 

„–Beborítottak arannyal – mondta a herceg –, fejtsd le rólam levelenként, és add a szegényeimnek; az élők azt képzelik, hogy az arany boldogságot hoz rájuk. 
A fecske lecsipegette hát az aranylevélkéket, egyiket a másik után, míg a boldog herceg tetőtől talpig kopott nem lett, és szürke. És az aranylevélkéket, egyiket a másik után, mind a szegényeknek vitte, és a gyermekek arca kipirosodott tőle; nevetésük, játszadozásuk felverte az utcát. – Van már otthon kenyerünk! – kiáltották.”

Oscar Wilde: A boldog herceg
Libri, 2017, 214 oldal

Írta: Ágoston Enikő 

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts