SÚGÓ+ – „Nem lehetséges békesség igazság nélkül”

A szegedi Tiszatáj című irodalmi folyóirat főszerkesztőjének, Hász Róbertnek a hetedik regénye, a Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja egy izgalmas, az 1900-as évek elején, a vajdasági Zomborban játszódó detektívtörténet. 

A regény főhőse a csecsemőként a helyi templom küszöbén hagyott Fábián Marcell rendőrnyomozó, aki a kisvárosban történő gyilkosságok mellett a saját származása után is megszállott nyomozást folytat. Marcell az akkoriban különlegesnek számító, modern eszközökkel próbál fényt deríteni a rejtélyes ügyekre: ő alkalmazza először a térségben az ujjlenyomat-azonosítás eszközét, fotográfiákat készít a bűnügyi helyszínekről, és a kihallgatások alatt a viselkedéselemzés kezdetleges módszereit is beveti, hogy ezek alapján vonjon le következtetéseket. Nyughatatlan személyiségéből adódóan állandóan kérdéseket tesz fel, mániákusan keresi mindenben az igazságot, a logikát, az ok-okozatiságot. Amikor pedig emiatt kudarc éri, felkeresi az öreg László atyát, aki gyerekkorában befogadta. Ilyenkor az atya megpróbálja meggyőzni arról, hogy képesnek kell lennünk nyugalmat találni a tudatlanságban is, de Marcell erre képtelen, tovább gyötrődik. Gyötrődését a megoldatlan ügyek mellett az igazi szülei körüli homályos foltok, a szellemidéző szeánszon történt események, a hite megingása, a furcsa, szürreális álmai és egy cigányasszonyról szóló régi emlékei is fokozzák. 

A főszereplő lelki vívódásain felül Hász Róbert az 1900-as évekbeli vajdasági társadalom tablóját és korrajzát is felvonultatja: bemutatja a monarchia nyomása alatt élő magyar, szerb és német lakosok konfliktusait, a szegényebb és a gazdagabb rétegek közti eltéréseket és feszültségeket, az akkori nyelvhasználatot, a házasságok milyenségét, előnyeit és hátrányait, valamint a különféle szerelmi kapcsolatokat is.

A tizenhárom fejezetből álló könyv Marcell és rendőrtársai tizenhárom napját mutatja be. Legelőször egy epizódszerű történetet olvashatunk a rendőrség egyik rajtaütéséről, arról, hogy hogyan is dolgoznak úgy általában. Ezután kezdődik el a zombori gyilkosságsorozat, az az ügy, amelynek a teljes eseményeit végigkövetheti az olvasó. 

Hász a mű különös, nagyon „látványos” hangulatát főként az aprólékos környezetrajzaival, az érdekes figuráival és a meglepő bűnügyi helyszíneivel éri el: például egy szoba csicsás függönye mögött egy ágyban fekvő halott férfi rejlik egy szintén halott prostituálttal; a ködös, üres erdei bódéban egy felakasztott férfi himbálózó teste bukkan fel; vagy egy kis szobában, rengeteg könyv társaságában egy elvágott torkú, nőnek öltözött férfi hever. 

Nagyon szerettem volna rájönni olvasás közben a bűnügy megoldására, de Hász végig annyi tudást „enged csak meg” az olvasóinak, amennyit pandúrdetektívének is. Tulajdonképpen Marcellel együtt, egy időben tudjuk meg az utolsó harminc oldalon, hogy hogy is van rendszer az addigi káoszban. 

A Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja pontosan olyan, mint egy tizenhárom részből álló minőségi krimisorozat, amihez a könyv vörös-fekete, minimalista borítója alapján még a tökéletes intrót is el lehetne készíteni. Sok benne az izgalmas párbeszéd, az érdekes, figyelmet lekötő epizodikus leírás, nagyon szórakoztató és helyenként humoros is. A regény furcsa hangulata pedig Móricz Barbárok című novellájára emlékeztet. 

Hász János: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja
Kortárs Könyvkiadó, 2017, 360 oldal

Írta: Rigó Loretta

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts