SÚGÓ+ – Családi hajtóvadászat

Karen Dionne A lápkirály lánya című regénye a megszokottól eltérő nézőpontból ismerteti az emberrabló és az elrablott személy kálváriáját, miként a bűntettből fogant gyermeket, Helenát teszi meg narrátornak. Helena szemén keresztül a valóságtól eltérő, torz szerepben tetszve jelennek meg a szereplők, és más értelmet nyer maga az emberrablás is, ami fokozatos feszültséget teremt a regényben. A kötet 2017-ben jelent meg hazánkban Ballai Mária fordításában és az Agave Kiadó gondozásában.

„-Mit szólnál ahhoz, ha valaki idejönne a kunyhónkba, majd szó nélkül magával vinne, és meg sem kérdezné, vele akarsz-e menni? Mi lenne, ha ez azt jelentené, hogy soha többé nem vadászhatsz, horgászhatsz vagy kóborolhatsz a lápon? Mit tennél, ha valaki ezt tenné veled?
- Megölném – feleltem habozás nélkül. És ekkor értettem meg.” (231.)

Helena, az emberrabló és a leányanya gyermeke, maga mögött hagyta múltját, és sajátságos tanúvédelmi programjában éli nyugalmas életét férjével és két kislányával. Az apjától, a lápkirálynak elkeresztelt bűnözőtől való öröksége azonban nem merül feledésbe, és Helena nem is próbálja elfeledni mindazokat az ismereteket, amiket gyerekkorában elsajátított. Különleges növényekből főzött lekvárok eladásával keresi kenyerét, melyeket az otthonához közeli erdőből, növényismereti tudásának felhasználásával gyűjt be. Emellett gyakran jár el vadászni Rambó névre hallgató kopójával, és az évek elteltével is a természetet tekinti valódi otthonának. Boldog hétköznapjait fenekestül felforgatja az a rádióbejelentés, mely apja szökéséről tájékoztatja a lakosságot. A felfegyverzett férfi egy nemzeti vadvédelmi terület felé vezeti hamis nyomokkal az üldözőit, ám a hatóságokkal ellentétben Helena tudja, hogy pontosan merre tart a lápkirály, és kénytelen szembesülni azzal, hogy ő az egyetlen, aki megtalálhatja és megállíthatja. Így veszi kezdetét a legfélelmetesebb játszma, az embervadászat apa és lánya között.  

Miközben Helena apja nyomait követve elindul a hajtóvadászatra, abban reménykedik, hogy helyes döntést hozott, és az apja szökésének híre által elinduló hazugságlavina nem temeti teljesen maga alá az új életet, aminek felépítésén annyit fáradozott. A nyomkövetés közben epizódszerűen meséli el gyerekorrának fontosabb pillanatait, az idillinek tűnő családi estéktől elkezdve a kegyetlen és embertelen büntetések keserű emlékéig, melyekkel apja a kellő irányba igyekezett formálni a lány személyiségét. Az emlékek által keltett dualitás, valamint a felnőtt és a gyermek Helena közötti eltérés nem engedi a történet szereplőinek egyértelmű és világos beskatulyázását. Az anyja egyszerre sajnálnivaló és esetlen fogvatartott és sorsának keserűsége miatti depressziójától rideg, egészséges szülő-gyerek kapcsolat kialakítására szinte képtelen édesanya. Az apja az emberrabló és a következetesen szigorú, mégis szerető apafigura, a nagybetűs férfi, aki példaképként él a lánya szemében, egészen addig, amíg kegyetlensége és narcisztikus irányításmániája össze nem töri a rózsaszín álomfelhőt.

Az emberrabló és az elrablott forgatókönyvszerű története a narrátor különleges helyzete miatt háttérbe szorul, hogy helyet engedjen más problémáknak, melyek közül az egyik leglényegesebb az a változás, amin Helenának át kellett esnie. Mindez a személyiségének fejlődését és az értékrendjének teljes átalakulását jelenti, megpróbáltatásait egy teljesen máshogyan szocializálódott közegben, ahol a lápkirály lányából, a természet hercegnőjéből tudatlan vademberré degradálódik. A lápkirály és Helena édesanyjának esete így valójában csak a lány fejlődéstörténetének fehér vászon háttere. 

A regény így valójában nem egy emberrablási történetet és az elrablott keserű sorsát mutatja be, hanem a bizarr körülmények között született Helena fejlődését, kegyetlen őszinteséggel bemutatva a nem mindennapi szülő-gyerek kapcsolatot, valamint a lápkirály által elkövetett bűncselekményből következő személyiségtorzulásokat. Mindezek kegyetlen őszinteséggel megírt díszítőelemek csupán, melyek mögött megbújik a regény valódi története, pontosabban az, hogy hogyan fejlődik és válik egyenrangúvá a szülővel a gyermek, és végérvényesen hogyan győzi le az ősét. Karen Dionne ezt a folyamatot a krimi elemeit felhasználva, a regény végégig fenntartott váratlan csavarokkal és a sorokban lüktető feszültséggel operálva tárja elénk.

Karen Dionne: A lápkirály lánya
Agave Könyvek, 2017, 272 oldal

Írta: Kurta Szabina

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts