Sokszereplős monodráma

Februártól látható a Katona József Színház színpadán Dosztojevszkij A félkegyelmű című művének feldolgozása. Az előadás egy színész kibontakozásának lehetősége Miskin herceg szerepében. Egy elmegyógyintézetben kezelt férfi visszaemlékszik élete pillanataira, figurákra, akik ki- és besétáltak életébe.


Schneider doktor svájci gyógyintézete és Oroszország között utazunk Miskin herceggel (Takátsy Péter). Emlékei között válogatva kalauzol minket életének meghatározó, megrázó eseményei között. A valóság az, hogy egy megromlott világba érkezünk, ahol a naivitás könnyen veszélybe sodorja az embert. Egy érdekekkel és ármánnyal teli világba, ahol nincsenek tiszta érzések, csak a kétkedés és az ámítás. Schneider doktor azon dolgozik páciensével, hogy Miskin képes legyen életben maradni ebben a veszélyes világban, hogy emberek közé mehessen anélkül, hogy csalódnia kelljen. Kezelnie kell naivitását, feltétlen bizalmát az emberek iránt, állandó kétkedéssel kell viszonyulnia embertársai felé, hogy kisebb legyen a sérelem, ha a dolgok nem megfelelő irányt vesznek. Ő a „jó ember” idealizált típusa, aki képtelen beilleszkedni az ideáktól mentes világba. Az előadás egy szereplő szemszögéből igyekszik a Dosztojevszkij-regény hangulatát visszaadni. Elindulunk a gyógyintézetből, végigjárunk néhány eseményt Miskin herceg életéből, látunk kapcsolatokat szövődni és felbomlani, szerelmet és tragédiát, ami értelmet ad a kiindulópontnak, ami a végpont is egyben. Visszaérkezünk a szanatóriumba, ahol a herceg tovább dolgozik azon, hogy emberek közé mehessen. 

A regényt Takátsy Péter alkalmazta színpadra, az elkészült monodráma is igazából az ő lehetősége. Egy teljesen üres, fekete tér közepén egy szék, körülötte papírra nyomtatott szövegek hevernek, gondosan elrendezve a földön. Ezek a papírlapok szimbolizálják az emlékképeket, amik között válogat a herceg, hogy mit tárjon fel hallgatóságának. Keretes szerkezetbe ágyazott a sok történet, Miskin Oroszországba utazik vonattal, ahol beszédbe elegyedik egy férfival. Ebben a jelentben hosszú szünetekkel dolgozik Takátsy, itt körvonalazódik az is, hogy nemcsak egy karakter bőrébe bújik, hanem éles váltásokkal eljátssza a történetben megjelenő többi figurát is. Ez a jelenet lejátszódik az előadás végén is, akkor már kevésbé elnyújtva. Az egyes történetek közti váltás is egyértelmű jelzést kapott, minden rész között dudorászva válogat a papírlapok között, ezt követően indul a következő jelenet. Ez az ötlet nem lett kiaknázva, sokkal több lehetőséget adott volna a játékra, mint amennyit kaptunk belőle. Inkább csak jelzésértékű volt, pedig ezek a néma jelenetek is funkcionálhattak volna a karakter további árnyalásának lehetőségeként, némajelenetek vissza-visszatérő soraként. 


Az előadás alatt Takátsy szinte végig a színpad közepén lévő székben ül, így jeleníti meg a Miskin herceg életébe belépő szereplőket. Hetven perc alatt 8-10 szereplő bőrébe bújik bele, nőket és férfiakat egyaránt megtestesítve. Minden szereplő vagy jellegzetes hangot, vagy jellegzetes testtartást, gesztusrendszert kap, amivel jól elkülöníthetővé válik a karakterek közti átjárás. Ennél árnyaltabb figurákat azonban nem kapunk, még Miskin herceg sem sokkal több egy naiv mosolynál és zárkózott testtartásnál. A karakterek sajátosságain túl Takátsy kisebb pozícióváltással, jobbra-balra dőléssel is jelzi a szerepek váltakozását. Az ülő helyzetét az előadás során kétszer töri meg, ezek a részek egy kicsit felrázzák a közönséget, hiszen a kizökken az addigi fix pozícióból. Olyan, mintha egy mesemondó leült volna velünk szembe, és mesélné a történeteit.

Takátsy részéről biztonsági játéknak tűnik az előadás, nem nagyon mer elrugaszkodni sem színészileg, de mint a darab egy-személybeli alkotójaként rendezőileg sem. Ha nem is áll más rendelkezésre, mint a Katona Sufnijának üres black boxja, a számtalan szereplehetőség és a központi figura elmeállapotának változatai jó lehetőséget kínálnának a színésznek, hogy számos oldalát és tehetségét megmutathassa. 

A fekete színpadon talpig feketébe öltözve ül egy színész, megvilágítva egy reflektorral, minden szem rá szegeződik. Elindulunk egy utazásra Miskin herceg vezetésével, de a homályos képben nekünk kell kipótolni a hiányzó kockákat.

Írta: Mátyás Viktória
Fotók: Dömölky Dániel

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts