A FEZEN Fesztivál 3. napján sokunkon eluralkodott a fesztiválfáradtság, bár az ide-oda tévelygés betudható volt a hűvösebbre forduló időjárásnak is. Ugyan kora délután még semmi nem utalt az esti viharra, sok ember derekán lógott plusz egy pulcsi.
Ekkor még nem tudtuk, hogy a hőségben kicsit zavaró ruhadarab később is haszontalan lesz, mindenesetre az én karomon is ott fityegett egy kardigán. Csakúgy, mint az előző két napon, ezúttal is megoszlott a közönség a két nagyszínpad között. Míg az egyik színpad – ezen a napon a Fehérvár – a klasszikus rock és metál előtt adózott, a Kalapács, a Lord , a Road, majd este a Ministry csapott a húrok közé, addig a másik a populárisabb előadókat részesítette előnyben. A Honeybeast szintén a sátorból került a nagyszínpadra, és bár Tarján Zsófiék is hasonló cipőben jártak, mint Péterfy Bori előző nap, láthatóan több embert csábítottak a színpad elé és a fesztiválhangulatba kerülő nézőkkel hatalmas bulit csaptak.
A Fehérvár Színpadon nem volt energiából hiány, a közönség hálásan tombolt az ismerős dallamokra, a Ministry fellépése pedig a metálrajongók főnapjává tette a pénteket. A 27-e a Harmanon is főnap volt, Rúzsa Magdi után nagy visszatérőként a Quimby zenélt, majd Ákos érkezett legújabb show-jával az Ákos50-nel. Én végül ennél a koncertnél kötöttem ki, innen vert ki a vihar.
Merthogy a viharjelzés ezúttal nem puszta riogatás volt, a koncert utolsó fél órájában a semmiből szél és hideg zivatar támadt, percek alatt kellett menteni, ami menthető és menedéket találni. A vészkijáratok jól vizsgáztak, a viharban szó szerint menekülő emberek biztonságosan el tudták hagyni a környéket. Én a csocsóasztaloknál húztam meg magam, oda kevésbé vert be a víz. Azonban mivel az idő is nagyon lehűlt, félő volt, hogy a vizes ruha és a szél kombinációja nem tesz majd jót, ezért úgy döntöttem, hogy vizesebb már nem lehetek, így elindultam. A Hydro-Pierre Mouton sátorban és a Hammerworld csarnokban ez idő alatt egyébként zavartalanul folytak a koncertek, ott nem kellett félni attól, hogy veszélyessé válik a helyzet. A bejáratnál egy nagyobb csoport kuporgott az átvizsgáló sátrak alatt az eső elállására várva, én itt sem maradtam sokáig, látva, hogy a szokásosnál is kevesebb taxi van a közelben, gyalog indultam el. Utólag látom, hogy jól döntöttem, hiszen hamarosan a bejárat előtti csatorna megtelt és nem lehetett túl jó érzés a szennyvízben gázolni.
Az egészben csak a félbemaradt koncertet sajnálom, ugyanakkor maximális elismerés a szervezőknek a zökkenőmentes menekülőutak kialakításáért.
Írta és fotózta: Vass Antónia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése