Néhány hónapja az egyik kilences buszon utazva a Margit híd felé láttam meg egy lányt, ahogy a rengeteg még félálomban lévő, zsörtölődő arc között belefeledkezve olvasta az Életre kelnit. Nem dönthető el egyértelműen, hogy mi is hívta fel inkább a figyelmem, maga a tény, hogy a tömött buszon, eléggé korán van, aki olvas, vagy esetleg a könyv címének, illetve borítójának tudható ez be. A lényeg mindkét esetben ugyanaz: egy teljesen átlagos hétköznapon, élethelyzetben, napszakban is szembejön az emberrel az irodalom legújabb termése és kizökkent a monoton semmittevésből.
Gavalda Franciaországban született 1970-ben, 1999-ben jelent meg az első kötete Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol címmel, a sikernek köszönhetően 2002-ben hagyott fel a tanári pályával, ami után már csak az írással foglalkozik. A Magvető Kiadó gondozásában 2005 óta jelennek meg írásai.
Anna Gavalda egy interjúban beszélt arról, hogy a kudarcot vallott karakterek foglalkoztatják, az Életre kelni éppen az ilyen karakterek gyülekezőhelye. Hét narrátor, hét kudarcot vallott karakter és a változás, amin ennek folytán keresztülmennek, és amit a szerző nagyítóval követ végig. A novellák felépítésükben azonos sémát követnek, van minimum egy karakter, minimum egy tragédia, az általa okozott letargia, majd az ebből való életre kelés. Ez alól képez kivételt Az életpontjaim című novella, bár első ránézésre ez is hasonlóan épül fel, viszont itt a beékelt történetben nem az elbeszélő, illetve a főszereplő lesz az, aki kudarcot vall, hanem éppen az a karakter kerül ebbe a helyzetbe, akinek kiváltania kellene ezt. Nevezetesen az igazgatónő, aki hiába próbálja megszégyeníteni a hat éves Valtentint, aki körzővel kiszúrta osztálytársa kerekesszékének a gumiját, mégis Valtentin lesz az erkölcsi győztes.
A hét novellában megteremtett világ komor hangulatú, az elbeszélők pedig önzőek. Mindent és mindenkit a saját történetüknek rendelnek alá. Például szinte az összes novellában központi szerepe van a nőnek a kudarcon való túllendülésben, mégsem kapunk egyetlen egész női karakterábrázolást sem, csupán egy-egy skiccet, melyben feltűnnek és létük egyetlen cselekedetével megoldják az adott problémát, majd el is tűnnek, mert szerepük ennyiből áll. Ami nem csupán önmagában zavaró, hiszen szükség van az ilyen szereplőkre is, inkább zavaró a sémaszerűsége, valamint a borítóra kiemelt idézet félrevezetővé válik és olyat mond a könyvről, amit ő maga nem tud és nem is akar megadni: „Az az érzésem, hogy a nők csináljanak bármit, döntsenek bárhogy, romboljanak le bármit, borítsanak bármit, az élet akkor is az ő oldalukon áll.”
A történetek mindemellett olvashatóak egyfajta kísérletként is, ahogy az elbeszélő a saját íráshoz való viszonyát elemzi, próbál rájönni a mikéntjére. Olyan narrátorokat választ, akiknek az irodalmi íráshoz nincs sok közük és ráveszi őket az írásra. Az elemző úgy dönt, megírja egy napját, belefoglalva saját munkabeli kétségeit, családját, gyerekeit, a családi vacsorát. Saját maga számára világítva rá arra, hogy mindezt ugyanúgy elemzi, mint munka közben mások munkáját. A francia ipar ékessége terápiás célból levelet ír a halott szomszédjának, amiben teret és időt összekeverve meséli el válásának és a szomszéddal való megismerkedésének történetét. A közös filmnézés terápiás művelet, ami a szomszéd halálával megszakad, és ezt helyettesíti a levél, ami egyszerre lép elő válás- és gyászfeldolgozó eszközzé.
A könyv oly erősen ragadja meg és vizsgálja a tragédiákat és azok lefolyását, hogy nem csupán az ebből kimozdító karakterek nem kerülnek megrajzolásra, de maguk a terek sem. Csupán egy-egy tőmondatban tudjuk meg, hogy éppen egy családi asztalnál vagyunk, vagy egy kamionban az úton, esetleg egy félhomályos szobában.
Sem Gavalda sem a narrátorai nem fogalmaznak meg szentenciákat, még azt sem mondják ki, hogy a karakterek élete megváltozna, de az olvasó ezt mégis tudja. Érzi az elbeszélők novellazáró soraiból, hogy azért kell ott véget érnie, mivel utána már egy teljesen másik történet kezdődik a karakterek életében.
Anna Gavalda: Életre kelni
Magvető Kiadó, 2018, 250 oldal
Írta: Brok Bernadett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése