Hajnalban egy család ajtaján kopogtatnak az ÁVO-sok. Az ismert eljárással szemben nem visznek be senkit, ehelyett Gaálék lakása kisgömböcszerűen nyeli el látogatóikat, hosszú napokra.
Budapesten járunk, 1951 júniusában, a Rákosi-diktatúra kellős közepén. A háború után felvirágozni látszik a város, a lebombázott hidakat lassan újjáépítik. Egy kellemes nyári napon Ilona (Szamosi Zsófia) nem megy be dolgozni, ezért féltestvére, Sára (Sodró Eliza) felkeresi otthonában.
Aki azonban belép Gaálék lakásába, nem is hagyhatja el azt, legyen szomszéd, rokon, a párthű János (Kardos Róbert) vagy a bizalmaskodó volt nyilas házmester, Rezső (Molnár Levente). Az ÁVO-sok (Lengyel Ferenc és Jászberényi Gábor) egy férfit keresnek, és bár mindenki tagadja, hogy ismerné őt, letelepednek a lakásban és napokon át figyelik a bent tartózkodókat.
Egyre szűkösebb a hely, fogy az étel, nő a feszültség, Ilona és férje, Ernő (Fekete Ernő) kisebb családi titkok miatt is aggódni kezd. A rendszerben bízó, párttag Sára is mind frusztráltabban találgatja az okokat, még udvarlója, Guszti (Porogi Ádám) jelenléte sem nyugtatja meg.
A Foglyok alaphangulata nyomasztó, kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni. Az egyik percben borzongunk az ötvenes évek valóságától, majd helyzetkomikum oldja a feszültséget. A humor és a groteszk egyszerre van jelen a filmben. A családfő, Ernő például elbagatellizálja a helyzetet, viccelődik, nem mutat félelmet. A humor számára egy eszköz a korszak mindennapjainak, a folyamatos aggódásnak elviselésére. Ilona vele ellentétben komoly és higgadt, szótlan dühe szinte szétfeszíti a hagymadaraboló-jelenetet.
Szamosi Zsófia és Fekete Ernő mellett Sodró Eliza is nagyszerűen játszott. Őt legtöbben a Tóth János című sorozatból ismerhetik, a Foglyok volt az első filmfőszerepe, amihez már a forgatást megelőzően próbálta magát beleásni az 50-es évek világába.
Az Oscar- és Balázs Béla-díjas rendező, Deák Kristóf első nagyjátékfilmjének alapja megtörtént eset, amelyre a forgatókönyvíró, Vörös András talált rá. Szüts Miklós festőművész – a filmbeli Gaál Peti (Sáfrány Ágoston) – gyermekkori emlékei mellett Michnay Gyula története adta az ötletet. (Michnay 1951-ben megszökött a magyarok elől is titkolt recski kényszermunkatáborból, amelynek hírét Ausztriába is elvitte. Ott is alig akarták elhinni.)
A gyönyörű korhű berendezés, járművek, ruhák és frizurák megteremtik az ötvenes évek Budapestjét. Az atmoszférát Balázs Ádám filmzenéje mellett dalok is erősítik: Gaál Ernő a második világháború „aláfestő zenéjét”, a Hiába menekülsz című Karády-slágert dúdolja az ÁVO-sok felé tartva, és többször felcsendül a Lila orgonák című orosz táncdal.
Írta: Daám Sára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése