Carmen – avagy a végzet (egyik) asszonya

A koronavírus miatt a színházak zárva vannak, köztük az Erkel Színház is. Így az erre az időszakra kiírt előadások nem kerülnek színre. Jelen cikkben, valamint majd a későbbiekben egy-egy, az Erkel Színházban most nem látható operát tárgyalunk, operánként eltérően másra helyezve a hangsúlyt.


A második tárgyalt darab a Carmen, melynek idei első előadása március 25-én lett volna – a darabbal kapcsolatban a kezdeti sikertelenségről lesz szó, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó Carmen-jellemmel.

Georges Bizet Carmen című operája a világ legismertebb operái közé tartozik, számos „slágert” ismerhet belőle az is, aki az egész darabot nem is hallotta. De nem mindig szerette ennyire a közönség.

A Carmen bemutatója 1875. március 3-án volt az Opéra Comique-ban, azonban a mű megbukott. Bizet sógora, Ludovic Halévy (aki Henri Meilhakallal készítette a librettót) így írt a premier után: „A negyedik felvonás után, amelyet az első jelenettől az utolsóig fagyos közöny fogad, már üres a színpad… Csak három-négy igaz barát marad Bizet mellett. Mindnyájan megkísérlik, hogy nyugtassák és vigasztalják, de tekintetük szomorú. A Carmen – fiaskóval végződött.”

Az igazi áttörésre még várnia kellett a műnek, azonban a zeneszerző már nem élhette meg, ugyanis 1875. június 3-án Bizet meghalt – három hónappal a Carmen bemutatója után!

Budapesten 1876. október 28-án a Nemzeti Színházban mutatták be a Carment. A címszerepet Nádayné Widmár Katalin, Don Josét Pauly Richárd, Escamillót pedig Láng Fülöp énekelte. A budapesti közönség a franciánál lelkesebben fogadta és azóta is töretlen sikernek örvend – immáron az egész világon.

A Carmen című opera Prosper Mérimée azonos című elbeszélésére épül. Azonban rögtön szembeötlő különbség, hogy míg az irodalmi mű egy idegen elbeszélésével kezdődik és az egész történetet Don José szemszögéből látjuk, addig a zenei műben kizárólag Carmen kerül a középpontba és rajta keresztül, az ő perspektívájából mutatja be az eseményeket.

Az operában tehát Carment első ízből ismerjük meg, saját magát mutatja be, rögtön a belépő áriájával, a Habanerával kezdődően. Mindenkivel kacérkodik, mindenki odavan érte.

Don José pedig egy kissé szerencsétlen, dróton rángatott férfi szerepét tölti be, aki aztán végső elkeseredésében, csalódottságában megöli a szeretett nőt, Carment.

Carmen karakterét, mint a végzet asszonyát (Femme Fatale) is említik, hiszen, ahogy írtam, az ujja köré csavar mindenkit – ez lesz a végzete. Szinte megbabonázza a férfiakat, köztük a gyenge idegrendszerrel bíró Don Josét is, aki ölni fog emiatt. Önálló, független nő, akit a vére hajt – itt a vándor életmódú cigánylét is közrejátszik ebben. Kegyetlensége nem ismer határokat: egészen addig bájos és kedves, amíg kell neki a férfi, azonban, amint beleszeret egy másikba, szó szerint dobja az előzőt. Uralkodik a férfiak felett, nő létére ő az, aki irányítja őket. Ezekre példával szolgál a Habanera néhány sora is:

„Kérlelsz, fenyegetsz, mondhatsz bármit,
se csönd, se szó itt nem használ,
szívem ha kihűl, jő egy másik,
s szerelmem érted lángol már.

Cigány a vér, cigány a szív,
nem ismer szabályokat, illemet,
ha nem szeretsz, az felhevít – 
s ha megszeretlek, jaj neked!” 

(Baranyi Ferenc fordítása)

Tulajdonképpen ezzel magyarázható a Carmen kezdeti bukása: a realista módon ábrázolt vándor cigányélet, a katonából lett szerelmes, majd gyilkos férfi mind olyan jellemek voltak, amelyek operaszínpadon addig nem jelentek meg. A közönség magasabb társadalmi rangjától pedig messze esett ez az egyszerű, nyers élet, amelyet a Carmen, Mérimée elbeszélésen alapulva az operaközönség elé tárt.

Azóta szerencsére megváltozott a művekhez való hozzáállás, a Carmen pedig örökre bevonult ezzel a zenetörténetbe.

Az elmaradt előadásokban Carment Gál Erika, Don Josét Brickner Szabolcs, Escamillót pedig Haja Zsolt énekelte volna.

Ez a rendezés 2014 óta szerepel az Operaház műsorán, Oberfrank Pál rendezésében, trailere pedig itt látható:



Írta: Kovács Alexandra
Fotók: Nagy Attila, Pályi Zsófia

Felhasznált irodalom:
Baranyi Ferenc: Az opera négy évszázada, Budapest, Kossuth Kiadó, 2016.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése