A koronavírus miatt a színházak zárva vannak, köztük az Erkel Színház is. Így az erre az időszakra kiírt előadások nem kerülnek színre. Jelen cikkben, valamint majd a későbbiekben egy-egy, az Erkel Színházban most nem látható operát tárgyalunk, operánként eltérően másra helyezve a hangsúlyt.
Verdi Az álarcosbál című művének premierje 2018. április 21-én volt az Erkel Színházban, idén pedig április 18-án, pár nap híján két évvel később lett volna az első előadása. Az új köntösbe öltöztetett előadás rendezője Fabrio Ceresa, sőt a többi alkotó többsége is olasz, így Verdi műve egy hazájabeli fiatalokból álló csapat elképzelései szerint került színpadra. Nem volt ilyen egyszerű azonban a zeneszerző idejében, a premierig számtalan akadályba ütközött Az álarcosbál, ezeket tekintjük át most.
Eugéne Scribe III. Gusztáv vagy az álarcosbál című színművét a szerző maga dolgozta át operalibrettónak, mégpedig Rossini számára. Azonban nem az olasz mester zenésítette meg végül a művet, hanem Auber 1833-ben. A történet tárgya az 1792-ben, Stockholmban elkövetett királygyilkosság: a Királyi Operában tartott álarcosbálon egy arisztokrata származású katonatiszt merényletet követett el III. Gusztáv uralkodó ellen, aki nem sokkal később belehalt sérüléseibe.
Verdi számára Antonio Somma, római ügyvéd dolgozta át a francia nyelvű szöveget. Azonban, hasonlóan a Rigolettóhoz, (melynek alapja Victor Hugo A király mulat című drámája) szóba sem jöhetett, hogy egy uralkodót, egy királyt öljenek meg a színpadon. Tehát a III. Gusztáv ellen elkövetett merénylet, habár nem olasz földön játszódott, mégsem volt alkalmas a cenzúra szerint a színpadra.
Először a helyszínt és a neveket akarták megváltoztatni, így Verdiék azon gondolkodtak, hogy egy III. Gusztáv királyhoz hasonló herceget kreáljanak – mint a Rigoletto esetében – eközben pedig már készült a librettó.
Azonban közbejött még valami a mű készítése közben: III. Napóleon ellen merényletet követtek el, amely nem segítette a királygyilkosságot bemutató mű elfogadását a cenzúra szemében.
Verdi így írt erről az időszakról „Újabb változtatásokat javasolnak a librettón, melyek nem vezethetnek másra, minthogy megfosszák minden sajátosságától és minden hatásától.”
Számos ötletet számba vettek, de azt, hogy a cselekményt évszázadokkal korábbra helyezzék, Verdi kifejezetten rossz ötletnek tartotta.
A zeneszerző levelének egy részlete, melyet Sommának, a librettistának írt 1858 nyarán: „A cenzúra engedélyezné a témát, a helyzeteket stb., stb. de színhelyet át akarja tenni Európán kívülre. Mit szólnak Észak-Amerikához, az angol gyarmati uralom idején? Ha nem Amerika, akkor valami más. Talán a Kaukázus?”
Végül Boston lett a helyszín, amely akkor még angol gyarmat volt, és az akkori olaszok számára pedig egy ismeretlen, egzotikus helyszínnek számított. III. Gusztáv szerepét Warwick grófja, a város brit kormányzója vette át. Verdi ezekkel a változtatásokkal már elégedett volt, mert úgy gondolta, hogy a dráma számára fontos elemeit nem érintette a változtatás. Sőt, amikor már politikailag nem okozott volna gondot az eredeti történet, még akkor is támogatta ezt a második változatot; azonban az operatársulatok többsége a huszadik században visszaállította a cselekményt Svédországba, III. Gusztáv udvarába.
1859. február 17-én bemutatták a művet Rómában, az Apollo Színházban – habár eredetileg Nápolyban kellett volna először színre kerülnie Az álarcosbálnak, azonban a nápolyi cenzúra sokkal jobban bele akart nyúlni a cselekménybe, mint a római, így Verdi a másik város mellett döntött.
Az álarcosbálnak hatalmas sikere volt, a közönség mindenhonnan azt kiabálta, hogy: Éljen Verdi! A rómaiak lelkesedése az évek folyamán sem csökkent, eközben pedig Itália többi színháza is azon versengett, hogy megkaphassa és bemutathassa az operát.
Idén Gustavo svéd királyt László Boldizsár, Ameliát Sümegi Eszter, Renatót Anckarström Alberto Gazale illetve Fokanov Anatolij, Ulricát Fodor Bernadett, míg Oscart Szemere Zita énekelte volna.
A premier évében, Fekete Attilával (aki Gustavót énekelte) készített interjú megtekinthető: http://www.sugopeldany.hu/2018/06/lelekemelobb-benne-lenni-egy-ilyen.html
Az előadás trailere pedig megtekinthető itt:
Írta: Kovács Alexandra
Fotók: Csibi Szilvia, Nagy Attila, Rákossy Péter
Felhasznált irodalom:
Az álarcosbál műsorfüzet, írta és szerkesztette: Orbán Eszter, Magyar Állami Operaház, Mátai és Végh Kreatív Műhely, 2018.
Gatti, Carlo: Verdi, Budapest, Gondolat, 1967.
Till Géza: Opera, Budapest, Zeneműkiadó, 1985.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése