Súgópéldány

A koronavírus miatt a színházak zárva vannak, köztük az Erkel Színház is. Így az erre az időszakra kiírt előadások nem kerülnek színre. Jelen cikkben, valamint majd a későbbiekben egy-egy, az Erkel Színházban most nem látható operát tárgyalunk, operánként eltérően másra helyezve a hangsúlyt.

Puccini Manon Lescaut című operáját Szabó Máté 2019-es rendezésében tekinthette volna meg a közönség április 25-től az Erkel Színházban. A mű irodalmi alapjául Antoine-François Prévost abbé francia író Des Grieux lovag és Manon Lescaut története című regénye szolgált. Ez eredetileg az Egy nemes emlékiratai című regény részeként jelent meg, amelyet Jules Massenet már korábban felhasznált operájához. 

Bár Massenet zeneművét már bemutatták 1884-ben, később Puccini, amikor témát keresett új operájához, ugyanehhez a történethez nyúlt hozzá. Ahhoz, hogy ne „lemásolja” Massenet operáját és sajátja minél kevésbé hasonlítson rá – bár a történet ugyanaz – fontos részekről kellett lemondani a darab alkotásánál, sőt karaktereit bizonyos tekintetben meg is változtatta.

Egyik leglényegesebb módosítása az volt, hogy kihagyta azt a jelenetet, ahol Manon és des Grieux együtt élnek Párizsban. Így az első felvonás végén megszöknek, míg a második felvonásban Manont már Géronttal láthatjuk, a des Grieux-vel töltött idő pedig csak a dialógusokból derül ki, de vizuálisan nem lehettünk ennek tanúi.

Érdemes megemlíteni, hogy az irodalmi mű Franciaország társadalmi viszonyait bírálja, felhívja a figyelmet a különböző osztályok közötti kapcsolatra, illetve azok különbségeire. Manon, bár szereti des Grieux-t, mégsem marad vele, hiszen ez a szerelem, úgy tűnik, nem pótolja számára a luxust, a kényelmes és gondtalan megélhetést. De amikor ismét találkoznak, már szembemegy saját (korábbi) elvárásaival, szembeszegül Géronte-tal. Mindez azonban késő, hiszen büntetés vár rá, száműzetés, végül pedig a halál – pont, amikor des Grieux-vel beteljesülhetne szerelme.

Ebben párhuzamot fedezek fel Verdi Traviata című operájával (melynek irodalmi alapja Ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című regénye). A Traviatában Violetta ugyan nem önszántából hagyja el Alfredót, hanem a fiú apjának kérésére, azonban a halála előtt nem sokkal vallja csak be a szeretett férfinek az igazat – későn, hiszen már nem lehetnek együtt.

Mindkét operában a társadalmi elvárások, a különböző társadalmi rétegek ellentéte jelenik meg, többek között a kitartott lány, a fiatal szerelme és az idősebb, pénzes férfi személyében. Valamint mindkettőben ott van egy negyedik személy, aki befolyásolja a lányokat: a Manonban a lány bátyja, míg a Traviata esetében Alfredo apja. Bár a fiatalok szerelme beteljesül már a darab során is: a Manonnál Puccini esetében ez az idilli jelenet marad ki, de tudunk róla; a Traviatánál pedig együtt él Violetta és Alfredo egészen addig, amíg a fiú apja meg nem jelenik, hogy arra kérje a lányt, hagyja el Alfredót, a család hírnevét ezzel megmentve, hogy lányát tisztességesen férjhez tudja adni. Ezután következik a fényűző élet, majd mielőtt ismét, végérvényesen szerelemben élhetnének a fiatalok, mindkét operában meghal a nő: Manon, illetve Violetta.

Puccini a Manon Lescaut-val vált elismert operaszerzővé, ez a darab indította el a későbbi hősnőket középpontba helyező operáit, például a Bohéméletben Mimit, a Toscában a címszereplőt, a Pillangókisasszonyban Cso-cso-szánt, és A Nyugat lányában Minnie-t (a felsorolást még lehetne folytatni).

A Manon Lescaut ősbemutatója 1893. február 1-jén volt a Torinói Teatro Regióban, Arturo Toscanini vezényletével, Budapesten pedig 1894-ben mutatták be az Operaházban

Az idei évad szereposztása: Manon Lescaut szerepét Létay Kiss Gabriella, des Grieux-t Boncsér Gergely, Lescaut-t Szegedi Csaba, míg Géronte de Ravoir-t Rácz István játszotta volna.

Az opera trailere:

Írta: Kovács Alexandra

Fotók: Csibi Szilvia

Felhasznált irodalom:

Manon Lescaut műsorfüzet, írta és szerkesztette: Mátrai Diána Eszter, Magyar Állami Operaház, Mátai és Végh Kreatív Műhely, 2019.

Till Géza: Opera, Budapest, Zeneműkiadó, 1985.