Jane Austen Emmája nem véletlenül került idén újra filmvászonra. Az 1815-ben megjelent regény egy olyan világot tárt elénk, amelyről szívesen olvasunk, és később is mosolyogva gondolunk rá vissza. Hiszen Emma otthona és szomszédsága mesés.
A könyv cselekménye két síkon mozog: egyik a báli estéken, a mulatságon és egymás kibeszélésén, a másik pedig a mély, érzelmes részeken alapul. Austen nagyon élethűen ábrázolja a XIX. század eleji vidéki angliai társadalmi életet, így akiket érdekel ez a világ, hű képet kapnak a mű által. Bár a hosszú, romantikus leírásokat kevésbé szentimentális szemmel akár unalmasnak is találhatjuk, az Emma mégis a mai napig népszerű. Nemcsak az olvasók, hanem a rendezők körében is, akik majd’ kétszáz év távlatából is aktuális témáit előszeretettel veszik elő.
A legelső adaptáció egy 1948-as tévéfilm volt Michael Barry rendezésében, Emma szerepében Judy Campbellel, a legismertebb pedig az 1996-os verzió, főszerepben Gwyneth Paltrow-val és Jeremy Northammel. Érdekes csemege az 1995-ös, modern amerikai miliőbe helyezett Spinédzserek.
Az idén bemutatott Emma Autumn de Wilde divatfotós, illusztrátor első nagyjátékfilm-rendezése. Elárulta, hogy célja ezzel a művészfilmek és populáris filmek közötti hézag kitöltése volt, ami sikerült is.
Emma a húszas évei elején járó gyönyörű, elkényeztetett lány a London-közeli Highburyből, apja, az özvegy Mr. Woodhouse (Bill Nighy) túl engedékeny vele. Hipochonder viselkedése sokszor komikusan hat, megkapjuk a tipikus angol humort. Emma nem akar férjhez menni, viszont barátai és ismerősei körében megszállottja lesz a párok összehozásának. Elsőként kedvelt nevelőnőjének (Gemma Whelan) talál férjet az özvegy Mr. Weston személyében, majd miután rájön, hogy nevelőnőin kívül eddig nem is voltak barátai, új alany után néz.
Legújabb projektjeként az alacsonyabb rétegbe tartozó Miss Harriet Smith-t (Mia Goth) szeretné magasabb rangúvá tenni, azzal, hogy egy megfelelő férfi mellett állapodik meg. Ő maga eleinte az öntelt Churchill irányába táplál érzelmeket, de végül Mr. Knightley (Johnny Flynn) lesz számára több, mint barát. Kapcsolatuk bensőségesen bontakozik ki, a film legszenvedélyesebb jelenetében, táncuk alatt Emma gyakran viselt kesztyűje is lekerül. Ez a közvetlen testi kontaktus felerősíti a jelenet intimitását.
 |
| Fotó: Focus Features |
A hősnő önfejű, szeleburdi, de okos fiatal hölgy. A maga okozott káosz közepén ezúttal nem annyira szimpatikus, mint a korábbi filmek Emmái. Jellemfejlődése azonban végigvonul a filmen, emiatt meg tudjuk bocsátani neki meggondolatlan, naiv, esetenként kegyetlen viselkedését is. Mindezzel együtt Anya Taylor-Joy játéka a leghűbb a regénybeli, kevésbé szerethető karakterhez.
Autumn de Wilde csodálatos vizuális világot teremtett, Wes Anderson-filmekre emlékeztető erős sárga, rózsaszín, zöld képeket varázsolt a vászonra. A szereplők a korszak gyönyörű ruháit is e harsány, vibráló színekben viselik. A rokokó stílusú épületek, és a részletek káprázatosan kidolgozottak.
A bájos, tündérmesébe illő, ízlésesen megjelenített XIX. század eleji történet Jane Austen időtlenségére emlékeztet. A cselekményt a regényhez hűen ábrázolja, ám kevésbé prűden, kibontottabb romantikus és meztelen jelenetekkel. Austen írásainak alapköve az irónia és a humor, ami a korábbi adaptációkkal szemben ebben a filmben ki is teljesedik.
Írta: Daám Sára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése