A Margó Fesztivál zárónapján a Margó Extrában Ott Anna Eke Angéla színésznővel beszélgetett a színészetről, olvasásról, és egy különleges monodrámáról, az Én, Iphigéniáról.
Eke Angéla bábszínészként végzett, azonban nem a bábjátszás hagyományai felé mozdult el diploma után, habár vallja, hogy mindennek az alapja egy nagyon erős tradíció, inkább az összművészetiség vonzotta, vonzza. És szabadúszóként ebben van is része
Az egyetemre negyedjére vették fel, minden évben feldolgozta a kudarcot és újra nekifutott, míg nem járt sikerrel. Ez egyfajta túlélést jelentett neki, ahogy édesanyja mondta neki, csak azt akarta csinálni, ami boldoggá teszi. Mai napig a legnagyobb biztonságot, komfortérzetet, szabadságot számára az adja, ha a színpadon lehet.
Gyermekként a történeteket, meséket eltartotta magától, legtöbbször, ahogy a szereplők sorsa rosszra fordult, nem is olvasta tovább. Ugyanez a szerepekkel már nem fordul elő vele, pedig saját bevallása szerint a szerepei nagy része mindig nagyon aktuálisan, és személyesen érinti. Legtöbbször kutatás, utána olvasás helyett először „átengedi magán” a szöveget, hagyja, hogy az ösztönei dolgozzanak.
A karantén alatt a Maradj Otthon! fesztivál keretein belül egy hétig minden nap online felolvasást tartott. Habár számára a karantén időszak idő volt a befelé figyelésre, a tisztulásra, az online felolvasások mégis fontosak voltak számára, mert értelmet adtak a napjainak, hasznosnak érezhette magát. És nem utolsó sorban rájött, hogy valójában mekkora szüksége van arra, hogy interakcióba léphessen emberekkel, hogy adhasson, és arra viszont figyelmet kaphasson.
A felolvasásokhoz három művet választott, ezek mindegyike valamilyen szinten a szerzők önéletrajzi anyaga, köztük volt egy nagyon kedves regénye, Sylvia Plath Az üvegbura című könyve is, amit bár sokszor olvasott eddig, de sose végig. Mint gyerekkorában, itt sem jutott túl az egyre sötétedő részeken. Azonban a karantén ideje alatt ezt is sikerült megtennie, végre volt lelki tere, kapacitása arra, hogy azonosuljon, bele tudjon menni a regény világába, amire minden olvasásnál szüksége van.
A másik két mű Jászai Mari Emlékirat és napló és Vivienne Westwood könyvei voltak, mindkettő életrajzi, személyes alkotás, amik valószínűleg az Én, Iphigénia miatt kerültek most képbe.
Az Én, Iphigénia Eke Angéla különleges monodrámája, a szöveget Závada Péter írta, szinte „rá írta” a színésznőre, ez már önmagában rendkívüli, azonban Angéla magának is állított benne egy kihívást: három rendező háromféle különböző szemszögből rendezte meg a monodrámát. A bemutató február másodikán volt a Radnóti Színházban, azonban a közbejött helyzet miatt nem sokszor futhatott eddig.
Nem kell azonban addig várni, míg Eke Angélát az Iphigéniában újra láthatjuk, hiszen a Trojka Színházi Társulással éppen jövő héten, június 11-én tartják a Dekameron 2020 online premierjét.
A teljes beszélgetés itt nézhető vissza:
Írta: Kneipp Virág
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése