Az online Margó Fesztivál keretein belül június 5-én Nádasdy Ádám beszélgetett Márton Lászlóval az új fordításban megjelent A Nibelung-ének című könyvről. A beszélgetés során többek között kitértek a mű keletkezésére, az előző fordítás és Arany János kapcsolatára, és a történelmi tényeknek a mondakörrel való összefüggéseire.
A Nibelung-mondakör kapcsán általában az első dolog, ami bevillan az embernek, az Wagner négy részből álló zenedráma sorozata, A Nibelung gyűrűje. Azonban fontos tisztázni, hogy bár a Márton László által fordított A Nibelung-ének és Wagner zenei műve rendelkezik hasonló forrásokkal, mégsem ugyanaz. Wagner alapvetően az óészaki mondakörből merített, és saját ízlése szerint alakította a történetet, ezzel szemben a másik a középfelnémet eposz, amelyről a következőkben szó lesz.
A középkori német verses regény, eposz 1868-tól egészen idáig Szász Károly fordításában volt jelent a magyar irodalomban. Márton szerint a Szász-féle fordítás „egyik nagy ihletője és hátránya, hogy úgy olvasta a művet, mintha Arany János Buda halálának című munkájának az előzménye lett volna”, habár el kell ismerni, hogy felkészülten kezdett neki a munkának, amely alapja a középfelnémet szöveg volt.
Nádasdynak arra a kérdésére, hogy Arany János meríthetett-e A Nibelung-énekből, vagy átírhatta-e egy magyaros történetté – gondolva itt a Buda halálára – Márton azt válaszolta, hogy ez valószínűleg egy bonyolultabb folyamat. Szász Károly és Arany János együtt tanítottak Nagykőrösön, így valószínűleg egymást inspirálták: Szász a Buda halálának megírásában Aranyt, míg Arany a fordítás elkészítésében Szász Károlyt. (Nem elfelejtendő, hogy Arany biztosan használt más forrásokat is saját műve elkészítésénél.)
A Nibelung-ének szerzője nem ismert, annyi bizonyos, hogy a 12. század vége felé, a 13. század elején élhetett. Bár felvetődött, hogy talán népköltészeti alkotás, Márton László szerint ez nem lehetséges, hiszen „a szerzői szubjektum jelenléte nagyon erős, és folyamatosan megvan”.
Tehát a könyv a 13. század elején íródhatott, a keresztes háborúk idején, és a népvándorlás eseményeit írja le, hiszen szerepel benne Attila hun király, aki 437-ben meghalt; ugyanakkor a burgundok, avagy nibelungok pusztulása ezt követően 100 évvel következett be. Márton szerint ugyanakkor egy későbbi királyról is mintázhatta a szerző Attilát, illetve az 1046-os Vata-féle pogánylázadás is nagyon hasonlít a burgundok (nibelungok) lemészárlására. Ezek fényében tehát a népvándorlásról szól a történet, ám a később évszázadok alapanyagul, vázként szolgálhattak a könyv megírásához.
Az új kiadványt Márton László lábjegyzetekkel látta el, amelyek több célt szolgálnak. Egyrészt, hogy „az olvasó azt érezze, hogy nincs magára hagyva”, valamint a fordító gondolatait a szövegről, egy folyamatos értelmezési kísérletet, amely a szöveg megértéséhez tartozik hozzá, valamint a belső ellentmondásaira is kitér és megoldást ajánl.
A teljes beszélgetés itt nézhető vissza:
Írta: Kovács Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése