Súgópéldány

Június 11. és 14. között a Partizán alternatív színházi találkozót hirdetett, tematikus beszélgetésekkel és vitasorozattal. A Pandémia Okozta Színházi Találkozó (POSZT – ami nevével ellentétben nem keverendő a Pécsi Országos Színházi Találkozóval) neves szakemberekkel keresi a megoldásokat a kialakult helyzetre. A sorozat első programja az újraindítás dilemmáit feszegette Gulyás Márton vezetésével, dr. Várdi Visy Katalin, Szabó László, Komáromi György, és Keszég László részvételével.

A koronavírus-járvány a színházi világban is különleges helyzetet teremtett, hiszen március közepén a teátrumok bezártak. Bár a tudomány azóta sokkal többet tud a vírusról, még mindig nem eleget, így bárki, aki bemegy a színházba, potenciális fertőzőforrás, és meg is fertőződhet. Dr. Várdi Visy Katalin tüdőgyógyász ezért leginkább a szűrésre, és a szociális távolságtartásra vonatkozó szabályok végiggondolásában látja az eredményes újranyitás kulcsát. Mint mondta: szükség van egy pandémiás tervre, amely elsősorban a higiéniára vonatkozó szabályokat határozza meg, de éppúgy fontos a beléptetés kérdése is, tehát a technikai feltételek biztosítása. Mindezeken túl azonban hiba lenne nem kinyitni, mert súlyos problémát lát a bezártságban is. „Elérkeztünk arra a pontra, hogy sokkal nagyobb veszélyt látok abban, hogy nincs színház”.

Az újranyitás kérdése valóban egyre központibb témává válik, a Magyar Teátrumi Társaság készített is egy konkrét ajánlást arra nézve, hogy milyen intézkedéseket vezessenek be a színházak. Ez nagy port kavart, hiszen az ajánlás nem általánosságokban fogalmaz, hanem részletekbe menően tárgyalja az egyes pontokat – például a maszkok színével kapcsolatban. Szabó László, a Társaság titkára ezt részben azzal magyarázta, hogy kézzelfogható szempontrendszert szerettek volna a színházak kezébe adni, illetve azon dolgoznak, hogy a szükséges feltételeket legkésőbb szeptemberre megteremtsék. A beszélgetés során új ötletként felmerült többek között az is, hogy az esetleges tesztelési költségeket központilag átvállalják, ahogy azt a Filmalap is teszi. Ennek indítványozására Szabó László ígéretet is tett.

A Magyar Színházi Társaság is dolgozik a megoldási terven, Keszég László elnök – aki emellett a Miskolci Nemzeti Színház rendezője és a Művészeti Tanács tagja – folyamatos konzultációt folytat a legégetőbb kérdésekről. A nézőket az foglalkoztatja leginkább, hogy hogyan lehet technikailag megoldani, hogy például egy család tagjai egymás mellett üljenek, ha olyan szabályozás van érvényben, ami kötelezi a színházakat a másfél méter betartására. Erről még nem készült ajánlás, mint ahogy az sem került még napirendre, hogy ha valaki vélhetően a színházban fertőződött meg, akkor élhet-e a színház felé kárigénnyel. Ugyanakkor éppen azért folyik a párbeszéd, hogy a lehető leghatékonyabban – elsősorban távolságtartással és lázméréssel – megelőzzék az ilyen eseteket.

Mindez persze csak a jelen állapot – mint arra Komáromi György, a Radnóti Színház gazdasági igazgatója is rávilágított –, és senki nem tudja megjósolni, hogy egy-két hónap múlva milyen helyzetben kell elindulnia az évadnak. Az viszont már látszik, hogy az eddigi rendszer meg fog változni, csökken a nézőszám, és tágabb időintervallumban lehet majd ugyanazt a jegyszámot értékesíteni. Amit pillanatnyilag tenni lehet, az a jogszabályok alapján egy, az adott színházra szabott protokoll létrehozása. Komáromi előrevetítette továbbá, hogy éppen a bizonytalanság okán a jegyértékesítést a lehető legkésőbb kell megkezdeni – a Radnóti Színház például július közepénél előbb nem kezd el árusítani.

Ugyancsak égető kérdés a nyitás gazdasági vonatkozása, hiszen a színházak nagy részénél egy esetleges létszámkorlátozó intézkedés komoly veszteséget generálhat. A nézőtéri távolságtartással kapcsolatban dr. Várdi Visy Katalin megjegyezte, hogy valójában nem az egymás mellettel, hanem az egymás előttel van a probléma, de ez a kérdés nagyban függ az adott tértől és a széksűrűségtől, illetve az infektológus ajánlásától, akivel feltétlenül szükséges lenne konzultálni a pandémiás terv megalkotása előtt. A legnagyobb fertőzésveszélynek egyértelműen az első sorok és színpadon lévő szereplők vannak kitéve.

Egészségügyi szempontból az idősebb színészek szerepeltetésének problémája is felmerült, Szabó László egyértelműen azt ajánlja, hogy a teátrumok tartózkodjanak ettől, főleg, ha énekelni vagy táncolni, ugrálni kell az előadásban.

A legfontosabb kérdés – és ebben mindenki egyetértett – a nézők bizalma, hiszen ahhoz, hogy jól érezze magát a színházban, a nézőnek éreznie kell, hogy „vigyáznak rá”, ennek pedig meg kell teremteni a feltételeit. Azonban egyelőre nem tudni, hogy az emberek hogyan fognak reagálni az újranyitásra, mennyire fogják elkötelezni magukat például egy bérletvásárlásra (vidéken sokkal erősebb a bérlet-rendszer, mint a fővárosban), mennyit tudnak vagy akarnak költeni, mekkora a vásárlási hajlandóság. Dr. Várdi Visy Katalin azt mondta, hogy „az az érzésem, hogy az emberek színházba akarnak menni”.

Amikor bizalmi kérdésről és biztonságos terekről beszélünk, nem csupán a nézőtérre kell gondolni, hanem a színház egyéb helyiségeire is, mint például a mosdók, a büfé, a ruhatár, de központi kérdés a be- és kiléptetés is, ahol ugyanúgy meg kell teremteni a biztonság érzetét. Utóbbira alternatív megoldási lehetőségként Szabó László kísérőprogramokat javasolt, ami fokozatos érkezést és távozást jelenthetne. Ezen felül a digitális lehetőségek kiemeltebb használatát, többek között a jegyvásárlás intenzívebb online térbe helyezését is érdemes számba venni.. Ugyanakkor ezekkel az ötletekkel kapcsolatban Szabó úgy fogalmazott: „Valljuk be egymás között, ezek ilyen fedősztorik, hogy hogyan lehet ezt megoldani”.

Igaz, ahogy a beszélgetésből is látszik, egyelőre csak az irányok körvonalazódnak, a konkrét megoldás még várat magára. Azonban elindult egyfajta – részeredményeket már felmutató – párbeszéd, ami remélhetőleg egy mindenki számára biztonságérzetet adó szabályrendszert eredményez. Az, hogy hogyan tudják majd alkalmazni a papíron működő technikákat, csak a gyakorlatban fog kiderülni, és ahogy Keszég László rávilágított, az összes felmerülő problémát végső soron útközben kell majd megoldani.

Írta: Vass Antónia