A koronavírus miatt a színházak zárva vannak, köztük az Erkel Színház is. Így az erre az időszakra kiírt előadások nem kerülnek színre. Jelen cikkben az utolsó operaházi előadás kerül tárgyalásra, melynek azonban nem az Erkel, hanem az Eiffel Műhelyház adott volna otthont a május-júniusi időszakban.
Strauss 1905-ben kezdett el dolgozni Hugo von Hofmannsthal költővel. Ekkorra Strauss már túl volt a harmadik operájának a bemutatóján (Salome), amelyet hatalmas sikerrel fogadott a közönség. Hofmannsthallal először az Elektra librettóján dolgoztak, ezt később több darab is követte, például A rózsalovag, valamint az Ariadné Naxoszban. Az árnyék nélküli asszony az I. világháború alatt született mű, melynek bemutatója csak később, 1919. október 10-én volt, Bécsben.
Strauss és Hofmannsthal munkakapcsolatának a költő halála vetett vége, amely után Strauss mély depresszióba esett és így írt „Soha zeneszerzőnek nem volt ilyen segítője és támogatója. Senki nem fogja őt pótolni számomra, vagy a zenevilág számára”.
Az árnyék nélküli asszonyban a cselekmény és a szereplők is erős szimbolikával vannak felruházva, eleve a helyszín is egy misztikus, mesés világot jelenít meg (Délszaki Sziget, illetve a szellemvilág, amely minden formájában elszakad a realitás talajától). Hofmannsthal számos forrást használt a librettó elkészítésénél, például Az ezeregyéjszaka meséinek világát, Goethétől a Tündérmeséből és a Faustból, illetve saját színdarabjából, A császár és a boszorkányból is merített ihletet, továbbá Carlo Gozzi Turandotja és Geoffrey Chaucer A canterbury mesék című gyűjteménye is inspirálta. Sőt, Mozart Varázsfuvolájával is van kapcsolata az operának, hiszen Az árnyéknélküli asszony szereplőpárosai (a császári pár, Barak és felesége) rokoníthatók a Varázsfuvoláéval (Tamino és Pamina, valamint Papageno és Papagena), illetve itt is erőteljesen jelen van a természetfeletti erő, és annak hatalma.
Az árnyék nélküli asszony „wagneri” zene, erőteljes, azonban a monumentális zenekari játék mellett szólóhangszerekre redukált részek is megjelennek benne. (Strauss tíz éves korában hallott először Wagner művet, azonban apja tiltása miatt csak évekkel később szerzett Wagner-kottát, azonban ez nagymértékben befolyásolta zenei fejlődését.). Az árnyék nélküli asszony hatalmas zenekari igényei között van például a kibővített ütős szekció, orgona, vihargép, szélgép és üvegharmonika is.
A „wagneri” zene mellett a Wagner által kedvelt és a nevéhez köthető Leitmotif, tehát vezérmotívum technika is végigvonul az operán, ami jól érzékelteti egy-egy szereplő vagy érzelem meglétét akkor is, ha arról nem esik szó, vagy az adott személy nem szerepel – a zene elárulja újból és újból a szóban ki nem mondott dolgokat.
Ebben az operában egy mesebeli, fiktív világ jelenik meg, mondhatni kortól függetlenül, hiszen a mondanivalója mindig aktuális marad: az együttérzés, a szerelem és a boldogság – melyeknek mind ára van. Emellett jelentősek a szimbólumok, amelyek átitatják az egész librettót és ezáltal a zenét is. Az árnyék az emberré válással, az anyasággal kapcsolódik össze. A császárnénak árnyék kell, hogy ezen a világon maradhasson, teljesen emberré válhasson és, hogy anya lehessen. A boldogtalan kelmefestőné képes ettől megválni, holott tudja, hogy férje, Barak mindennél jobban vágyik egy gyermekre. Amikor férjének bevallja tettét, nevezetesen, hogy eladta árnyékát, Barak nekitámad – aztán elnyeli őket a föld.
A harmadik felvonás végén azonban minden probléma megoldódik: a császárné, azáltal, hogy Barak és felesége iránt részvétet érez, hogy nem akarja már az asszony árnyékát (és ezzel nemcsak, hogy lemond férjéről, a császárról, de az kővé fog válni miatta), kiérdemli, hogy az embervilág befogadja őt és árnyékot vessen.
De mindehhez hosszú út vezetett: a dajka állandó „tanácsai”, aki a császárnénak jót akart, Barak és felesége, akik a föld elnyelése után találtak igazán egymásra, de legfőképpen a császárnénak az emberek iránti erős érzelmei, amely mellőzi az önös érdekeket, tehát az önfeláldozás, amellyel megváltott tulajdonképpen mindenkit, magát is beleértve.
Strauss azonban még a végkifejlet előtt, a második felvonás szövegkönyvének elolvasása után írta librettistájának a következőket: „Ön még soha nem írt ennél szebbet és velősebbet… Csak azt remélem, hogy a zeném méltó lesz az Ön nemes költészetéhez.”
Richard Strauss Az árnyék nélküli asszony (Die Frau ohne Schatten) című operája 2014-ben került bemutatásra a Magyar Állami Operaházban, Szikora János rendezésével.
A szereposztás a következőképpen alakult volna az idei évadban: a császárt Kovácsházi István, a császárnét Sümegi Eszter, a dajkát Komlósi Ildikó, Barakot Heido Trinsinger, míg Barak feleségét Rálik Szilvia játszotta volna.
Az előadás trailere:
Írta: Kovács Alexandra
Fotók: Csibi Szilvia, Herman Péter, Nagy Attila
Felhasznált irodalom:
Az árnyék nélküli asszony műsorfüzet, írta és szerkesztette: Kenesey Judit, Magyar Állami Operaház, Mátai és Végh Kreatív Műhely, 2014.
Till Géza: Opera, Budapest, Zeneműkiadó, 1985.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése