A Pulitzer-díj az Amerikai Egyesült Államok legrangosabb újságírói kitüntetése. Nevét a magyar származású amerikai Pulitzer Józsefről, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Joseph Pulitzerről kapta. Kevesen tudják, hogy a kitüntetésen kívül a „sárga sajtónak” nevezett újságírói modell is hozzá köthető. Életútjába a népszerű dokumentumregény-író, Wisinger István ad betekintést Pulitzer című új könyvében, amely az Athenaeum Kiadó gondozásában került a könyvesboltok polcaira.
Wisinger István két előző regénye után úgy érezte, nem fog többet tollat ragadni és felszámolja az elmúlt években összegyűjtött szellemi munkáit. A sors azonban közbeszólt, és a véletlennek köszönhetően megszületett harmadik, Pulitzer Józsefről szóló dokumentumregénye is. A Makón született sajtómágnás munkásságáról többet, életéről, főleg fiatalkori küzdelmeiről kevesebbet tud a közönség. És hogy miként jutott el egy kis magyar városból a világszintű hírnévig? Wisinger új regényében erre is választ találunk.
A könyv tényfeltáráson alapszik, egyszerre mutat be történelmi eseményeket, újságírás-történetet és életrajzot. Reprezentálja a világhírű sajtós által elért mérföldköveket, életének legnagyobb eredményeit, azzal együtt, hogy személyisége nem egy szimpatikus férfi benyomását kelti. Ugyanis az ember, akit a világon mindenki ismer, aki megreformálta, felszabadította az újságírást, a mindennapokban elviselhetetlen férj és apa volt. Az üzleti és az újságírói szakmában a nehéz kezdetek és zűrös magánélete ellenére ért el sikereket.
Pulitzer élete pikareszkregény-szerű, kalandokkal telített volt; a zsidó kisebbséghez tartozva, egy tehetős családban nőtt fel, azonban mindig külföldre vágyott. Katonának szeretett volna állni Mexikóban, ezért hagyta el Magyarországot tizenhét évesen. Útja végül Amerikába vezetett, egy országba, ahol még a nyelvet sem beszélte. A nulláról indulva, jó üzleti érzékkel teremtette meg azt a sok mindent, amiről most egy egész világ emlékszik rá. Ahogy az idő haladt előre, egyre jobban megvetette lábát a szakmában, míg végül korszakalkotó újságíróvá nőtte ki magát.
Legnagyobb vetélytársa William Randolph Hearst volt, akivel egymástól „lopták” a szerkesztőket, írókat. A csatározásaik mellett Pulitzer fontosnak tartotta a sajtó kisemberek számára való elérhetőségét is, ezért bevezette lapjának egy olyan formáját, amelyet a szegényebb réteg is meg tudott vásárolni, ezáltal értesülhetett az országban történt eseményekről.
A franciáktól kapott Szabadság-szobor talapzatát az amerikai állam nem biztosította, a magyar származású újságíró ezért gyűjtést szervezett annak felépítésére. Ez a lépés amellett, hogy magában hordozza a hazafiságot, egyben remek PR-technika is. Egy jó ügyért harcolni mindig szimpatizánsokat teremt, ami által nemcsak Pulitzer, de a lapjának népszerűsége is rohamosan megnövekedett.
A regény nagyszerűsége abban rejlik, hogy Pulitzer életén keresztül aktualitásokra is rámutat. A sajtómágnás a hírek publikálása mellett a botránysajtót is kifejlesztette; előfordult, hogy hazugságokat jelentettek meg a lapokban (pl. A ló öngyilkossága). Ez a módszer (vagyis a „fake news”, a hírek torzítása, vagy akár teljes valótlanságok állítása a népszerűségért) a mai napig tetten érhető.
Pulitzer felismerte a sajtó hatalmát: befolyásolni lehet vele az emberek gondolkodását, véleményét, vagy épp a világról alkotott látásmódjukat. Ugyan a nyomtatott sajtó népszerűsége csökkent az elmúlt évekhez képest, mégis a mai napig manipulatív ereje van.
A könyvet végigolvasva egyértelművé válik, hogy sokan féltékenyek voltak Pulitzerre, és irigyelték őt. De az utat, amit megtett, kevesen ismerték. A regény azt is kiemeli, hogy a siker, az elismerés egy olyan élethelyzet, amely több embernek szúrja a szemét, mint amennyi őszintén örül neki. Azt azonban csak kevesen szokták számításba venni, hogy milyen árat kell érte fizetni. Wisinger István górcső alá veszi az elismerésért járó fizetség kérdéskörét, valamint azt, hogy kinek milyen prioritásai vannak az életben. Pulitzer elismert ember volt a szakmájában, de magánéletét aligha irigyelte volna bárki, és végül egyedül is halt meg.
A történet nemcsak életrajzi hivatkozásokkal, és valós események regénnyé formálásával ragadja meg az olvasó figyelmét, hanem a benne elrejtett humorral is, amely fesztelenné teszi a szöveget. Az amerikai sajtómágnás megannyi korszerűsítése lehetővé tette a sajtó fejlődését, de ami a legfontosabb; a hír értékének szentségét, és a szabad véleménynyilvánítást. Wisinger műve Pulitzer életének bemutatása mellett történelmi eseményeket boncolgatva, mai aktualitásokkal fűszerezve viszi el az olvasót egy megdöbbentő és különleges kalandra.
Wisinger István: Pulitzer
Athenaeum, 2020, 400 oldal
Írta: Bánhidi Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése