Mennyiben játszik szerepet mindennapjainkban – akár valóságos, akár metaforikus formájában – a fordítás gyakorlata? Tekinthető-e fordításnak önmagában a beszéd, a megszólalás? A mondhatóság kérdéseiről, valamint a fordításról és a színészi munkáról mint interpretációról beszélgetett Nádori Lídia Elfriede Jelinek Árnyék (Eurüdiké mondja) című színműve kapcsán Halasi Zoltánnal, a darab fordítójával és Pető Katával, az Eurüdikét megelevenítő színésznővel.
A Magvető Café és a Magyar Műfordítók Egyesülete szervezésében működő Fordítsunk! című, a műfordítás kérdése köré szervező programsorozat február 12-én – a pandémiára való tekintettel – online tartotta meg az Én vagyok ez egyáltalán? című eseményét. A Trafó Színház rendezésében 2020. augusztusában bemutatott – és a további előadásokkal a járványhelyzet csillapodását kiváró – Jelinek-darab ezúttal a műfordítás dilemmáinak tükrében került terítékre, többek között a fent említett kérdések több oldalról való megvilágításán keresztül.
Halasi Zoltán betekintést engedett a közönség számára a műfordítás folyamatába, illetve annak nehézségeibe egy olyan posztmodern vonásokat magán hordozó mű kapcsán, amely színpadra nehezen átültethető vonásai, rendkívül intellektuális hangja, szigorúan megkomponált zeneisége okán számos kihívás elé állítja a fordítót. A végleges magyar változat egyik szövegrészlete mellett a fordító részletesen bemutatta két korábbi szövegváltozaton keresztül azt a szigorúan értelmezésre épülő, ugyanakkor nem kevés kreatív megoldást igénylő folyamatot, amely a laikus érdeklődők számára is érdekfeszítő módon volt képes feltárni a nyersfordítástól a végleges változatig vezető út nehézségeit.
A Halasi Zoltán munkájába való betekintés rendkívüli erővel volt képes bemutatni a fordítás gyakorlatának érzékenységét, a szavak árnyalatai között való finom tapogatózást, a zeneiség, a humor és a játékosság adott nyelvhez való szoros odatapadását, ekképpen pedig a fordítást nemcsak mint újrateremtést, hanem mint önmagából építkező teremtést is. Az esemény másik főszerepelője, Pető Kata színésznő a színészi munka azon folyamatáról mesélt, amelyben a színész elsősorban mint a szöveget magán átengedő közvetítő értelmeződik. Az életre keltett Eurüdiké alakja, a papíron futó néma szavak megszólaltatása a színésztől a ráhangolódás, a belemerítkezés, az átlényegülés – értelmezést is igénylő – folyamatát kívánja meg, mely folyamatban benne rejlik a színész személyiségének Eurüdiké személyiségére való átfordítása éppúgy, mint Eurüdiké személyiségének a színész személyiségére való átfordítása.
A közvetlenül nem kimondható tartalmak érzékeltetése ekképpen jelentős mértékben a színész feladatává válik, hiszen a megszólalás módján keresztül, jelenlétének aurájával ő lesz az, aki képes megsejtetni a közönséggel a kiejtés tónusába, illetve a jelenet nem nyelvi összetevőibe bújtatott jelentést. A fordításként érthető színészi munkáról való beszélgetés emellett megvilágító erővel volt képes rámutatni azokra a hétköznapi gyakorlatainkra, amelyekben a fordítás mozzanata megbújik: ilyen lehet akár önmagunk nyelvi úton való kifejezése, amely eleve magában foglalja az olykor nehezebben artikulálható érzések szavakra és mondatokra való fordításának gyakorlatát.
A fordítás gyakorlata és elmélete iránt érdeklődőknek érdemes szemmel tartania a 2007 óta működő Fordítsunk! című programsorozat eseménynaptárját, amely mind a laikus, mind a szakmabeli érdeklődők számára egyaránt szolgálhat tanulságos és érdekfeszítő tartalommal.
Írta:Rábai Dóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése