Súgópéldány

Szolgasorban élni nem könnyű, a túlélés pedig nagy árat követelhet. Ezt a gyermek Vesemir is megtapasztalta, mielőtt elindult Kaer Morhenbe, a vajákok fészkébe, hogy önként vállalja az átváltozás gyötrelmeit. Sok-sok évvel később, egy átlagosnak induló megbízás során olyasvalaminek lesz a szemtanúja, amit addig lehetetlennek tartott. Nyomozása során régi ismerősöket, barátokat és egy elfeledett szerelmet sodor mellé a végzet, miközben a háttérben sötét erők szervezkednek a Kontinens mutánsai ellen. De vajon sikerül-e időben cselekednie vagy örökre elveszít mindent, amiben eddig hitt?

Andrzej Sapkowski fantasy-regénysorozata, a Vaják híres arról, hogy a cselekményt és a karaktereket egy közép és kelet-európai viszonyokra épült struktúrában képzelte el. Leleményesen vette alapul a mondákat, vallásokat, civilizációs jellemzőket és bizonyos tekintetben Európa földrajzát, hogy mindezt egy új világgá formálja. Ez a megoldás elsőre ötlettelennek tűnhet, de a könyveket jobban megismerve rájövünk, hogy éppen ez adja a különlegességüket. Az író filozófiáját a sorozatba is átemelték, így a néző nem érzi úgy, hogy meseszerű környezetbe repítették el, ahol bármi megtörténhet büntetlenül, hiszen rendre eszébe jutnak a valós, történelmi események, súlyt adva a látottaknak.

Már 2019-ben, az első évad után sejteni lehetett, hogy a készítők csak jelképesen szeretnék követni a regényekben lefektetett idővonalat, A Farkas rémálma azonban egyértelművé tette, hogy az írók és a showrunner egy teljesen új utat terveznek bejárni. Ebből kifolyólag senkinek sem ajánlom, hogy az adaptációk cselekményét és idejét a könyvekéhez hasonlítgassa, mert ezzel nemcsak saját magát zavarja össze, de az élményt is elronthatja.

Az animék egyre nagyobb teret hódítanak a Netflixen, ami mögött lehet anyagi megfontolás vagy kreatív döntés is, de az tagadhatatlan, hogy az ilyen formátumban készült jelenetek többségét költséges vagy éppen nagyon nehéz lenne hús-vér színészekkel megvalósítani. A Tűzgyűrű - Senki földje című sorozatnak például remekül állt ez az elképzelés, élő szereplőkkel valószínűleg még Guillermo del Toro bicskája is beletört volna. A Farkas rémálma látványvilága is szemet gyönyörködtető, különösen a harci koreográfiák és a mágia használatának vizualizációja. Pörgős, összetett, ellenben nem követhetetlen, ráadásul a klasszikus animék stílusjegyein is csak annyit finomít, hogy annak is emészthető legyen, aki nem kedveli ezt a műfajt. A zene ezzel szemben sajnos nem éri el az anyasorozatban megszokott szintet, hiányoznak belőle a sejtelmes, nyomasztó vagy éppen a Kontinens történelmi csatáihoz illő, nagyívű dallamok.

A két főszereplőnek, Vesemirnek és Tetrának, Theo James (A Beavatott, Underworld: Az ébredés) és Lara Pulver (Underworld: Vérözön, Sherlock) kölcsönözte a hangját. Meglepő választásnak tűntek, hisz a két színész ég és föld a karaktereikhez képest, mégis ideálisan oldották meg a feladatot. Mellettük hallható még a kétszeres Oscar-jelölt Mary McDonnell (Lady Zerbst), Graham McTavish (Deglan), a tünde vezető, Filavandrel szerepében pedig a sorozatból már ismert Tom Canton. 

Az érzés, hogy A Farkas rémálma többet vállal, mint amennyit bírna, nem engedi, hogy a néző teljesen elégedett legyen. A lényegesebb részeken hamar átsiklik, míg a kevésbé fontosakat túlnyújtja, nem mellőzve a „kötelező” LMBTQ-szálat sem. Mindezektől eltekintve élvezhető, a sorozat univerzumát érdemben bővítő fejezet lett, aminek megtekintése, ha másért nem, a második évadhoz fűződő szálai miatt elengedhetetlen.