Adventi kalendárium – Az eredeti Diótörő

Úgy tűnik, nem múlhat el karácsony új Diótörő-kiadvány nélkül. Tavaly Varró Dániel verses feldolgozását jelentette meg a Jelenkor Kiadó Szegedi Katalin illusztrációival, idén pedig a HVG Könyvek Klasszikus zenemesék sorozatában, Csajkovszkij gombnyomásra induló dallamaival fűszerezve került a polcokra egy újabb verzió. Ahogy a történet adaptációi általában, ez a két könyv is gyerekeknek szól, annak ellenére, hogy mindegyikük közös őse, E. T. A. Hoffmann Diótörő és Egérkirály című meséje bizonyos vélemények szerint nem éppen nekik való.

Illusztráció 1853-ból
Forrás: Wikipédia

Elemzéseket keresgélve akadtam rá egy 2018-as cikkre, amely a klasszikus horrort középpontba helyező Oldstyletales Press oldalon jelent meg, erősítve az elképzelést, hogy Hoffmann eredeti szövege nem nélkülözi a félelmetes mozzanatokat. Ráadásul ebben a főszereplő Marikát és testvéreit minden karácsonykor megajándékozó Drosselmeier keresztpapa sem annyira jó fej.

Sőt, inkább bizarr és kellemetlen fickó, aki láthatóan nem is a gyerekek vagy Stahlbaum egészségügyi főtanácsos és kedves neje kedvéért hoz precízen megtervezett, profin összerakott és rendkívül látványos ajándékokat, hanem elsősorban azért, hogy saját képességeit demonstrálja. A szülők pedig gondosan elzárják a csinos holmit porontyaik elől, nehogy még a tönkretegyék őket olyan felesleges tevékenységekkel, mint a játék. Így mindenki jól jár, igaz?

Nem meglepő, hogy Marika is jobban kedveli azokat az ajándékokat, amelyek megmozgatják a fantáziáját és kedvére elnyűheti őket, mint régi babáját, Makrancos kisasszonyt. Új kedvence, a csúnyácska Diótörő kilóg a sorból, hiszen valójában nem is játék, hanem egy praktikus háztartási eszköz, egyben elátkozott herceg, akinek elég rosszak a tapasztalatai az egerekkel.

Közös kalandjaikat Hoffmann úgy írta meg, hogy a felnőtt olvasó egy depressziósabb pillanatában manipulációval, furcsa látomásokkal és meg nem értéssel teli fantasy drámaként is megélheti, különösen a sejtelmes végkifejlet ismeretében. Az először 1816-ban publikált mese elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán, ahol bárki megvizsgálhatja, hogy valóban happy end-e az, ami annak látszik.  

Írta: Frei Gabriella

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése