Súgópéldány

Bemelegítésként vessünk egy pillantást a Viktória-korabeli karácsonyi üdvözlőlapokra, melyek egy része talán azt tekintette fő céljának, hogy jobb belátásra térítse a gyerekeket az ajándékozás közeledtével, mások pedig az örömhír okozta ujjongást mutatták be a flóra és fauna minden képviselőjének segítségével.

A művészetben talán legtöbbször megjelenített „királyok imádása” jelenetek minden művész keze alatt sajátos vonásokkal gazdagodtak, így például Botticelli azon munkái, amelyek új szintre emelték a „stalkerkedést” imádott múzsája irányába: ezeken az angyalok és a Szent Szüzek sok-sok Simonetta Vespucciként éneklik a dicsőítést.

Egy következő furcsa kép a Doni Tondo, amely ugyan nem közvetlenül a karácsonyhoz kapcsolódik, de a gyermek Jézust láthatjuk rajta, amint szüleivel megállnak pihenni az Egyiptomba vezető úton. Az idilli jelenet hátterében pedig, Michelangelot ismerve nem állíthatnánk, hogy a puszta véletlennek köszönhetően, fél tucat atlétikus, meztelen férfiú szobrozik.

Az ördög, vagy krampusz a részletekben rejlik, de van, amikor ezek a részletek félrecsúsznak és csak reménykedünk, hogy az emberek nem veszik észre őket. Így járhatott a palermói Cappella Palatina mozaikkirakója is, aki talán nem a legelőnyösebb pózt választotta az adoráció jelenetének pásztorai számára.

Volt idő, amikor a Mikulásnak sem volt olyan könnyű dolga, mint manapság és komoly érvelő szövegeket kellett gyártania, nehogy derékba törjék karrierjét Angliában Cromwell puritánjai.

Nem tudjuk, hogy volt-e korhatár a háromkirályok megszemélyesítése szempontjából, de, ha volt is, nem számított olyasminek, amibe a Medici család bicskája beletörhetett volna. A Palazzo Medici Riccardi kápolnájában ugyanis minden idők talán legfiatalabb napkeleti bölcse jelenik meg a kis Lorenzo de’ Medici személyében, aki mindössze négyéves volt a freskó készültekor.

Az ünnepi hangulatból Salvador Dalí sem maradhatott ki, ezért amikor felkérték, hogy tervezzen karácsonyi üdvözlőlapot, biztosra ment, hogy mindenki felismerje keze munkáját, valamint, hogy magát a Mikulást is emlékeztesse a karácsonyi sürgésben gyorsan fogyó időre.

A sort Al Brule üdvözlőlapjával zárjuk, amely azokat az embereket szólítja meg, akik hasonló elkeseredett harcokat vívnak minden évben a karácsonyfa díszeivel, mégsem adják fel.