Súgópéldány

A Hermész Triszmegisztosz bölcsessége, az Egyiptomi halottak könyve, a Tibeti halottaskönyv, illetve a Picatrix után megjelent a Szenzár könyvek legújabb kötete. Egy itáliai humanista filozófus és orvos barátainak írott, egészségmegőrző, életmód tanácsokkal ellátott művét a Károli Gáspár Református Egyetem docense, Frazer-Imregh Monika fordította. A gazdag polgári családok által irányított Firenzében élő Marsilio Ficino közeli kapcsolatot ápolt az akkor éppen hatalmon lévő Medici rokonsággal. Olyannyira, hogy Cosimo de’ Medici a careggi villáját neki ajándékozta, hogy a filozófus a békés környezetben lefordítsa Platón összes művét. Előszeretettel meghívta otthonába barátait, így körében számos orvos, pap és humanista tanult. Bennük merült fel az igény, hogy írásban is meg kellene őrizni a hallottakat, ezért utalt arra később Ficino, hogy a mű tudósoknak szól, de ezzel azért nem zárta ki a nyitott átlagemberek érdeklődését sem.

Marsilio Ficino zsenialitása abban rejlett, hogy ezoterikus avatottsága mellett a jobb agyféltekéje is kitűnően működött, hiszen kiművelt orvos volt. Ezért tudott ókori alapokra visszamenő asztrológiát vinni kora orvostudományába. A könyvbemutatót kísérő beszélgetés során a mű egyik lektora, Vassányi Miklós, aki szintén a Károli Gáspár Református Egyetem docense, azt állította, hogy Ficino mindkét világban egyszerre otthon volt. Kifejezetten ügyelt arra, hogy elkerülje az egyház fenyegetését, az eretnekségi vádat, ezért a művében a kritikus részeknél megjegyezte, hogy „bár nem helyes ezzel (a szerk. mágia) foglalkozni; de azért elmondom, hogy van…”. A szerző meg is úszta a klérus komolyabb támadását, de némi vád azért érte, és a modern tudósok azt is megjegyezték, hogy filozófiai szempontból csak egy Platón-epigon volt. Igaz, első elméletei Platóntól származnak, de találunk eredetiséget is a diplomás orvos és felszentelt pap munkájában, noha görög mesterét annyira hűen követte, hogy igyekezett egy platóni teológiát megalkotni, a filozófus eszméit pedig a Szentírással összeegyeztetni. Vassányi tanár úr rámutatott arra, hogy a megismerés aktusában, vagyis a dolog lényegének feltárásában, Ficino óriási jelentőséget talált. A megismerés során ugyanis az emberi értelem összekapcsolódhat az isteni tudattal, így válva részévé az ideák világának. Sőt, a lélek azonos lesz a létezővel is, amit megismert, így bekövetkezhet a deificatio, vagyis az istenné válás.

Frazer-Imregh Monika beszámolt arról, hogy korábban Giovanni Pico della Mirandolát fordította, Marsilio Ficinótól pedig Platón Lakoma kommentárja volt az első munkája. Már 2008-ban elhatározta, hogy egyszer lefordítja a Három könyv az életrőlt, és 2013-ban kész is lett vele. Majd egy hosszú bevezető és számos kiegészítő információ gyűjtése után egy újabb kötetet született Monika tanulmányaival, amit a könyvbemutatón szintén megvásárolhattak a látogatók.

A Három könyv az életről magyarra fordítása azért volt kihívásokkal teli folyamat, mert a szöveg tele van orvosi terminológiával, asztrológiai kifejezésekkel és a gyakran használt szellem-fogalom is eltér a modernkori felfogástól. A beszélgetés során a fordító kiemelte, hogy a harmadik könyvet Ficino Mátyás királynak ajánlotta, és említést tett arról, hogy az itáliai szellemi elitnek szoros magyar kapcsolatai voltak. Janus Pannoniushoz is szálak fűzték, olyannyira, hogy a Lakoma kommentárját a magyar humanista költőnek ajánlotta. De barátjának mondhatta mind Váradi Pétert, mind Báthory Istvánt. A későbbiekben pedig hívták is Ficinót Budára.

A beszélgetés moderátora, Hamvas Levente Péter, a Pesti Mozi kurátora megkérdezte Hamvas Endre Ádámot, a monográfia szakmai lektorát, aki a Picatrix egyik fordítja is, hogy az arab varázskönyv forrása lehetett-e Ficino munkájának. Hiszen mindkettőben megjelennek a talizmánok, a hermetikus világkép és a mágikus gyógyászat asztrológiai nézetekkel. Az ELKH Moravcsik Intézet tudományos főmunkatársa azt válaszolta, hogy az alapszövegnek leginkább a hermetikus eredetű Asclepius dialógust szokták nevezni. Mivel a Corpus Hermeticum nem kifejezetten a mágiáról szól, de az Asclepiusban található olyan utalás, hogy az ember képes lélekkel felruházni a szobrokat: ez pedig egy valódi mágikus praxist takar. A Picatrixhoz kapcsolódva az érdekesség főleg abban rejlik, hogy ezekben az időkben bukkant föl újra az elveszettnek hitt szöveggyűjtemény, így minden bizonnyal találkozott vele Ficino, de óvatosan viszonyult bizonyos részeihez, hatása tehát nem annyira jelentős, mint más szerzőknél. „Ficino ír a talizmánokról és az asztrológia segítségével megvalósuló gyógymódokról, de a Picatrix nevet sosem ejti ki. Ugyanakkor hivatkozik egy arab gyűjteményes munkára, de azt állítja, hogy fél tőle” – tette hozzá Frazer-Imregh Monika, kiemelve, hogy valószínűleg az egyház gyanúját akarta eloszlatni és a klérust megnyugtatni. Majd megjegyezte, hogy a firenzei filozófus számára a kereszt talizmánja volt a legkedveltebb, minden erőt lefedő talizmán, de okára asztrológiai indoklást adott. Az asztrológia kapcsán meg kell jegyezni, hogy gyökerei Ptolemaioszhoz vezethetők vissza és Ficino idejében igen nagy presztízsnek számított ez a tudomány. Kepler is kiadott egy művet az asztrológia védelmében az állítva, hogy a bioszféra összes történését a Nap határozza meg: ahogy ezt ma is gondolja a tudomány.

Kárpáti Gábor Csaba, a Helikon Kiadó felelős szerkesztője asztrológiatörténettel is foglalkozik, és ő adott választ arra, hogy miért volt fontos a katarkhé, vagyis a megfelelő időpont kiválasztása egy-egy gyógyító tevékenység során. A Ficino által leginkább befolyásoló planétákra hivatkozik, vagyis a Nap, Jupiter és Vénusz hármasára, illetve még a Hold szerepét emeli ki. A Jupiter és Vénusz, mint két jótevő égitest kap szerepet; a Nap pedig, mint az életerő forrása, a központ, és a szív képviselőjeként meghatározó. Az égi hatásokat tehát a megfelelő gyógyszerekbe próbálták gyűjteni, hogy ezáltal növekedjen bennük a hatóanyag. Kárpáti Gábor Csaba kiemelte, hogy néhány szokás máig él például a teliholdhoz kapcsolódóan: ideje alatt állítólag nem szabad metszeni, mert a nedvek kifolynak a növényekből.

Kiemelkedő téma volt a beszélgetés során a melankólia kérdésköre. Meglepő lehet, de már Ficino korában, tehát 1489 táján, amikor megjelent az eredeti kötet, felmerült a kérdés: miért melankolikus temperamentumú az igazán tehetséges emberek többsége. Frazer-Imregh Monika megvilágította, hogy az akkori melankólia a mai depressziónak feleltethető meg, és látszólag meglepő, hogy az ünnepi parádékban, városi rendezvényekben gazdag Firenze polgárai miért voltak mégis melankolikusok. A fordító hozzátette, hogy ezek ellenére az alkimisták fekete napjaként szimbolizált létállapotra 1479 után azért volt elég okuk: Francesco de’ Pazzi kegyetlen, dómban való meggyilkolása, az újra kitörő pestis, a közelgő háború. Ficino saját melankóliáját szaturnuszi jellemére is visszavezeti, a bolygó ugyanis összehúzódó, magányos, akár szomorú karakter jelölője. Vassányi Miklós pedig Arisztotelésznél talált választ a témára, a Corpus Aristotelicum ugyanis arról ír, hogy a melankólia a fekete epe túltengését jelenti. Ehhez kapcsolódva Galénosz azt állítja, hogy a testnedvek, akár a fekete epe is, csak annyira determinálhatják az embert, amennyiben nem tisztítja meg magát. Marsilio Ficino célja pedig éppen annak feltárása volt, hogy miképp lehet például gyógynövényekkel megtisztítani a vért, hiszen, ha az orvos helyreállítja a kibillent egyensúlyt, akkor a lélek is helyre kerül.

„Nincs a világon kiegyensúlyozottabb, mint az ég; az ég alatt szinte semmi kiegyensúlyozottabb, mint az emberi test; e testben pedig semmi sem kiegyensúlyozottabb, mint a szellem. Tehát a kiegyensúlyozott dolgok révén újul meg a szellemben lakozó életerő” – olvashatjuk a könyvben.

A Három könyv az életről a tudatos életmód szellemében született: figyelmeztetve arra a tudósokat, hogy a bölcsességhez idő kell. Ezért nélkülözhetetlen gondoskodniuk egészségükről és hosszú életükről. Ahhoz pedig, hogy sokáig vitálisak maradjanak, elengedhetetlen az aga, a szív és a máj tisztántartása. Humorosan Vénusz szájába ad egy olyan figyelmeztetést is, hogy a testi szerelem nem az időseknek szól, ugyanis megterheli a szervezetet. Ficino nyomatékossá teszi, hogy a tudósnak, aki egész nap a szobában gubbaszt, keveset alszik, így túl sokat használ a szellemből, ezért az agya „száraz és hideg” lesz – ezt kell mind inkább elkerülnie, hogy elkerülje őt a melankólia.