Súgópéldány

Tematikusan, utcákra osztva a rakpartot ellepték a kitelepülő színházak, könyvesboltok, kézművesek, média és civil szervezetek. A látogatók dedikálhattak kedvenc szerzőikkel, vásárolhattak kedvenc alkotóiktól, híreket kapattak a közelgő színházi premierekről és egyéb lehetőségekről.

Én nem sokkal 11 óra után érkeztem a rakpartra; az idő a Pikniknek kedvezett, nem volt se forróság, se esős-hűvös időjárás. A standok felfedezéséhez a Dés László-Geszti Péter páros zenéi és Falusi Mariann koncertje adott jó aláfestést. A legtöbb érdeklődőt leginkább a kitelepülő színházak vonzották; különösen a Loupe Színházi Társulás és az Erkel Színház. Egyik helyen programfüzeteket osztogattak, máshol kedvezményes jegyekkel csalogatták a járókelőket, egyes standoknál pedig még beöltözött színészekkel is lehetett fotózkodni.

A Jászai Nagyszínpadtól távolodva egy gyors pillantást vetettem a gyereksarokra, ahol a BuliZoo Gyerekzenekar és számos más játék, körhinta, arcfestés szórakoztatta a kisebbeket.

A Fidelio Színpódium a rakpart másik oldalán kapott helyet; a Taiko Hungary japándob bemutatóját a velem tartó zenerajongó barátnőm már korán kinézte magának. Előtte még tettünk egy kitérőt a Radnóti utca gasztrosarkában, majd a Városmajori Szabadtéri Színház standjánál „pörgetett” kuponokkal a zsebünkben átsétáltunk a Margitszigetre és megkóstoltuk a Nyulam Presszó félméteres palacsintáját (isteni volt!).

Az Art-Színtér Akt hegedűvel produkciójára értünk vissza, akik szintén zenével töltötték meg a Balzac utcát. Belátást engedtek a nézőknek a legújabb projektjeikbe; elhangzott egy dal a hét vezérről szóló, most készülő musicalükből is, aminek szövegét állítólag a Piknik előtti napon véglegesítették.

Az utána következő japándobosok igazán felemelőek volt; most találkoztam először ezekkel a hangszerekkel, és a zenészek igazán meghozták a kipróbálásához a kedvemet. Bár az előadás közben egy néző rosszul lett, a dobosokat ez sem akasztotta meg; miután a hölgy orvosi segítséget kapott, tovább folytatták ugyanolyan lendülettel és lelkesedéssel a produkciót.

Ezek után visszaindultam a Jászai színpadhoz; mindenképpen bele akartam nézni a József Attila Színház Shrek musicaljébe. Habár a látványos jelmezeket ezúttal nem hozták magukkal, a színészek játéka még így is szuper volt, a karaktereket pedig a dalok alapján is fel tudták ismerni azok, akik már ismerték korábban a mesét. Stílusából és bemutatott dalaiból úgy tűnik, gyerekeknek és felnőtteknek is jó szórakozást fog nyújtani, ahogy az a legtöbb Broadwayről hozott, magyarosított produkcióra általában jellemző.

A Vígszínház előadásában is találkozhatott a közönség eredetileg Broadwayen játszott darabokkal; a Rémségek kicsiny boltja kapcsán a konferanszok külön kiemelték Varró Dániel költő szerepét az átírásban. Hallhattunk még részleteket a Pinokkióból, A Pál utcai fiúkból, A nagy Gatsbyből és A dzsungel könyvéből, ami idén az 1500. jubileumi előadását éli meg. Külön kiemelték, hogy a mostani évadban a külföldről érkező nézőket is sok szeretettel várják; az eddigi A diktátor, A nagy Gatsby, a Sirály és A kastély mellett a kínálat újabb előadásokkal fog bővülni.

Színpadra lépett ezek után afféle meglepetésvendégként Rédei Éva, a Láng Téka tulajdonosa, a Pozsonyi Piknik egyik alapítója is. A könyvesbolt maga is kitelepült az eseményre; országszerte elismert írók dedikáltak, többek között Nádasdy Ádám, Grecsó Krisztián vagy Szinetár Miklós.

A későbbi előadásokra már nem maradtam, azonban a tömeg még mindig, sőt már a délelőtti órák óta folyamatosan nagy volt; szinte el sem lehetett férni a sok érdeklődőtől. Nem véletlen, hiszen a Pozsonyi Piknik immár 16. éve fontos szerepet foglal el a kerület kulturális és közösségi életében.