A hideg időszak beköszöntével előkerülnek a különböző téli mesék is, amelyek közül talán az egyik legnépszerűbb a 2013-ban bemutatott Jégvarázs. Azonban azt kevesen tudják, hogy hasonló történetek már jóval korábban is léteztek: ilyen volt például Hans Christian Andersen dán meseíró műve, A Hókirálynő.
A mese kezdetén az ördög tükröt készít, mely a jó dolgokat eltorzítva, a rossz dolgokat felnagyítva mutatja. Miután az egész világot körbeutazta a tükörrel, az égbe is fel akar vele szállni, azonban leejti és apró darabokra töri, a szilánkok pedig az emberek szívébe fúródva gonosszá teszik őket. Sajnos ez történik Kay-jal is, aki emiatt a Hókirálynő hatása alá kerül, és vele tart a palotájába.
Kay játszótársa, Gerda, kalandos úton, mesebeli alakok segítségével megtalálja és kiszabadítja barátját a szeretet erejével, ugyanúgy, ahogy a Jégvarázsban is láthattuk. Ha valaki szívesebben látná a történetet filmvásznon, annak a figyelmébe szeretném ajánlani az ugyanezzel a címmel, 1957-ben készült animációs feldolgozást a szovjet Lev Atamanov rendezésében, amely az első filmes adaptációk egyike. Két évvel később, 1959-ben angolra is szinkronizálták a filmet (megtekinthető ITT), amelynek zenéjét egy hollywoodi orosz zeneszerző komponálta.
Érdekesség, hogy a korszakban az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti feszültség hevében forradalmi pillanatnak számított a szinkronizálás: ez lett az első szovjet film, amelyet egy nagyobb amerikai cég megvásárolt. Akár könyvben, akár filmben, mindenképpen kellemes időtöltéssel szolgál, hiszen a szeretet fontosságát emelik ki, ami az ünnepi időszak legfontosabb része.
Írta: Auth Eszter
