Súgópéldány

A K11 nevű kulturális központ alig egy éve nyitotta meg kapuit a Király utcában, most pedig egy nagyszabású, hat részes beszélgetéssorozatot indítottak, hogy kellemes kikapcsolódást, szórakozást nyújtsanak az érdeklődőknek. Az estekre neves, kiváló színészek, énekesek fogadták el a központ meghívását, első alkalommal Kulka János állt a színpadra, őt Csáki Judit színikritikus faggatta. 

Azon nem csodálkoztunk, hogy a közönség szinte teljesen megtöltötte a tágas, kulturált nézőteret, azon viszont igen, hogy gyakorlatilag kizárólag középkorú – vagy inkább kicsit idősebb – nők alkották a nézőket, akik aztán Kulka egyes mondatai után olyan lelkesedéssel tapsoltak, mintha nem lenne holnap. Persze, nyilván azon korosztály hölgytagjai kíváncsiak rá a leginkább, akik az ő darabjain nőttek fel, de akkor is érdekes, hogy a fiatalabbakat, vagy a férfiakat ennyire nem érdekelte az előadása, élete ennek a méltán elismert művésznek. 

Pedig rendkívül szórakoztató, néhol vidám, néhol kissé bús, de mindenképpen tanulságos, és valamilyen szinten lélekemlő estében lehetett részünk. Ehhez egyébként nagyban hozzájárult a kérdező, Csáki Judit is, aki néha – szerencsére! – kiesett a szerepéből, és ő maga kezdett sztorizgatni. Elmesélte legkedvesebb Kulkához kapcsolódó élményeit – például, hogy egyszer a földön fekve készített vele tévéinterjút, mivel a művész úrnak annyira fájt a háta, hogy nem bírt egyenesen állni, de a felvételen úgy kellett tűnnie, mintha állnának egymással szemben. Néha a beszélgetést Youtube-videó bejátszásokkal szakította meg, ami ugyan jó ötlet volt, és sokkal színesebbé tette az estet, de valamivel igényesebben is meg lehetett volna oldani – a lejátszani kívánt felvételeket le lehetett volna tölteni és úgy sorba állítani őket. 

Ahhoz, hogy a hangulat valóban kellemes, oldott legyen az kellett, hogy a kérdezett fél is jól érezze magát, és Kulka láthatóan örült a helyzetnek, szívesen, felszabadultan és legfőképpen nyíltan beszélt önmagáról. Ugyanolyan természetességgel mesélt legendás szerepiről, mint magánéletéről. Talán az egyik legmeglepőbb információ, amit megtudhattunk róla, hogy a való életben elég unalmas embernek tartja magát. Belső démonait, a felgyülemlett feszültséget és mindent, ami személyiségének „sötét oldalához” tartozik a szerepeiben éli ki, minden destruktív energiáját a színpadra koncentrálja. Így marad számára a nyugalmas kutyasétáltatás, a békés szemlélődés. De nem hagyta kritika nélkül kortársait sem! Bátran bírálta Alföldi Róbertet (az Nemzeti Színház egykori igazgatóját), hogy annak idején levette a színpadról a III. Richárdot, pedig a darab mondanivalója a mai napig érvényes. Továbbá hallhattunk Gaál Orsolyához (a Nemzeti Színház volt sajtóreferense) fűződő barátságáról is. 

Kulka vagy, ahogy magát nevezte az „elhasznált arcú sorozatszínész”, nem csak a színpadon szerepel, rengeteg filmben is játszik – elmondása szerint az utóbbi pár évben egyre több felkérést kap, amit nem is igazán ért –, valamint ő az Autisták Országos Szövetségének nagykövete is. Az est folyamán többek között erről is mesélt, hogy az Esőemberben kapott szerepe kapcsán hogyan találkozott először autistákkal, az autizmussal mint betegséggel, és ez hogyan formálta személyiségét, az élethez való hozzáállását, aztán hogyan lett belőle az autizmus magyar nagykövete.  

Nekünk különösen szimpatikus volt az estében, hogy nem csapott át bulvár-pletykálkodássá, nem hegyeződött ki a beszélgetés túlságosan Kulka szexuális beállítottságára, magánéleti, párkapcsolati problémáira. Amennyire ez két óra alatt lehetséges, megismertünk egy tehetséges művészt és a művész mögött egy szerény, jólelkű, és a szó legnemesebb értelmében hétköznapi embert. Ugyanakkor komoly kritikát fogalmazott meg a társadalmi elfogadás hiányosságairól, mivel „egy élet munkájából csak ennyi (nemi hovatartozás) marad meg az emberekben”, miközben a színész továbbra is szívét, lelkét adja a szakmáért. S őszintén vallott a balatonlellei visszavonulásáról, amit egy megrázó szakítás idézett elő, s ahol megfogalmazódott benne a színészi pálya elhagyása is. S hogy mi lett volna belőle? A válasz meghökkentő: szőlőtermesztő. (Azért örülünk, hogy nem így alakult!) Aki esetleg lemaradt, vagy szívesen találkozna vele újra, annak sem kell szomorkodnia, a Müpa színpadán március 27-én „Elmondom újra” című zenei estje keretein belül hallhatja őt legközelebb.  

A K11 beszélgetéssorozatát mindenkinek csak ajánlani tudjuk. Nagyon jó kezdeményezésnek tartjuk, s reméljük a következő estek is ilyen színvonalon, ilyen hangulatban telnek majd el!

Írta: Ivicsics Kitti és Böszörményi Márton

Fotók: Dézsi Fruzsina