George a Nyugdíjfolyosító Igazgatóságnál dolgozik, most már FVH, azaz Főosztályvezető Helyettes, ez már a második fizetési kategóriába tartozik. Ugyan elhagyta a felesége, de minden este felhívja Helen, a nővére, és hetente összeülnek valakinél bridzselni a munkatársakkal. Meg hát amúgy is, George szeret magára főzni és csipketerítőt tenni a zongorára.
Amikor a Lány beront George régiségekkel telezsúfolt életébe a terhességével, az enyhe nimfomániájával, és a szabadság utáni vágyával, George egész élete olyanná válik, akár egy elavult kiállítás. Unalmas, poros, senkit sem érdekel, jobb lenne kimenni a napfénybe játszani. Mert a Lány szerint minden játék.
De Louise hangos, káromkodik, nem úgy viselkedik, ahogy egy ifjú hölgyhöz illik, teljesen szétzilálja George életét. A bridzs, az esti telefonok, a munka és a szépen berendezett londoni lakás értéktelenné válik. Louise boldognak tűnik a maga képzelt szabadságával, az önállóságával, az áttetsző ellenségeskedésével. Szükségük van egymásra, hogy megtalálhassák a középutat. Robban, ha két világ találkozik?
Fergeteges humorral viszik színre a darabot. Tusnádi Márton mint George, sose esik ki a második kategóriás fizetésből, akárhányszor kimondja: Hallo Helen…, szinte halljuk, ahogy Helen a reumájáról hadar a másik oldalon. Valu Rebeka mint Louise, magára ölti a lázadó tinédzserek örökös unottságát, úgy kiabál, mintha minden dac az ő száján ömlene ki, és George átlagos világa blaszfémia lenne az életre nézve.
Gene Stone és Ray Clooney komédiáját Tóth Alex vitte színre, s néha maga is beront narancssárga ingben, fehér trikóban, hogy visszakövetelje magának a nőt. Mert nyolc hónapos terhesen is azé’ jó az még.
A Spinoza Színház apró stúdiószínpadán tekinthető meg a darab – egyelőre. Valu Rebeka elmondta, hogy minden, amit a néző lát szeretetből épült fel, itt mindenki szívét-lelkét helyezi a néző elé. Hát nézzék és nevessenek, annál nagyobb örömet nem is adhatnak nekik.
Írta: Veréb Árnika
Fotók: Szendrei Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése