A Budapest Táncfesztivál utolsó előtti napján a Duna Táncműhely előadását láthattuk a MOM Kulturális Központban. A Kornis Mihály bohózatát feldolgozó Körtánc elég megosztóra sikerült, és egy bizonyos rétegnek minden bizonnyal a kedvence lesz.
Én nem tartozom közéjük. Habár a „körtánc” fogalmát maximálisan kielégítették – kör alakú színpadon táncolták el a kiindulóponthoz visszatérő szekvenciát –, a táncosok egy része is profi előadást nyújtott, a hegedűművész pedig egyenesen kiváló volt, ennél több pozitívumot azonban nehezen tudnék kiemelni. Még csak nem is az volt a probléma, hogy érthetetlenül adaptálták volna a történetet, mivel az meglehetősen egyszerű: különböző emberek szexuális interakcióba torkolló találkozásait mutatja be. Hanem – közhelyesen szólva – az ördög (már megint) a részletekben rejtőzik.
Már maga a sztori is tartalmaz megkérdőjelezhető elemeket, nevezetesen az óriási korkülönbség visszatérő motívumát. Rossz volt nézni, ahogy egy „kislány” vonaglik egy nála sokkal idősebb ember karjai között, ahogy azt is, mikor egy idősebb nő „kavart” a fiatalabb pasival. Itt jegyezném meg, hogy a Mrs. Robinson-szerű asszonyt alakító Lőrinc Katalin akrobatikus koreográfiája látvány szempontjából a legkiemelkedőbb teljesítmény volt; és Horváth Eszternek is jár a dicséret, lévén ő volt az egyetlen, aki nem kifejezéstelen arccal táncolt, hanem – megkockáztatom – színészkedett is.
A jelmezválasztásnál a beazonosíthatóság lehetett a cél, ugyanis az egyes karaktereket mintegy színkódokkal jelölték meg. Az elgondolás jó, a megvalósítás már kevésbé. Ennyi ízléstelenül összedobált – hasonló színárnyalatú – göncöt még nem láttam, és nem a divatosság szempontjából mondom ezt. A piros harisnyán keresztül a nézőre kikacsintó női bugyi, és az elképesztően feminin párduc-mintás sapka az egyik férfi táncoson még csak a kezdet; ám Kiss Zsuzsanna, jelmeztervező ízlésficamát nem tisztem tovább firtatni –az eset ugyanis szakemberért kiált.
Bárcsak több szempontból is megemlékezhetnék e produkcióról, azonban a néha-néha megcsillanó hozzáértésen és az égbekiáltó baklövéseken kívül egy meglehetősen középszerű előadást láthattunk. Azonban újfent elismétlem: a Körtánc egy rétegmű, így nagy valószínűséggel rajongók is felbukkannak majd az utálók tömött sorai között.
Írta: Rakita Vivien
Fotók: Nemzeti Táncszínház
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése