Mit kezd az ember a hatalommal – legyen az mágia, társadalmi státusz vagy vallási tekintély –, és hogyan őrizheti meg közben önmagát egy előítéletekkel, hierarchiákkal és elvárásokkal terhelt világban?
M. L. Wang Vér a fényes égbolton regényét olvasva egy olyan világba csöppenhetünk, ami tele van mágiával, küzdelemmel és rengeteg feltáratlan titokkal. A regény nemcsak a világépítést és a karakterek sokszínűségét írja le áthatóan, de egy összetett mágikus rendszert mutat be alaposan, és érzékelteti a társadalmi és vallási különbségeket is.
Wang ipari utópiaként írja le könyvét, amit tökéletesen meg is testesít. Tiran városának iparát a mágia működteti, és minden olyan „tökéletesen” működik, ahogy azt a mágusok elvárják. A varázsburok fedte városba mágia segítségével jön víz, áram és még az időjárás is kedvezőbb, mint a város körüli havas hegyeken. De ennyi mágia rengeteg energiát igényel. Honnan lehetne ilyen mennyiséghez jutni becsületes módon? Wang bebizonyítja, hogy mindennek ára van, még a mágiának is. Súlyos ára.
Főszereplőnk nem egy tipikus hősnő. Sciona makacs, önző és nem figyel másokra. Csak a saját dicsőségét keresi és egyetlen célja, hogy beírja magát a történelem könyvekbe. Viszont Scionának nem csak azzal kell szembenéznie, hogy milyen nehéz a ranglétrán feljebb és feljebb törekednie, de azzal is szembesül, hogy nőként a tirani társadalom nem fogadja be, mint nagyhatalmú mágus. Mindent megtesz, hogy bebizonyítsa, hogy a férfiak tévednek, és megérdemli rangját főmágusként. Éjt nappallá téve dolgozik, hogy valami maradandót alkosson. De ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre ássa magát a város sötét titkai között rá kell jönnie, hogy egész életében hazugságban élt. A hőn szeretett és tisztelt városa, a tökéletes ipari utópiában élő Tiran, cseppet sem olyan ártatlan és tökéletes, mint ahogy ő gondolta. Új legjobb barátja Thomil, egy kwen takarító, segít neki rádöbbenni, hogy mennyire szemellenzős életet élt eddig. A két barát közötti társadalmi és vallási különbségek részletesen megírt vitákat eredményeznek, ahol olvasóként mindkettő fél fájdalmát meg tudjuk érteni, és Wang nagyon fontos kérdésekre világít rá:
„Mennyire lehet kitörni a szerepekből, amelyeket a közösség ránk kényszerít?” „Igazolhatja-e a jó cél az erkölcsileg kétes eszközöket?” és „Mi az ára annak, ha valaki kívülállóként próbál érvényesülni egy zárt közegben?”
Wang története részletesen írja le Tiran városának társadalmát és annak működését, de nem csak ez mutat kiemelkedő felépítést, hanem a mágiarendszer is, amit az írónő tudományosan szerkesztett meg. Wang megírt mágiarendszere egészen eredeti, hiszen nem csak látványos varázslatokról van szó, hanem logikailag felépített, szinte programszerű varázsige megírásról, a kellő energia leszívásáról és hasznos varázslatok végrehajtásáról egy varázsige írógép segítségével.
A Vér a fényes égbolton azoknak lesz igazán élvezetes olvasmány, akik szeretik a részletgazdag, kreatív világokat, a bonyolult karaktereket és a morális dilemmákat.
M. L. Wang: Vér a fényes égbolton
Anassa Kiadó, 2025, 448 oldal
Írta: Szántó-Serege Noémi

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése