Portré: Molnár Piroska - „Az életemben mindig a pályám volt az első”

Molnár Piroska, a Nemzet Színésze, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, Kiváló Művésze és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

„Rendkívül sok színárnyalatú lény: erős, mindent kibíró paraszt, csiszolt agyú, fölényes, művelt nő, nagyon érzelemgazdag asszony és ezen kívül boszorkány. Mindez ott van a sejtjei mélyén; sokféle szerepet lehet ráosztani.” (Ascher Tamás)

Fotó: jegy.hu
1945. október 1-jén született Ózdon. Nevét apja, Molnár József első felesége után kapta, aki fiatalon, gyermek nélkül halt meg. Hamar elvesztette édesapját, mivel szlovák nyelvtudása miatt a visszavonuló orosz csapatok tolmácsként magukkal vitték, és soha nem tért vissza. Édesanyja, Andrási Viktória két gyermekkel maradt magára. Molnár Piroska gyerekkorát egy Kunágota környéki tanyán töltötte, majd később beköltöztek a faluba, ahol egy gazdag polgárcsalád fogadta be őket. Habár a háziúr gyakran kiabált, szobányi könyvtárába szabad bejárása volt a kis Piroskának. 

Kiskorától kezdve boldoggá tette a szereplés, szabadidejében verset mondott és énekelt. Mikor anyja észrevette, hogy tudatosan készül a színészi pályára, elkezdte rendszeresen magával vinni a falu mozijába. Az iskolában is érezte, hogy más, mint a többiek, ezért nem viselte a kötelező uniformist sem. Szegeden végezte a középiskolát, ahol irodalom tanára, Csontos Magda karolta fel. Bár közgazdasági technikumba járt, mégis jeleskedett a tanulásban, hogy édesanyját segítse a jó tanulóknak járó nagyobb ösztöndíjjal.

„Amit én reméltem és szerettem volna még tőle, s szeretnék most is: már a kezdetektől önálló esteket, versekkel és dalokkal, a tévében is. Nem csupán Molnár Piroska nagyobb dicsőségére, hanem a világ jobbítása végett. Ma már csak iróniával gondolom az utóbbit, de még gondolom. Mert Molnár Piroska úgy tud énekelni és verset mondani, ahogy kevesen. Föltár és megértet, segít hinni abban, hogy érdemes élni.” (Csontos Magda)

A főiskolai felvételire Juhász Gyula Milyen volt szőkesége című versével és a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdallal készült. Elsőre felvételt nyert Pártos Géza osztályába, ahol az osztályvezető mellett olyan remek tanárok tanították, mint Sulyok Mária vagy Fischer Sándor, és a fiatal színésznövendékek egy összetartó, kellemes közösséggé alakultak. Másodéves korában azonban meg kellett küzdenie édesanyja elvesztésével, akit fiatalon, néhány hónap alatt elvitt a rák. Így emlékszik rá vissza: „Nem is igazán mértem fel akkor, hogy az életem melyik része fontosabb: haldokló anyám kezét fogni vagy teljesíteni a napi penzumaimat a főiskolán. Megpróbáltam mind a kettőt csinálni, mint ahogy azóta is igyekszem mindennek megfelelni. A mai napig fáj, hogy anyám elmúlását nem tudtam átélni.”

Pogány Judittal 1974-ben az Ahogy tetszikben, fotó: nlcafe.hu
Még főiskolás évei alatt férjhez ment Eötvös Péter zeneszerzőhöz. Élete azonban nem vett gyökeres változást, mert férje gyakran tartózkodott külföldön, ezért ő ugyanúgy élte tovább az életét, mint addig, csak már tartozott valakihez. Az iskola végeztével Bozóky István szerződtette Szegedre, bár mindenki azt hitte, hogy a Madách Színházba vagy a Tháliába kerül. „Szegeden az első darabom Gáspár Margit Az állam én vagyok című vígjátéka volt, ebben egy csúnya kis hercegnőt játszottam, aki később kivirul és visszaszerzi a férjét. Amikor a harmadik felvonásban bejöttem egy halványlila rokokó estélyi ruhában, felékszerezve, kitört a nyíltszíni taps. Zavaromban majdnem kimentem, úgy lökdöstek vissza a kollégák…” 

Három évadot töltött Szegeden, az első végén már gyermeket várt. A második évad végén majdnem fél évre Japánba utazott a férjével, majd hazatérve két-három szerep után Komor István a kaposvári Csiky Gergely Színházba hívta. Zsámbéki László, főiskolai évfolyamtársa lett a főrendező és Pogány Judittal, Koltai Róberttel, Babarczy Lászlóval, Verebes Istvánnal, Olsavszky Évával és Kun Vilmossal alkották az akkori társulatot. Részese volt a kaposvári hőskornak, ami az 1971-es Sirály bemutatótól számítódik, melyben Nyinát alakította.

1978-ban követve Zsámbékit a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol a szép szerepek mellett rögtön megtalálták a rádió, tévé és szinkronfelkérések is. Négy év után a budapesti Katona József Színházhoz csatlakozott alapító tagként. Ebben az időszakban olyan életkorba került, amiben nem igazán találták meg a szerepek, mivel egy részükhöz már túl öreg, a többihez pedig még túl fiatal volt. Ekkorra fia már külföldön tanult, férjétől pedig elvált, így nem tartozott senkiért felelősséggel. „Szabad voltam, mint a madár. Mehettem oda, ahova akartam. Én Kaposvárra akartam. Az életemben mindig a pályám volt az első. Most is az.” 

Indul a bakterház, fotó: kritikustomeg.org
1984-ben tehát visszatért Kaposvárra és 18 évig a társulatnál maradt. Itt a rövid mellőzöttség után ismét a csúcsra jutott. Több epizód- és filmszerep is megtalálta. Játszott többek közt Ranódy László Árvácska című filmjében, melyet Karlovy Varyban is bemutattak, valamint a Makrában és az Utolsó körben. (Majd később szerepelt többek közt az Indul a bakterház, Sose halunk meg, Szamba, Csinibaba, Ámbár tanár úr, Meseautó, Állítsátok meg Terézanyut!, Sorstalanság, Papírkutyák, A nagy füzet és a Liza, a rókatündér című nagysikerű tévéfilmekben.) 

Ezalatt a színpadon nagy rendezők halmozták el óriási szerepekkel. Olyan színészóriásokkal volt lehetősége együtt játszani, mint Páger Antall, Ruttkai Éva, Dayka Margit, Gábor Miklós, Kállai Ferenc, Berek Kati, Őze Lajos, Máthé Erzsi, Agárdy Gábor vagy Gobbi Hilda. Egyik legemlékezetesebb szerepére, Galactiára a Jelenetekből így tekint vissza a színésznő: „Magát a darabot én nem tartottam olyan jónak, de ahogy Eörsi megigazította és Ascher megrendezte, nagyszerű előadás lett. Ha egy színésznőt ilyen szereppel kínálnak meg, ráadásul az alkatához és az életkorához is illik, akkor hogyne habzsolnám? Ha engem a nyári melegben megkínálnak egy jéghideg, száraz hosszúlépéssel, azt is egy hajtásra megiszom.” 

A 18 éven át tartó második kaposvári korszak után 2002-ben ismét a Nemzeti Színházhoz szerződött, és Alföldi Róbert 2013-as leváltásáig a tagja maradt. Ebben az időszakban játszott többek közt a Csongor és Tündében (Éj), Tenessee Williams-től az Orfeusz alászállban (Porter nővér), az Ármány és szerelemben (Millerné) és Esterházy Péter Én vagyok a te (Királynő) című művében. Az igazgatóváltásról a következőket nyilatkozta: „Nagyon kötődtem az előző vezetéshez, és bár az új igazgató nagyon szépeket mondott – noha igazán nem biztatott szerepekkel –, de ebben a helyzetben e szavaknak nem tudtam hinni, és láttam magamban még perspektívát máshol. Az viszont, hogy ott üljek szép fizetésért, és jó, ha egy évben háromszor színpadra lépjek… – na, ez nem vonzott” A Nemzeti után a Thália Színházhoz került, melynek azóta is a tagja. Jelenleg a Rövid a póráz, a Hétköznapi őrületek és a Hős tenor című előadásokban láthatja a közönség.

Én vagyok te, fotó: origo.hu
Teljesítményét a szakma is díjazta, ugyanis Kossuth- és Jászai Mari díjas Érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011-től a Nemzet Színésze. Emellett elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, az Arany Medál- és a Színikritikusok Céhének életműdíját, 2013-ban a Prima Primissima díjat és még számos más elismerést. „Az, hogy jó vagy rossz egy színész, nem a díjaktól, hanem az elvégzett munkától függ. Én a Kossuth-díjtól nem leszek jobb színész.”

A méltán ismert és elismert művész, amellett, hogy életét a színpadnak kötelezte el, aktívan részt vesz a jövő nemzedékének felkészítésében, mivel színpadi beszédet tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetem színészhallgatóinak. Nem csak az iskola falai közt, de azon kívül is figyelemmel kíséri tanítványai karrierjét, és büszke az elért sikereikre.

Amikor egy interjú során megkérdezték tőle, ki is Molnár Piroska valójában, így válaszolt: „Színésznél ez úgy van, hogy egy idő után identitászavarba kerül, mert a sok, teljesen átérzett figura közül talán már nem is tudja, hogy melyik is ő igazán. Talán mindegyik vagyok. Egy színészben meg kell lennie minden emberi tulajdonságnak, azért színész, attól színész. Akit éppen próbál, annak a jellemvonásait kell felerősítenie magában. Olyan tulajdonságokat, amelyek még ha nagyon távoliak is, de valahol mélyen eltemetve élnek benne.”

Írta: Mátyás Viktória

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Moln%C3%A1r_Piroska#D.C3.ADjak.2C_kit.C3.BCntet.C3.A9sek
http://szinhaz.hu/2016/12/28/mintha_a_gondolkodas_kiment_volna_a_divatbol_interju_molnar_piroskaval
Lőrincz Sándor: Molnár Piroska, Kaposvár, 1995.

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts