Súgópéldány

Árkosi Árpád rendezésében a Nemzeti Színházban két Márai-egyfelvonásost láthat a közönség, Családi kérdés – Befejezetlen szimfónia címmel. 

Számos Márai művet ismerünk, és ebből jó párat színre is vittek, illetve megfilmesítettek. A Befejezetlen szimfónia és a Családi kérdés viszont nem tartozik az író népszerű művei közé. A két rádiójátéknak szánt darab a Jób… és a könyve című kötetben található. Televíziós darabjait és rádiójátékait a világ számos országában bemutattak: Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában, Dániában, Kanadában, 2015-ben pedig a Nemzeti Színház tűzött a műsorára kettőt. De miért pont ezt a kettőt? Mi köti össze a két darabot? Boncolgassuk egy kicsit a dolgot. 

Mindkét egyfelvonásos esetében háromszögben kell gondolkoznunk. A Családi kérdés egy magányos nő, egy idős férfi és egy árva történetébe enged bekukkantani. Eszter (Söptei Andrea) egyedül él, távol az úgynevezett családjától, se férje, se gyerekei. Megelégelte a magányos életet, és elhatározza, hogy magához vesz egy árvát, és megváltoztatja végrendeletét. A döntést esztelenségnek tartó Lajos (Blaskó Péter), Eszter nővérének özvegy férje, megpróbálja jobb belátásra téríteni a nőt. Megjegyezném, egy kis kitérővel, hogy talán nem véletlen, hogy a két főszereplő nevét Márai saját magától, az Eszter hagyatékából, kölcsönzi. Még a szereplők helyzete is majdhogynem megegyezik. Lajos Eszter nővérét veszi feleségül, akitől születik egy fia és egy lánya, majd özvegyen marad a két gyermekkel. Eszter magányosan él, sose megy férjhez, egész életében várja, hátha Lajos visszatér hozzá. Érdekes elemzésre ad lehetőséget, ha ebből a szemszögből vizsgálódunk. De kanyarodjunk vissza a főútra. Egyszer csak betoppan a várva várt árva, a kis Flóra (Bánsági Ildikó). A helyzet abszurd, egy 80 év feletti öregasszony lép be a szobába. Lajos hirtelen köpni-nyelni sem tud, Eszter meglepődik, de túllendül rajta, és teljes természetességgel fogadja a jövevényt. Flóra megjelenése Eszter és Lajos számára ajándék, még ha kezdetben nem is tűnik annak. Flóra nyitja fel Lajos szemét és csillantja fel a boldog befejezés lehetőségét Eszternek. „Mindenkinek joga van egyszer az életében kimondani az igazat” – írja Márai. Flóra ezt teszi lehetővé, hogy végre kimondhassák egymásnak az igazat. 

A Befejezetlen szimfónia is háromszögre épül, méghozzá szerelmire. Valamivel a második világháború után találkozik két nő, egy európai és egy amerikai. Edit (Tóth Auguszta) meglátogatja egykori mesterének feleségét, Alice-t (Nagy-Kálózy Eszter), azzal a szándékkal, hogy Alice vegye rá a férjét, hogy ő – mármint Edit – ülhessen a zongora mögött, amikor bemutatásra kerül az Európa szimfónia, melyet a mester dirigál. Egészen a végéig Alice nem válaszol a vissza-visszatérő kérésre. A nagy európai mesterbe minden tanítványa szerelmes volt, ám egyszer csak megjelent egy amerikai nő, és az álmodozásnak vége szakadt, az amerikai győzött, övé a fődíj: a zseni zeneszerző. Ez a két nő harcának kiindulópontja. De valóban nyertes a nyertes, és végül vesztes marad a vesztes? Boldogtalanok! Az európai nem tud saját legyőzöttségén túljutni, utálja a betolakodó idegent. Az amerikai pedig nem tud mit kezdeni a tudattal, hogy nem tud segíteni. Alice megkapott mindent, amiről csak álmodott, de az, hogy nem tud adni tönkreteszi, bűntudata van. Edit sértettséggel, gőggel vádolja és elégedetlenséggel magyarázza az amerikai nő hazatérését. Edit: a négybetűs női név az a kombináció, ami nyitja a mester széfjét, ahol a nagy mestermű lapul, az Európa szimfónia. Alice kész útmutatót ad a mester szokásaival kapcsolatban, majd távozik. A győztes amerikai vesztesként tér haza, két férfit hagyott Európában: a háborúban elesett férjét és a zseni zeneszerzőt. 

Egyértelműen a szeretet, a szerelem a mozgatórugója az egyfelvonásosoknak. Mindenki szeretetre és boldogságra vágyik. Eszter Lajost, Lajos Esztert, Flóra egy családot szeretne. Edit a nagy zeneszerzőt szeretné magának, Alice pedig pont azért hagyja el a zeneszerzőt, mert szereti. 

Mindkettő tömör, nehéz mű és igazi kihívás a színészeknek, igazi Márai. A bravúros szereposztásnak köszönhetően ezek a könnyűnek és langyosnak nem mondható szövegek, életre tudnak kelni a színpadon, és egy pillanatra sem engedik kókadni a néző figyelmét. A kisszínpadi előadások általában közelebb engedik a nézőt, sokkal közvetlenebbül lehetnek szemtanúi a történéseknek. Ebben a rendezésben viszont pont az ellenkezője működik. A három oldalról körbeült színpad egy sűrű fekete tüllszerű anyaggal van körbevéve, mint valami burok. A néző így leskelődőnek, kirekesztettnek érezheti magát. A színészek semmilyen kapcsolatot nem létesítenek a közönséggel, mintha egy tv-adást néznénk. Egyedül Tóth Auguszta nézett ki egyszer-egyszer a közönségre, és pont a mesterséges fal miatt tűnt ez a gesztus mesterkéltnek. A művésznő játéka ezen a délutánon valahogy nem volt elég meggyőző, mintha kívül állt volna a darabon, és csak asszisztált Nagy-Kálózy Eszter mellett. Olykor megakasztotta egy-egy közbeszólással az Alice-t játszó színésznőt, aki szívét-lelkét a nézők elé tárta játékával.

A két darab sorrendje sem véletlen. A Családi kérdés könnyebb és olykor még kacagtató is. Az idős Flóra és Lajos szurkapiszkái komikus mondatokat és helyzeteket szülnek, amik tompítják a feszült helyzetet. Lajos a végkifejlet felé haladva érzelmileg egyre ziláltabb, meginog a határozott férfi, és az érzelmei felülkerekednek racionalitásán. Blaskó Péter nagy ívet játszik be a szereppel, képes ezalatt a rövid idő alatt megmutatni a szerep minden árnyalatát, bravúros alakítás. Hasonlóan nagy íve van Eszternek is, Söptei Andreának el kell jutnia a komor, hidegnek tűnő nőtől, a felszabadult szerelmesig. Szűkebb keretek között kell megmutatnia Esztert, ami nagy kihívás, de ő sem vall kudarcot. Az idős Marry Poppinst idéző Flóra felrázza és helyrerakja ennek a két embernek az életét. Bánsági Ildikó fürdik a szerepben, egyszerűen tökéletes. 

Ha a felszín alá nézünk, felfedezhetünk mást is. Másról is szó van, nem csak a szeretetről. Családi kérdésben ott van a változtatásról való döntés kérdése. Eszter eldöntötte, hogy változtat az életén, nem lesz többé magányos, ám váratlan akadályokba ütközik miközben halad célja felé, de kitart. És ez egy nagyon fontos momentum. Kitart, nem adja fel, amikor kiderül, a kis árva nem is olyan kicsi. Újratervez és folytatja az útját. Nem hátrál meg a váratlan helyzetektől, bátor és rugalmas. A kitartásáért pedig meg is kapja jutalmát.  

A Befejezetlen szimfóniában két világ, két kultúra találkozik egymással, Európa és Amerika. A kérdés pedig, hogy létrejöhet-e egy egységes Európa, összeérhet-e valaha ez a két világ? Megvalósulhat-e a jövőben, hogy ne tátongjon ekkora szakadék a két kultúra között? Az Európa szimfónia, a jövőbe látó remény, a közös Európa szimbóluma ebben a műben nem készült el. Elkészülhet valaha? Ez a gondolat akár a mai ember fejében is megfoganhat, és ezért hat annyira ma is Márai.

Írta: Szekeres Vanda

Fotók: Nemzeti Színház