Apple laptop és gramofon

F. Scott Fitzgerald egyik leghíresebb művét már Leonardo DiCaprio főszereplésével is feldolgozták, azonban a Müpában nem a népszerű filmet láthattuk, hanem A nagy Gatsby balett-változatát a Miskolci Nemzeti Színház tolmácsolásában.


A két felvonásból álló előadásban elmesélték A nagy Gatsby egész történetét, Nick Carraway visszaemlékezésével indítva. A flashbackeket – bár kihívás elé állította a társulatot – Bozóki Mara díszlettervező ötletesen oldotta meg: az elöl táncoló Nicket egy állványzattal választotta el „a múlt eseményeitől”. Ezen kívül még két markáns helyszínt kellett megkülönböztetniük, mégpedig Jay Gatsby otthonát, illetve Wilsonék autószerelő műhelyét. Előbbi extravaganciáját óriás rúzsokkal hangsúlyozták, utóbbit pedig egy jelzésértékű abronccsal különítették el. Aki nem ismerős a Fitzgerald teremtette világban, annak nyilvánvalóan nem világos, miről van szó. Bár a szereplők kapcsolati hálója igen kusza, mégis egy klasszikus szerelmi történetről beszélhetünk. Jay Gatsby (Szabó Levente) hosszú évek múltán egy közös barát, Nick (Medvecz Marcell) révén találkozik régi szerelmével, Daisy-vel (Tokai Rita), aki azóta már más felesége. Daisy férje, Tom Buchanan (Csere Zoltán) azonban szeretőt tart, aki nem más, mint az autószerelő, George Wilson (Lukács Ádám) felesége (Kocsis Andrea). Ám Daisy és Gatsby között újra fellángol a szerelem, ami mozgásba lendíti az élet gépezetét.

A cselekmény az 1920-as években játszódik, mikor is füstös jazz, és az évtizedben oly népszerű swing dallamai mindenkit táncba hívtak. Így hát nem csoda, hogy a darabban is jelentős szerepet kapott a zene és a tánc, amiket a klasszikus és a modern keresztezése jellemzett: balettot és charlestont táncoltak a gramofonról szóló, ám MacBookról játszott electro swingre. A jelmezekkel is igyekeztek megidézni a húszas éveket, ezért a férfiak öltönyt, a nők pedig a korszakra jellemző ruhákat viseltek.  A Gatsby által rendezett estélyek hangulatát épp ezért könnyűszerrel adták át, és a házigazda első felbukkanását is kellően hangsúlyossá tették. 

A Gatsby körüli rejtélyt, illetve a két szerelmes fokozatos visszatalálását egymáshoz mind a rendezés, mind a koreográfia remekül érzékeltette. A Buchanan-házban uralkodó jóléti nihil, majd a Tom féltékenységéből adódó kínos percek, órák tűpontos ábrázolása is a rendező-koreográfus, Kulcsár Noémi munkáját dicséri. Bár kétség kívül a főbb szerepeket táncoló balettművészek elképesztően profi performanszt nyújtottak, muszáj megemlítenem a többi táncost, akik a „tömeget” alkották. Az ő teljesítményüket azért kell kiemelnem, mert noha alig töltöttek időt a színfalak mögött, mégis fáradhatatlanul, pontosan és összeszedetten táncolták végig az egész előadást. A dizőzt alakító Ullmann Mónika pedig kétszer is megcsillogtatta énekesi tehetségét.


A történet folyamán egyre erősödő érzelmek, mint a fokozódó féltékenység, gyanakvás és szerelem a főszereplők között egyre jobban kiéleződnek, míg Gatsby estélyein egyre csak tivornyáznak a felső tízezer elkényeztetett tagjai. Az előadáson átívelő feszültség végül tragikus eseményekben csúcsosodik ki: Jay Gatsbyt lelövik. Azt gondolnánk, az ő halála legalábbis megrázza környezetét, de a partik így is folytatódnak. Ennek értelmében „a nagy Gatsby” nem egy ember – hanem maga az esemény.

Írta: Rakita Vivien
Fotók: Nemzeti Táncszínház, tanckritika.hu

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts